SZENT ISTVÁN KIRÁLY, MAGYARORSZÁG FŐVÉDŐSZENTJE


(Eredetileg Vajk, 969. Esztergom – 1038. augusztus 15. Székesfehérvár vagy Esztergom)


Hol vagy, István király? Téged magyar kíván! Gyászos öltözetben teelőtted sírván” – énekeljük minden évben apostoli királyunk ünnepén. Tőlünk, magyaroktól talán már megszokta a világ, hogy siránkozunk, panaszkodunk – még vigadozni is csak sírva tud a magyar –, s hogy pesszimistán látjuk magunkat, a világot.

Pedig annak a népnek, amelynek ilyen királya van, mint Szent István, semmi oka nem lenne a borúlátásra. Szent István két dolgot tudott nagyon jól: alapot vetni és építkezni. Sziklára, azaz Krisztusra épített országot, életet, egyházat, nemzetet. Nem csak a kőből épített templomokra volt gondja, hanem a lelkek templomát is jól meglapozta. Bár megtépázták az évszázadok és a gonoszság erői, a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. „Újuljatok meg lélekben” – olvassuk a mai szentleckében. Keresztény életünknek is folyamatos megújulásra, van szüksége.

Igazi ünnepünk akkor lesz, ha levetjük magunkról a „gyászos öltözetet”, és felöltjük magunkra a megszentelő kegyelem köntösét. Ha felhagyunk az önsajnálattal, ha vállaljuk magyarságunkat és kereszténységünket, ha nem csak elméletben fogadjuk el Jézus Krisztust és az általa kinyilatkoztatott igazságokat, hanem merjük azok szerint élni életünket.



"Ím eljött az áldott új nap
zengő üdvös ünnepe
szent királyunk-Istvánunknak!
Míg tart e világ heve,
örvendjen, ki őáltala
lőn Urunk örököse
s érdeméből nyeri vala,
hogy a mennynek részese ..."


A tatárjárást követő reménységesebb időkben keletkezett, latin nyelvű himnusz-krónikás ének magasztalta így Szent Istvánt. István királyunk sírját 1083. augusztus 20-án - szentté avatásakor - nyitották fel a székesfehérvári bazilikában, s az egyház azóta is ezt a dátumot tartja ünnepként. Ferenc császár 1818-ban megengedte Szent István Budán őrzött kézereklyéjének a budai Várhegyen történő ünnepélyes körülhordozását azóta messze földön híressé váltak a budai István-napok. Ez az esemény terebélyesedett a XVIII. század végén országos méretűvé. Ezeken az ünnepnapokon az ünnepi asztal ékessége az új lisztből készült kenyér.

István király törvényeivel a keresztény tanításokat az állam minden alattvalójára kötelezővé tette. Nevéhez tíz egyházmegye megszervezése kötődik, ezek élén érsek, illetve püspök állt. A keresztény tanítás a királyság legszilárdabb bázisává, a társadalom mindennapi életének megtartó erejévé vált. A kitűnő hadviselő és belső ellenfelein győzedelmeskedő, erőskezű uralkodó 1038-ban ­a történészek becslése szerint ­63 éves korában hunyt el.

45 esztendővel később VII. Gergely pápa Istvánt és fiát: Imre herceget, a szentek sorába iktatta. A magyar nép erre az időpontra ­1083. augusztus 20-ára ­évszázadok óta kegyelettel emlékezik. Államalapító Szent István ünnepe, amely a hagyomány szerint egyben az új kenyér napja ­ nemzeti ünnep. Az Országgyűlés döntése értelmében 1991-től augusztus 20-a a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe is.

A Szent Jobb évezredes útja



A szentté avatás alkalmából Szt. László emeltette ki Szt. István maradványait a székesfehérvári sírból. Hartvik legendája szerint az exumáláskor az uralkodó jobb kézfejét épségben találták. Történelmi tény, hogy az erekje őrzésére Szt. László megalapította a benedekrendi szentjobbi (berettyói) apátságot.

A török uralom alatt a Szent Jobb Boszniába került, ahonnan keresztény kereskedők váltották meg. István kézfejét ekkor a ragúzai dominikánusok kolostorában helyezték el. Több mint kétszáz évig őrizték ezen a helyen anélkül, hogy Magyarországon tudtak volna az ereklye hollétéről. Csak Mária Terézia uralkodása idején derült fény a Szent Jobb “titkos" lelőhelyére. A királynő az ereklyét előbb Schönbrunnba, majd Budára vitette. Őrizetét udvari plébánosára: a zsigmondi prépostra, valamint az angol kisasszonyok főnökasszonyára bízta. A szent ereklye számára a magyar püspöki kar 1862-ben nemes fémekkel és kövekkel ékesített ereklyetartót készíttetett. A Szent Jobbot a budapesti Szent István bazilikában őrzik.

,Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga?
Ki voltál valaha országunk istápja,
Hol vagy István Király?
Téged Magyar kíván,
Gyászos öltözetben
te előtted sírván.
Reád emlékezvén csordulnak könnyei,
Lankadnak szüntelen vitézlő karjai,
Nem szűnnek iszonyú sírástól szemei,
Virágoskert vala híres Pannónia,
E kertet öntözé híven Szűz Mária,
Isten igéje élt, bő volt szép virága,
Meghomályosodott örvendetes napja.
Elődbe borulunk, bús magyar fiaid árva maradékid:
Nézz már István király, bánkódó hazádra,
Fordítsd szemeidet árva országodra
Te Hozzád Mária Szent István királlyal,
Keresztfán érettünk szenvedő fiaddal,
Egész Magyarország
sír és panaszkodik,
Mint Patrónájához
Óhajt, s fohászkodik."

A Kárpát-medence magyar törzseit vagy fegyverrel, vagy békés úton hajtotta uralma alá, a lázadásokat pedig leverte. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből létrehozta az egész Kárpát-medencére kiterjedő keresztény magyar államot, és az ezer éves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Ő szervezte meg a magyar keresztény egyházat, nevéhez fűződik a tudományosság magyarországi kezdete is. Magyarországon minden év augusztus 20-án I. István király szentté avatásának napját ünnepeljük.

Kevesen tudják azonban, hogy az "új kenyér ünnepe" eredetileg nem augusztus 20-án volt, és nem is 1947-48-ban találták ki. A kenyér- és gabonaünnepként ismert Szent István-napi esemény (amikor nemzetiszínű szalaggal átkötött kenyérrel köszöntik a vendéget) valójában Darányi Ignác nevéhez köthető. Az egykori földművelésügyi miniszter ugyanis a 19. század végén kirobbant
aratósztrájkok megfékezése érdekében országszerte aratóünnepeket szervezett.

Az új kenyér napját a középkori Magyarországon július 15-én, az apostolok oszlása ünnepén tartották: ekkor vitték be a kenyeret a templomba, ahol megáldották, megszentelték. Ehhez a naphoz köthető az aratási felvonulás is, amikor a kalászkoszorút vivő lányokat a többiek lovaskocsin követték. Első útjuk a templomhoz vezetett, ahol hálaimát mondtak az aratás befejezésére. Az első magyar kenyérünnepet 1937-ben Szegeden, Péter-Pál napján rendezték meg. A másodikat 1941-ben, a Bácska visszacsatolása alkalmából, Szabadkán. 1945 után pedig a politikai pártok mindegyike megpróbálta a rítust saját ideológiájának
szolgálatába állítani.

1989 óta a régi hagyományok szerint rendezik meg az augusztus 20-i állami és egyházi ünnepeket, ahol a régi és a kevésbé régi hagyományok és szokások keverednek. A Magyar Országgyűlés hosszas viták után 1991. március 5-én augusztus 20-át a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepévé nyilvánította.

Géza fejedelem és Szent István király
munkássága és életszentsége


Apjának, Géza fejedelemnek nagy szerepe volt Szent István munkásságában, hisz õ kezdte el azt az utat, melynek létünket köszönhetjük.

A kalandozó hadjáratokban elszenvedett vereségek kényszerítõerõvel vetették fel a két szomszédos nagyhatalommal, a Német-római Császársággal és a déli, Kelet-római Császársággal való megbékélés szükségességét. Mindkét birodalom keresztény volt, az emberek többsége mind a kettõben földmûveléssel foglalkozott; a mellettük élés és a megbékélés csak a keresztény vallás felvételével, s az ennek megfelelõ magatartási normák átvételével, azaz a nagyarányú életformaváltás árán volt elképzelhetõ.

Géza nagyfejedelem ezt ismerte föl. Nyugat felé nyitott, a római pápától kért térítõ püspököt. Géza fejedelem a nyugati rítus szerint keresztelkedett meg, s fiát Vajkot is így kereszteltette. Keresztény hitre nevelte kiskorától fogva. Ráadásul elõretekintett és nyugati keresztény leányt választott számára feleségnek, II. (Civakodó) Henrik bajor herceg (aki nem sokkal késõbb II. Henrik néven császár lett) leányát, a buzgón vallásos Gizellát, akinek a kísérete révén, kik papokból és fejlettebb nyugati harcmodort képviselõ lovagok érkezésével rövid idõ alatt elterjedt a keresztény vallás és a nyugati életforma. Tehát fontos politikai jelentõsége volt. Azért még Gézánál a pogány szokások még éltek mutatja ezt az is, hogy fiát Vajknak kereszteltette, mely pogány név.

Az európai vallásunkat még annak köszönhetjük, hogy lassan a betelepült népektõl és a hazánkba téríteni jött papoktól elsajátítottuk a vándorló legeltetésnél ugyan fárasztóbb, ám jóval nagyobb haszonnal járó szántás-vetés fogásaira. Így következhetett be az ezredfordulón a szóban forgó változás a gyökeres átalakulás: az addigi nomád és pogány életforma felváltása a letelepült és keresztény életformával. Ez az átalakulás tette lehetõvé az európaivá válásunkat.

Kétség kívül István királyé a fõ érdem, hogy hazánk a nyugati kereszténység és az európai kultúrkör része lett. Ne feledjük azonban, hogy – részben az István körül kialakult vallásos, majd általános tisztelet, részben a keresztségben Géza által is felvett István név miatt – a régebbi történetírás nemcsak a Géza alatti térítésrõl feledkezett meg, hanem arról is, hogy elsõ királyunk vetése a már apja által alaposan elõkészített talajon fejlõdhetett ki.

Istvánnak viszont szembe kellett szállnia a trónért elvileg jogosan igényt tartó Koppánnyal ki a nép támogatását élvezte, hisz õ a pogány szokásokat akarta megtartani és nem akart behódolni a kereszténységnek. A keleti népek szokása (a levirátus – sógorházasság) szerint az elhalt családfõ utódja mindig a fivére, ennek hiányában a legidõsebb férfi az Árpád leszármazottak közül megörökli a vagyont ,a trónt és az elhunyt feleségét is. Mivel Koppány, Árpád elsõszülött fiának leszármazottja volt magának követelte ezeket. Istvánnak az érdemeit növeli, hogy képes volt szembeszállni rokonával a magyarság érdekeit szem elõtt tartva. A korszerûbb hadseregével legyõzte Koppányt és elrettentésül 4 felé vágatta és az ország különbözõ pontjaira vitette, hogy mindenki lássa a lázadókkal ez fog történni.

Ezek után István 1000-ben megkoronáztatta magát a pápától és a császártól kapott szent koronával. István politikai bölcsességére és ügyességére vall, hogy a császár részérõl akkoriban megmutatkozó, egész Európára kiterjedõ felsõbbségi igényekkel szemben is meg tudta õrizni országa függetlenségét, s miközben államszervezõ munkásságában német mintákat is átvett, az egyházszervezés során a pápával egyetértésben járt el – ugyanakkor nem került hûbéri alávetettségbe egyik hatalommal szemben sem. István vaskézzel, de igazságosan kormányzott. Erre egy példa, hogy vasárnap csak a tûzet õrzõ emberek maradtak otthon, mindenki másnak kötelezõ volt templomba mennie különben nagy büntetésben részesült.

A koronázással István fõpapi jogokat is szerzett, és arra is jogot nyert, hogy püspökséget alapítson. Az egyháztörténet tíz egyházmegye szervezését fûzi elsõ királyunk nevéhez: Esztergom, Kalocsa (érseki méltóság birtokába jutottak), Bihar, Csanád, Eger, Gyõr, Pécs, Vác és Veszprém székhellyel. Az egyházszervezésben kiemelt helyet kapott Pannonhalma bencés apátsága. Az István-kori magyar térítés és hitélet jeles alakjai voltak (kiket István hívott be terjeszteni a keresztény vallást): a cseh udvarból érkezõ Radla, szerzetesi nevén Sebestyén, a Domonkos érsek és Asztrik apát, valamint a Velencébõl hazánkba érkezett Gellért püspök.

István az ország irányítására tisztségeket hozott létre. A király után a nádor a legfõbb ember, ki egyben az udvar feje is. A vármegyék élére az ispánokat állította. A vármegyék katonai parancsnoka a hadnagy. A várnagy a kikiáltók, börtönõrök fõnöke volt. A nép számára minden vasárnap vásárokat tartott. A társadalmi piramis felsõbb rétegéhez tartoztak a hatalmukat és befolyásukat az államszervezés után is megõrzõ volt törzsfõk és nemzetségfõk, a szomszédos országokból beköltözött és a király szolgálatába állt lovagok, a vendégek, a fõpapok, az uraik kíséretében fegyveresen szolgáló vitézek. Mindenki aki a szolgálatába állt felesketett a magyar koronára és sikeres munkájuk révén megjutalmazta õket (némelyeket földdel is). Viszont, ha megszegte az esküt gyakran az életével fizetett érte. Mindezek olyan vezetõ osztályt alkottak, amelynek tagjai földtulajdont birtokoltak, s ezért cserébe katonáskodni tartoztak.

István arra törekedett, hogy az õsi, nagycsaládi közös földbirtoklást megszüntetve, a földek magántulajdonát honosítsa meg.

A kereskedelem céljait is szolgálta az értékálló pénz verése. Királysága alatt terjedt az írás-olvasás tudása igaz ezek fõleg a kolostorokban, templomokban a papok körében. Az építészet fellendült. Elrendelte, hogy minden 10 falu építsen magának egy templomot. Az ötvösmunka evvel egy idõben terjedt el.

István utolsó az a gond keserítette meg, hogy kire hagyhatja az általa alapított keresztény királyságot. Egyetlen fiát, Imre herceget ugyanis – akinek nevelésére maga is, és a késõbb ugyancsak szentté avatott Gellért püspök is annyi gondot fordított – egy vadászaton vadkan ölte meg. A családi örökösödés rendje szerint a trónt az oldalági Vazul (Vászoly) kapta volna, õ azonban meggondolatlan és könnyelmû ember volt, személyisége egyáltalán nem biztosította, hogy István útját fogja követni. István király ezért merészen szakított a fiági örökösödés rendjével: és nõvére és a velencei dózse fiát, Orseoló Pétert tette meg utódjának. Vazul merényletet tervezett a király ellen. A felbérelt orgyilkos azonban kudarcot vallott. Ezek után István megvakítatta és – fülébe forró ólmot öntve – megsüketíttette Vazult. Gyermekeit (Andrást, Bélát, Leventét elkergette), kiket késõbb majd visszahívtak a trónra. Ezek a cselekedetek is mutatják István királyunk mily vaskézzel, de bölcsen uralkodott.

István 1038. augusztus 15-én halt meg – a késõbbi legenda szerint – szemeit az égre emelve, utolsó szavaival Szûz Mária oltalmába ajánlotta életmûvét, valamint alattvalóit.


Összefoglalva, hogy szerintem miért avatták szentté István királyunkat

Magyarország István (997-1038) uralkodása alatt, az apja – a Géza nagyfejedelem (992-997) idején megindult átalakulást folytatva és lényegében befejezve – a feudális fejlõdés útjára lépett, és beilleszkedett Európába. Ezt ügyes külpolitikájának köszönhetjük, mert mindig a békét kereste a környezõ országokkal szemben. Az István és népe által felvett nyugati típusú kereszténység azóta is él hazánkban és a Kárpát-medence legnagyobb részén. A történelmi választás és váltás helyessége nyilvánvaló.

Katonai gyõzelmeivel István – nem tudunk vesztes csatáról – megerõsítette Magyarország hatalmi pozícióját Kelet-Közép-Európában. Az országot vaskézzel, de igazságosan irányította. Néha saját érdekeit félretéve cselekedett az ország érdekeit tartva szem elõtt. Az általa alapított keresztény monarchia csaknem egy évezredig, 1918-ig fennmaradt. Életmûve a feudális rendet kísérõ, a keresztény vallással együtt járó társadalmi, gazdasági fejlõdés és mûveltség számára is megnyitotta az utat.

Nem véletlen, hogy nemcsak a személyét szentjei közé emelõ katolikus egyház tisztelte és tiszteli István királyt, hanem méltán soroljuk legnagyobb történelmi személyiségeink közé, akirõl a legkülönbözõbb társadalmi osztályok képviselõi – a összes történetírót egybevetve – a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel szóltak minden idõben. Ezt mutatja a Szent Jobb és a Szent Korona tisztelete, melyek a magyarság legfontosabb ereklyéi.

Hisz egész életét a magyarság megmentéséért áldozta föl.