Sárközy Péter, a római La Sapienza Tudományegyetem magyar tanszékének nyugalmazott professzora könyvismertetőjét közöljük a Verbum Kiadó gondozásában kiadott „Szent László király – Erdély védőszentje” című kötetről.

Természetesen e cikk címe nem egyezik pontosan annak a tavaly megjelent, nagyon szép kiállítású könyvnek a címével, amelyet január végén Budapesten is bemutattak a Magyarság Házában. A gyulafehérvári érsekség megbízásából a kolozsvári Verbum Kiadó gondozásában kiadott kötet a Szent László király – Erdély védőszentje címet viseli, hiszen az erdélyi magyar nemzet „a kerlési csata” óta a lovagkirályt tekinti Erdély és Magyarország határai őrzőjének. A kötet gazdag illusztrációkkal kísért tanulmányok egész során át mutatja be az erdélyi templomok Szent László-emlékeit a középkori falképektől (Jánó Mihály és Szabó Tekla tanulmányai) a lovagkirály barokk ábrázolásain át egészen a 19–20. századi köztéri szobrokig. A Hegedűs Enikő szerkesztette könyvet melegen ajánlom minden olvasó figyelmébe.

Írásom címében mégis Európa védőszentjének nevezem szent királyunkat, aki bárdjával kiverte a pogányokat a keresztény Európából. Hiszen nemcsak a Kárpát-medence és Horvátország templomaiban vannak Szent László-emlékek, hanem Itáliában is. Az Olaszországba látogató magyar turisták közül kevesen tudják, hogy Bolognában 1553-ban magyar-horvát kollégium létesült. A refektórium mennyezeti freskóján látható, amint Szent László átveszi az utolsó horvát király özvegyétől az ország koronáját. Az sem közismert, hogy Nápoly 14. században épült templomaiban – hála az unokáját, Károly Róbertet magyar trónra segítő Magyarországi Mária királynénak –, majdnem mindenütt magyar címerpajzsokat láthatunk, és gyönyörű freskósorozatok hirdetik az Árpád-házi magyar szentek dicsőségét.

Mindenekelőtt a dóm közelében épült Santa Maria Donanaregina-templomot érdemes felkeresni, ahol  a Mária királyné monumentális síremléke fölötti karzaton Pietro Cavallini gyönyörű, Szent Erzsébet életét és csodáit megjelenítő freskóciklusát csodálhatjuk meg. Mellette  a három magyar szent király, Szent István, Szent László és Szent Imre  ábrázolása látszik az Anjou-liliomokkal és a magyar címer piros-fehér sávjaival díszített templomboltozat alatt.

Sajnos hiába jelentek meg Nápoly magyar emlékeiről Kerny Terézia és Prokopp Mária tanulmányai, csak a korszakkal foglalkozó művészettörténészek tudják, hogy a kikötő tőszomszédságában, Nápoly belvárosának elegáns főutcája, a via Medina elején épült magas hivatali épületek között található egy ma már használaton kívüli középkori templom, a Santa Maria Incoronata, amelynek egyik kápolnájában freskóciklus (Storie di San Ladislao d’Ungheria) örökíti meg Szent László királlyá választását és a besenyőkkel vívott csatáját. A falképeket a nálunk Nápolyi László ellenkirályként ismert Ladislao Durazzo nápolyi király festtette meg névadója, Szent László tiszteletére, amikor 1405-ös zárai koronázását követően súlyos vereséget szenvedett Győr alatt, és lemondani kényszerült a magyar trónról. A kápolnát díszítő freskóciklussal kívánta emlékeztetni az utókort arra, hogy a magyar királyi címét mindvégig megtartotta. Az egyesített Anjou–magyar címer látható a San Giovanni a Carbonara-templomban lévő tizennégy méter magas, monumentális lovas szobrának talpazatán is (Prokopp Mária–Horváth Zoltán György: Nápoly középkori magyar emlékei, Romanika, 2014).

Nápoly kikötőjének kiépítésekor, majd később a belváros 20. század eleji átalakítása során a már igen rossz állapotban lévő templom szinte teljesen az utcaszint alá került, és restaurálása csak a felette épült ház lebontása után, a kilencvenes évek elején fejeződött be. Évszázados hányattatás után a templomban ma a nápolyi műemlékvédelmi felügyelőség hivatalai működnek, de látogatható a főhajó, ahol az egykori Szent Kereszt kápolnát díszítő Szent László-freskósorozat falról leválasztott képeit fémvázakra erősítve állították ki. A  csatajeleneten (Battaglia di San Ladislao contro gli Uzi) a fehér lovon ülő, kezében bárdot tartó, glóriás lovagkirály küzd csapata élén a kaftános besenyő harcosokkal, akiket az olasz művészettörténészek úzoknak neveznek. A középkor végén Nápolyban kialakult Szent István-, Szent László- és Szent Erzsébet-kultusz bizonyítja, hogy már ekkoriban létezett az a vélekedés, mely szerint Magyarország a kereszténység védőbástyája. Hunyadi János nándorfehérvári győzelme és Mátyás uralkodása idején ez a meggyőződés aztán Európa-szerte elterjedt.

Az új erdélyi Szent László-könyv megjelenése alkalmából rendezett könyvbemutató végén a szerzők arra biztatták a közönséget, hogy keressék fel Erdély és a Kárpát-medence Szent László-freskókat őrző középkori templomait. Ehhez még hozzáfűzhetjük: olaszországi útjuk során, ha csak tehetik, nézzék meg Nápoly magyar emlékeit is. Ott érezhetik csak igazán, hogy a szent királyokat követve a magyar nemzet az elmúlt ezer év során nemcsak Magyarország, hanem egész Európa határait védte.

Fotó: Horváth Zoltán György

Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2019. március 24-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.