A Gyümölcsoltó Boldogasszony bencés plébániatemplom telekterülete alatti pincék falazatából vett téglaminták eredete az Árpád-korra tehető.

A városmag területén feltárt templombástya pincerészeinek korát a kutatók több mint 900 évesre datálták. A fiókboltozattal bővülő középkori pince a templombástya alatt nyolc méter mélységben húzódik.

A Templombástya–Váralja-pincerendszer kutatását és felmérését Eszes Tibor építészmérnök, győri kutató szakmai vezetésével végezték 2015–2017 között. A felmérést Lőrincz Pál OSB plébános és helyi magánszemélyek segítették. A templombástya alatti pincefalból kivett téglaminták lumineszcens kormeghatározó mérését az ELTE TTK Központi Kutató és Műszer Központ laboratóriuma végezte Szabó Csaba igazgató és Novothny Ágnes laborvezető irányításával. A téglák 1073 és 1157 közötti időszakban épültek be a falakba. Ugyancsak közel ebből a időszakból származik az apátsági téglaégető téglatöredéke, amelyet laboratóriumi mérések alapján az 1083–1167 közötti évekre datáltak. Az ELTE laboratóriumában elvégzett kormeghatározó vizsgálatot Várszegi Asztrik, a Magyar Bencés Kongregáció főapátja támogatta, s támogatja a most is folyamatban lévő további történeti kutatásokat.

A váraljai településmag épületei alatt húzódó, sokszor jelentéktelennek hitt pincékben folytatott szondázó kutatás további eredményei és részletes falszövetrajz-vizsgálata, falazásmód-elemzése arra a következtetésre vezetett, hogy e több építéstörténeti kor lenyomatát is őrző pincék egy részének építése az 1070–1160 közötti évekre, Szent László és II. Géza uralkodásának idejére datálható.

Szent László több szállal kötődik Pannonhalmához. A király amellett, hogy a bencés rend támogatója volt, 1077-ben országgyűlést is tartott a „Szent Hegyen”. A Pannonhalmi Főapátsági Levéltárban őrzik két oklevelét, illetve egy magánoklevél megőrizte egyetlen fennmaradt pecsétjét is.

„Az eredmény építéstörténeti jelentősége abban áll, hogy a mai Pannonhalma, az egykori Szentmárton »városi« településmag és a Váralja kutatással érintett pincéi a hely legrégibb, Árpád-korig visszamutató középkori boltozatos épített emlékei, részemlékként is fontos útjelzők” – nyilatkozta Lőrincz Pál OSB esperes plébános. A „pincetérkép” folyamatos kiegészítésével és újabb részek feltérképezésével pontosabb képet kaphatunk a több mint ezer éves keresztény történelmi hely, Pannonhalma-Váralja középkori településrajzáról – mondta el Eszes Tibor kutatásvezető.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír