A váradi esperesi kerület kezdeményezésére május 22-én, vasárnap délután gyalogos zarándoklatot tartottak Nagyváradon a várad-velencei római katolikus templomtól Szent László király sírjához. Az ünnepi szentmisét Böcskei László megyéspüspök mutatta be.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A zarándoklat keretében Böcskei László megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét a vártemplomban Szent László királynak, az egyházmegye alapítójának közbenjárását kérve. A szentmise bevezetőjében a főpásztor kiemelte: a hívek oda érkeztek, ahol „minden elkezdődött”, az egyházmegye bölcsőjéhez, arra a helyre, ahol egykor a Szent László által építtetett székesegyház állt, és ahova később magát a szentet is temették.

Ezt követően az egyházmegye elöljárója az újonnan felállított, szatmári műhelyben frissen restaurált, Szent László királyt ábrázoló oltárképet áldotta meg. A főpásztor felidézte: a szent királyról született egy olyan festmény is, amely imádság közben ábrázolja őt, miközben kísérete alszik. Hangsúlyozta: úgy kell őrá tekintenünk, mint aki Istenre hagyatkozva, az oltalma alatt és segítségével vívta meg harcait. Küzdött és épített, figyelmeztetett és irányított, s őhozzá hasonlóan nekünk is Istenhez fordulva kell megvívnunk mindennapi csatáinkat. Ezért több a várbeli templom egy egyszerű turisztikai látványosságnál, vagy egy olyan helynél, ahol elcsodálkozhatunk a régi idők fényén. E helynek azt kell sugallnia számunkra, hogy nekünk is folytatnunk kell, amit egykor Szent László elkezdett. Mondjuk el másoknak is: van egy hely a városban, az egyházmegyében, ahová érdemes elmenni, mert onnan erőt és áldást meríthetünk – hangsúlyozta Böcskei László.

Prédikációjában Pék Sándor váradi kerületi esperes felelevenítette, hogy még a kommunista időkben Krakkó mellett épült egy város, ahol nem volt templom, ezért az emberek egy keresztnél imádkoztak, akár mínusz húsz fokban is. Végül az illetékesek nagy nehezen engedélyt adtak az építkezésre, de az építőanyag szállításába nem egyeztek bele. Ekkor a lengyelek egy közeli folyó mellől vitték a köveket, az ország távolabbi részein élők pedig annyi követ küldtek csomagban, hogy a posta majdnem összeomlott, sőt még az amerikaiak is továbbítottak a Holdról származó kőzetet. Nekünk nem kell köveket hordanunk, mert itt a vártemplom – hangsúlyozta az esperes, hozzátéve, hogy feladatunk lélekkel és jelenlétünkkel megtölteni azokat a templomokat, amelyeket elődeink építettek. 

Pék Sándor beszélt továbbá a Szentháromság titkáról is, feltéve a kérdést a hallgatóság számára: Ha ez egy emberi ésszel és értelemmel fel nem fogható, elvontnak és távolinak tűnő dogma – olyan lehetetlen számunkra, mintha a tenger vizét akarnánk egy műanyag vödörbe átmerni –, akkor miért ünnepeljük? Azért, mert olyan üzenetet hordoz magában, mely rímel nem csupán Szent László és valamennyi szent életével, hanem a miénkkel is – fogalmazott.

Szól az igazságról, arról, hogy egy Isten van, és benne három személy, amit minden Krisztus-követőnek kötelessége keresnie és feltárni, figyelmes és kitartó munkával. Másodsorban azt üzeni, hogy az Istennel való békés élet önmagunk elveszítésénél kezdődik, mert a folyó is csak úgy tud eljutni a sivatagon keresztül a tengerig, ha párává válik, és először az égbe emelkedik. Harmadsorban pedig azt sugallja, hogy Isten szeretete nem a teremtéskor vagy akkor kezdődött, amikor Jézus megváltotta az emberiséget, hanem önmagánál, az Atya-Fiú-Szentlélek szeretet-egységében. Így nekünk is először otthon kell elkezdenünk a szeretet gyakorlását, családunkban – mutatott rá Pék Sándor, a Szent László-templom plébánosa, nagyváradi esperes.

A mise után a jelenlevők a Boldogságos Szűz közbenjárását kérték az ő tiszteletére szentelt első székesegyház helyén felállított Mária-oltárnál, majd Szent Rita emléknapjához kapcsolódóan virágszentelésre is sor került.

A liturgikus zenei szolgálatot a Szent László-plébániatemplom Halmos László kórusa biztosította, Kribus Mónika vezetésével.

Forrás és fotó: Erdély Online; Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír