Szent Lőrinc vértanú diákonus a legnagyobb tisztelettel körülvett szentek közé tartozik. A szentmise római kánonjában is helyet kapott, s a régi római naptárban kiemelt ünnep volt vértanúságának napja.

Lőrinc Valeriánus császár keresztényüldözése idején II. Szixtusz pápa tanítványa és – kiváló tulajdonságai miatt – fiatal kora ellenére fődiakónus volt; a szent áldozat bemutatásánál segédkezett. Nagy gondot viselt a szegényekre és a betegekre; alamizsnát osztott szét közöttük. A hagyomány szerint sok beteget gyógyított meg csodálatos módon, és vakok szeme világát is visszaadta.

Amikor a pápát 258. augusztus 6-án elfogták, Lőrincre bízta az Egyház kincseit azzal, hogy ossza szét az egészet a szegények között. Egyúttal megjövendölte, hogy három nappal később Lőrinc is mártíromságra jut. Valóban: a pápa után három nappal, 258. augusztus 10-én halt vértanúhalált.

Elfogták, s követelték az Egyház vagyonát. Ekkor Lőrinc elővezette a betegeket és a szegényeket, mondván, hogy ők az egyház kincsei. Kegyetlenül megkínozták. A fogságban vakokat gyógyított meg, a megtérteket megkeresztelte. Kínzói először megostorozták, majd kínpadra vonták. A legrettenetesebb gyötrelmek közepette is Istent magasztalta: „Áldott légy Uram, Istenem, hogy ennyire könyörületes vagy méltatlan szolgád iránt. Add kegyelmedet, hogy a jelenlevők lássák: nem hagyod el szolgáidat, megvigasztalod őket a veszedelem idején”. Ekkor – a hagyomány szerint – megjelent az Úr angyala, és letörülte a verítéket homlokáról, a vért sebeiről. Amikor megfenyegették, hogy egész éjjel a kínpadon sanyargatják, így kiáltott: „Az én éjszakám sötétséget nem ismer; ott minden nappali fényárban úszik”. Tüzes rostélyra fektették, lángra lobbanni nem engedték, hogy tovább tartson a kínzás.

A legenda szerint amikor már egy darabig mozdulatlanul feküdt a parázs fölött, vidáman szólt a prefektusnak: „most már megfordíthatnál; ez az oldalam eléggé megsült”. A legenda arról is beszámol, hogy kínzása közben könnyeket ontott embertársai bűnei miatt. Az égre emelve szemét, imádkozott; könnyei végigfolytak az arcán. Nem magát siratta: Róma megtérését kérte az Úrtól. Haláláig szüntelenül imádkozott. Nyilván innen ered, hogy a névünnepe táján hulló csillagokat az angol néphagyományban Szent Lőrinc könnyei néven is emlegetik.

Vértanúságának feltételezett helyén, a Via Tiburtina mellett 330-ban Nagy Konstantin császár bazilikát építtetett: a San Lorenzo fuori le mura egyike Róma hét fő templomának. A kripta egy antik szarkofágában nyugszik, István vértanú mellett. A sírbolt keresett zarándokhellyé vált.

Lőrinc a legnépszerűbb szentek sorába tartozik: Róma egyik kerülete is róla kapta nevét; Spanyolország nemzeti, Olaszország és Dél-Amerika népszerű szentje. Nevét viseli Kanada legnagyobb tengeri öble és egyik folyója; Dél-Amerikában hegyet neveztek el róla; Európában számos település, ősi és modernebb templomok, a spanyol király rezidenciája Madrid mellett, csodálatos művészeti emlékek köthetőek nevéhez, tiszteletéhez, legendájához. Amikor I. Ottó császár 955-ben Augsburg mellett, Lech mezején győzelmet aratott a kalandozó magyarok felett, éppen Szent Lőrinc ünnepe volt, ezért Németországban is népszerű szent. Magyarországon is több település viseli nevét. Esztergom ősi városi címerében is szerepel a Szent Lőrinc-kapu.

Lőrinc vértanú a tisztítótűzben szenvedő lelkek, a tanulók, diákok, szegények, gondnokok, könyvtárosok, az égési sérüléseket szenvedettek s mindazok védőszentje, akik tűzzel dolgoznak – így a serfőzőké, üvegfúvóké, szakácsoké, cukrászoké, fogadósoké.

Az ikonográfiai hagyomány rendszerint fiatalembernek ábrázolja, diakónusi dalmatikában. Attribútuma a boronára emlékeztető rostély, mártíriuma a pecsenyévé pirító augusztusi forróság jelképe. Éppen ezért többnyire a tűzoltók és a tűzzel foglalatoskodó mesteremberek – cukrászok, pékek – hívták segítségül, valamint az égési sebek gyógyításáért fordultak hozzá.

Ünnepét a magyar nép határnapnak tartja. A hagyomány szerint a lőrinces dinnye, azaz a Lőrinc-nap után szedett dinnye már nem jó ízű, kásás.

Lőrinc napját Szent László király törvénye a kötelező ünnepek közé sorozza, középkori misekönyveink számontartják. Több magyarországi templom titulusa, ikonográfiai maradványaink Szent Lőrinc hajdani hazai tiszteletének virágzásáról tanúskodnak.

A Lőrinc alakjához, napjához fűződő ismert hiedelmek naptári jellegűek: a csíki Negyedfélmegye havasán a füvet a múlt században Lőrinc napján kezdték kaszálni. A szegedi nép szerint Lőrinc után a fa abban az esztendőben már nem fejlődik tovább. A göcseji Lendvavásárhelyen úgy tartják, ha Lőrinc napján bőven esik, és még a kerékvágásban is megáll az eső, akkor sok bor lesz. Lőrinc után már veszélyes a folyóban fürödni, mert hideg a víz.

Magyar Kurír