Etimológia: "Malakiás" jelentése "az Úr Angyala"

Írországban, Armagh városában született 1094-ben, az O'Morgair családban (Clairevauxi Szent Bernát leírása alapján). A Maelmhaedhoc névre keresztelték (ennek latinosítása a Malakiás). Imhar O'Hagan és aztán Abbad Armagh tanították a fiatal Malakiást. Szent Cellach (Celsus) szentelte pappá 1119-ben.

Felszentelése után liturgia és teológia tanulmányait Lismore-ban, a San Malchus iskolában végezte. 1123-ban Bangor apátjává választották és egy évvel később Connor püspökévé szentelték. 1132-ben Armagh prímásává emelkedett. Szent Bernát azt mondja, hogy Szent Malakiás nagyon buzgó volt a vallásban.

Szent Celsus halála után Szent Malakiást nevezték ki Armagh érsekévé 1132-ben, bár mélységes alázata miatt nehezen fogadta el ezt a címet. Az intrikák miatt csupán két éven át teljesíthette ezt a kötelességet. Három éven belül visszaállította Armaghban a kemény egyházi fegyelmet.

1139-ben Rómába utazott, de útközben meglátogatta Clairvaux-ben Szent Bernátot. Rómában Írország pápai legátusává nevezték ki. Amikor Clairvaux városán keresztül térve vissza, magával hívott még öt szerzetest, hogy települjenek Írországba, így alapította meg 1142-ben a mellifonti apátságot.

Egy második Római út közben Szent Malakiás megbetegedett és Szent Bernát kezei közt halt meg, Clairvaux-ben, november 2-án.

Sok csodát tulajdonítanak neki, de a dolog, amiért a legtöbbet említik, a prófétálás ajándéka. Ezek közül a leghíresebb a Pápákra vonatkozó jóslata. III. Kelemen pápa 1190 július 6-án szentté avatta. Ünnepe november 3.

Amikor mellette volt a clairvaux-i apátságon, Szent Bernát szerint Szent Malakiás pontosan megjósolta saját halálának a napját (november 2).

Megjósolta, hogy Íroszágot, hazáját, Anglia el fogja nyomni és ki fogja zsákmányolni, szerencsétlenségeket hozva rá hét évszázadon keresztül; azonban az ország minden megpróbáltatáson keresztül meg fogja tartani hűségét Isten és az Egyház iránt. Ennek az időszaknak a végén felszabadul és az elnyomóit megbüntetik. A katolikus Írország fontos szerepet fog játszani Anglia visszatérésében a hithez. Azt mondják, hogy ezt a próféciát Dom Mabillon másolta egy régi clairvaux-i kéziratról.

A Szent Malakiásnak tulajdonított próféciák közül a leghíresebb a Pápákra vonatkozó. Ez jelmondatokból áll és mind a 112 Pápára vonatkozóan felsorol egyet-egyet, II. Celesztin Pápával kezdődően, akit 1143-ban választottak meg, és egészen a világ végezetéig tartóan, az utolsó pápáig.

Ezek a jelmondatok, amelyek leírják a Pápákat, utalhatnak az országra, amelyből azok származnak, a nevükre, a címerükre, valamilyen tehetségükre vagy bármilyen más, az adott pápára jellemző dologra. Például VIII. Orbán jelmondata: "Lilium et Rosa"; ő firenzei volt, Itáliából, és a város címerénben jelenik meg a Liliom.

Ezek a próféciák egészen a XVI. századig titokban hevertek, amikor a "Lignum Vitae" című könyvében publikálta őket Arnold Wion bencés történész. Cucherat apát (1871) szerint Szent Malakiás 1139 és 1140 között, Rómában írta a próféciáit. Ezidőben II. Ince Pápánál volt látogatóban, hogy jelentse a püspökségében fennálló gondokat. Ekkoriban adta át a Pápának a kéziratot, hogy megerősítse őt a viszontagságai közt. A Pápa a római levéltárban őrizte a kéziratot, ahol egészen az 1590-es felfedezéséig elfeledve állt (Cucherat, "A Pápák utódlása", XV. fejezet).

• #101: "Crux de Cruce" (A kereszt keresztje). IX. Piusz (1846-1878).
• #102: "Lumen in caelo" (Fény az égben). XIII. Leó (1878-1903).
• #103: "Ignis ardens" (Égető tűz). X. Piusz (1903-1914).
• #104: "Religio Depopulata" (Elnéptelenedett vallás). XV. Benedek (1914-1922).
• #105: "Fides intrepida" (Elszánt hit). XI. Piusz (1922 –1939).
• #106: "Pastor angelicus" (Angyali pásztor). XII. Piusz (1939-1958).
  Nagy értelmiségiként és a béke védelmezőjeként ismert.
• #107: "Pastor y nauta" (Pásztor és tengerész). XXIII. János (1958-1963).
  XXIII. János volt Velencének, a tengerészek városának bíborosa. A II. vatikáni zsinat idején vezette az egyházat.
• #108: "Flos florum" (A virágok virága). VI. Pál (1963-1978).
  A címerén a liliom jelenik meg (a virágok virága).
• #109: "De medietate Lunae" (A félholdé). I. János Pál (1978-1978).
  Neve "Albino Luciani" (fehér fény). Belluno Püspökségben született (nevének eredete a latinos bella luna). 1978. augusztus 26-án választották meg. 25-éről 26-ra virradó éjjelen a Hold az utolsó negyedben volt (félhold volt). Egy holdfogyatkozás után halt meg. Születése, papi és püspöki felszentelése szintén félholdas éjszakákkor történtek.
• #110: "De labore solis" (A Nap munkája). II. János Pál (1978-2005).
  Rendkívüli és sokrétű munkát végzett. Születésének és halálának napján napfogyatkozás volt.
• #111: "Gloria Olivae" (Az olajfa dicsősége). XVI. Benedek (2005-).
  Szent Benedek és XV. Benedek után veszi fel nevét. A Bencéseknek volt egy "Olivetans" nevű csoportja. XV. Benedek az Első Világháború idején a békéért tett erőfeszítéseivel tűnt ki.

• #112: "Petrus Romanus"  (Római Péter).
  Ő lesz az utolsó Pápa, mert az uralkodása idején fog eljönni a vég:

A végső üldöztetés idején a Szent Római Egyházban Petrus Romanus (Római Péter, az utolsó pápa) fog uralkodni, aki nagy szenvedések között fogja táplálni a híveket. Eztán a hét domb városát elpusztítják és a rettegett bíró megítéli a népét. Vége.

Írta: VOPUS