Máté apostol, másik nevén Lévi ben Halfai egyike lehetett Jézus első követőinek és apostolainak. Adószedő és vámos volt Kafarnaumban. Találkozván Jézussal felhagyott munkájával és követte Jézust. A feltámadás után ő is elhagyta Palesztinát, és Etiópiában hirdette az örömhírt. Hitének megtagadását követelték tőle, de ő ezt nem tette meg, és ezért halálra kínozták. Emléknapja: szeptember 21. A hagyomány szerint az első evangélium szerzője.

Máté apostol és evangélista névünnepét már a legkorábbi vértanúakták szeptember 21-re tették. Rómában a XI. századtól ez a nap a hivatalos emléknapja.

Máté vagy másik nevén Lévi ben Halfai egyike lehetett Jézus első követőinek és apostolainak; Jézus igehirdetésének második évében csatlakozott hozzá (Máté 9,10, Lukács 5,23). Jézus legszűkebb tanítványai köréhez tartozott tehát, azokhoz, akik nem botránkoztak meg Krisztusban, s pünkösdkor megkapták a Szentlelket és a világra szóló küldetést.

Neve a latin Matthaeus és a görög Matthaiosz közvetítésével a héber Matthai (a Mattitjahu rövidebb alakja) szóból ered, ami a Mattanjah rövid alakja. Jelentése: 'Jahve ajándéka' vagy 'a hűséges'.

Márk evangéliuma szerint Alfeusz fia volt. A Máté-evangéliumból tudjuk, hogy adószedő és vámos volt Kafarnaumban, szülőhelyén. A vámszedőket az izraeliták megvetették, mivel rengeteget dolgoztak a saját zsebükre is. Máté, találkozván Jézussal, felhagyott addigi életével, és követte őt (Máté evangéliuma 9,9 Márk 2,14 Lukács 5,27-32). 

A hagyomány szerint Jézus halála és feltámadása, az apostolok szétszéledése után előbb Palesztinában, majd Etiópiában hirdette az örömhírt. Amikor az általa megtérített etióp uralkodó, Egippus meghalt, utóda, Hirtacus szemet vetett az elhunyt király keresztény leányára, Efigéniára, akit Máté felvett az Istennek szentelt szüzek közé. Mivel a frigy egyetlen akadálya az apostol volt, a király megölette: ima közben leszúrták hátulról, illetve bárddal fejezték le.

Egy másik változat szerint máglyán végezték ki. Egy legenda pedig azt beszéli el, hogy imájára a tűz kialudt, és csak késő öregkorában halt meg nagy békességben.

Máté neve alatt maradt fenn egy evangélium, mely Jézus életét foglalja össze születésétől egészen feltámadásáig. Krisztus halála után ő jegyezte le közvetlen tapasztalata alapján a Megváltó szavait és cselekedeteit, s így az evangéliumok sorában időrendben az ő írása áll az első helyen.

Korábban úgy tartották, hogy az evangélium eredetileg arámi nyelven íródott Kr. u. 50 környékén, de ezen elméletet elvetik a biblikusok. Az első példány nagy valószínűséggel Máté által, héber nyelven írodott. Elképzelhető, hogy egy Máté tanítványi köréhez tartozott személy később átírta görög nyelvre, mivel akkor tájt az volt az általánosan elfogadott.; de az sem zárható ki, hogy maga Máté írta át később.

Máté evangéliuma teológiai remekmű. Vannak, akik szerint Máté csak elindítója és gyökere annak a hagyománynak, amelynek végső írásba foglalása az evangélium, a kész mű nem az ő tollából származik, hanem valamelyik tanítványa foglalta írásba röviddel Máté halála után.

Feltételezhető, hogy Máté különös figyelemmel gyűjtötte s őrizte magában az Úr szavait és beszédeit. Miután rendezte, mint mondás- és beszédgyűjteményt adta tovább. A tudósok úgy vélik, hogy e beszédgyűjtemény és Márk evangéliuma volt a forrása annak a műnek, amelyet az Egyház hagyománya Máté evangéliumaként tart számon. Az Úr mondásait Máté úgy foglalta elbeszéléseibe, ahogy az ékszerész foglalja aranyba a drágaköveket. Egymás után fűzte a hasonló tartalmú, de eredetileg függetlenül elhangzott beszédeket, és így jött létre a hegyi beszéd, a példabeszédek, a farizeusok feletti jajkiáltások és az eszkatologikus beszéd gyűjteménye.

Máténak köszönhetjük az Úr Krisztus szavainak és beszédeinek alapvető forrását. Az evangélium utolsó mondatai összefoglalják az Üdvözítő szándékát, aki a bűnösökért jött, hogy Isten irgalmát hirdesse és megmutassa az embereknek. Apostolait azért küldi szerte a világba, hogy minden népnek elmondják az irgalom evangéliumát: „Én kaptam minden hatalmat az égen és a földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. És én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig” (Mt 28,18-19).

Máté ábrázolásain ifjú alak áll mellette, mert evangéliumát Jézus nemzetségfájának elmondásával kezdi. Olykor könyvet, alabárdot adnak a kezébe.

*

A néphit szerint Máté napján kezdődnek az őszi viharok. Szent Máté apostol ünnepe jelentős időjárási fordulónap, az őszi búzavetés kezdete.

A búzavetés számontartott időszak, maga a búzahét vidékenként váltakozik. Általánosságban a csillagászati ősz első hónapjába eső négy hét a vetési terminus: mátéhét, mihályhét, ferenchét, gálhét.

A szegedi magyar és a privigyei szlovák nép egyező tapasztalata szerint a búzát legjobb Máté hetében elvetni. Mohács sokácai Máté napján szakajtóban, kosárban búzát szoktak a barátok templomában szenteltetni, majd a vetőmag közé vegyítik. Vásárosdombó gazdái ezen a napon régebben nem szántottak, mert úgy vélték, hogy az ilyen földet különösen fölveri a gaz; így „Gazos Máté” néven tartották számon. A tilalomra utal a göcseji hiedelem is: Szent Máté hetének pelvahét a neve. Aki ilyenkor vet, majd polyvás gabonát arat. A búzahét itt a ferenchét, amelyikbe Assisi Szent Ferenc ünnepe esik – szerepel Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában.

A szegedi tájon vetés napján a hajdani tápaiak kenyeret nem sütöttek, még a hamut sem háborgatták, bolygatták meg a kemencében. Algyőn ilyenkor korán kimennek vetni, hogy még napkölte előtt kiérjenek a földre. Amikor a nap éppen feljön, a vetnivaló búzával telt zsákokat odaütögetik a földhöz. A búzavetés régebben szinte országszerte karácsonyi abroszból vagy háziszövésű sütőabroszból történt, ugyanabból, amelynek vásznából az aratógatya is készült. A deszkiek a vetőzsákot feldobták a háztetőre, ahol három napig érte a harmat.

Magyar Kurír