Pécsi Boldog Mór, másutt Pannonhalmi Szent Mór (1000 körül – 1070 körül) az első magyar származású bencés szerzetes, pannonhalmi apát, majd pécsi püspök. Gyermekkorában került Pannonhalmára, a bencés szerzetesek nevelték. Szent Imre herceg legendájából tudjuk, hogy Szent Márton hegyén volt bencés szerzetes. A rendben a Maurus, Mór nevet kapta.

A hagyomány szerint magyar szülőktől született 1000 körül. Szent Imre herceg legendájából tudjuk, hogy Mór Szent Márton hegyén volt bencés szerzetes. István király uralkodása elején iskolás gyermek volt Szent Márton hegyén, a mai Pannonhalmán.

 

Fiatalon, körülbelül harmincéves korában lett apát. Élénk kapcsolatot tartott fenn a Nyitra melletti Zobor-hegyi monostorral. 1030 körül történhetett a király és Szent Imre nevezetes látogatása, mely után 1036-ban a király akarata kiszólította őt a kolostor csendjéből, a pécsi püspökség élére állítva Mórt. Látogatásakor Imre csókkal köszöntötte a bencés szerzeteseket; Mórt hét csókkal illette, jelezvén ezzel, hogy egészen tiszta, önmegtartóztató életet él.

 

Szent Imre legendája így beszéli el Mór kiválasztását a püspökségre: „Szent István néhány nappal azután, hogy a Szent Hegyről eltávozott, csupán két kísérőt véve maga mellé, oda visszatért... Miután az éjszakai zsolozsmát befejezték, ... csak azok maradtak a templomban, akiket Szent Imre elhalmozott csókjaival. ... A szent király odament külön-külön mindegyikhez, felfedte előttük arcát, és az áldás szavaival üdvözölte őket. A királyi felséget mindegyikük a csend megtörésével köszöntötte. Végül a király egy Mór nevű testvérhez ment, akit Szent Imre hétszeres csókkal tüntetett ki, de sem szelíd üdvözléssel, sem a királyi fenyegetés szavaival nem tudott belőle választ kicsikarni. Reggel aztán, amikor a testvérek összegyűltek, a király maga is jelen volt, és hogy Mór testvér lelkét az alázatosság erényében kipróbálja, a nyilvános bűnvallomáskor igen sok olyan dolgot vetett a szemére, ami a szerzetesi élettel ellenkezik. Vádaskodása ellen Mór egyáltalán nem védekezett, hanem alázatosan állt, s reménykedve Istenhez menekült, aki az emberi lelket vizsgálja. Ekkor aztán megismerte Szent István, hogy fiának szavai megfontoltak voltak.

 

Miután a történteket rendben és a valóságnak megfelelően elmondta, Mórt dicséretekkel halmozta el, és hogy egy főpapi szék dísze legyen, kevéssel ezután Pécsett a püspöki méltóságra emelte.'” (Csóka J. Gáspár fordítása)

Szent István hívására 1036-tól a pécsi egyházmegye második püspöke lett. Az 1046-os pogánylázadáskor, amely Szent Gellért és több püspök halálát okozta, Mórnak nem esett bántódása. I. András koronázásakor egyike volt a szertartást végző három püspöknek Székesfehérvárott. 1055-ben tanúként aláírta a tihanyi alapítólevelet, mellyel I. Endre újabb bencés apátságot hívott életre. Feltételezhető, hogy jelen volt 1061-ben Szekszárdon az apátság alapításánál, és két évre rá ő temette el ugyanott I. Bélát.

 

1064 húsvétján püspöki székvárosa nevezetes esemény színhelye lett: Pécsett békült ki egymással Salamon és Géza herceg. Kibékülésük után Géza személyesen helyezte a koronát Salamon fejére; Mór püspök Salamonnak ajándékozta András remete ciliciumának egy darabját. Nem sokkal ezután írta meg latinul az első magyar legendát Szent Zoerárd (Szórád) Andrásról és zobor-hegyi Szent Andár és Szent Benedekről, az ún. Zobor-hegyi remetékről.

 

Mór 1070 körül halt meg, valószínűleg Pécsett.

 

A XV. századi misekönyvek szentként említik; neve martirologiumokban is szerepel, ezért az akkori pécsi püspök kérésére Boldog IX. Piusz pápa 1848. augusztus 4-én jóváhagyta és megerősítette a pécsi egyházmegyében kialakult nyilvános tiszteletét. A jóváhagyó bullában IX. Pius a következőket írta: „életének nyilvánvaló szentsége halálától fogva méltán részesült a hívek részéről nyilvános egyházi tiszteletben: bár a régi kort sok homály fedi, bár az országot ért sok csapás folytán a régi magyar egyház emlékei csaknem mind hiányoznak, a történelemből és a hagyományokból ennyi világos. Azt pedig, hogy a tisztelete mindmáig fennállt, bizonyítja mindazoknak az íróknak egybehangzó tanúságtétele, akik Mórról úgy emlékeznek meg, mint boldogról és szentről...”

 

E pápai jóváhagyás alapozta meg Boldog Mór újkori tiszteletét. Egy év múlva a püspök körlevélben bejelentette: „IX. Pius pápa Mórnak, a 11. századi pécsi püspöknek nyilvános tiszteletét elrendelte és életbe léptette. Szent Mór hitvalló és püspök egyházi ünnepét évente az egész pécsi egyházmegyében a szerzetes templomokban is szentmisével és zsolozsmával október negyedik vasárnapjánkell megülni.” Az ünnepet később, 1913-ban október 25-re rögzítették.

 

XI. Piusz pápa 1925. december 4-én az egyházmegye társvédőszentjévé nyilvánította Boldog Mórt. Ünnepe október 25-ére került.

A Pannonhalmi Főapátság területén szobor őrzi emlékét; az apátságtól nem messze egy kilátó viseli a nevét. Pécsett utca, a székesegyházban és a belvárosi Gyertyaszentelő Boldogasszony-templomban kápolna, a bazilikától nem messze  katolikus iskolacentrum viseli nevét. Az egykori Erzsébet Tudományegyetem egyik kollégiumát is Szent Mórról nevezték el.

 

Magyar Kurír

(gj)