Szent Náhum a Kr. e. VII. században élt. A galileai Elkósban [2] született és Simeon törzséből származott. Beszédeiben Náhum Ninive, az Asszír Birodalom fővárosa Média királya keze általi közeli pusztulását és a Júdeai Királyság leendő újjáalakulását prófétálta [3].

Az ún. „kis próféták” közül a hetedik Náhum próféta bibliai könyvében az Úrnak a népe ellenségeire lesújtó haragjának nagyszabású képe tárul elénk: Eljön az Úr viharban és forgószélben, s a felhő a por az ő lába nyomán. Rászól a tengerre és kiszárítja, s a folyókat mind kiapasztja. Eltikkad Básán és a Kármel, és elfonnyad a Libanon virágja. Megremegnek előtte a hegyek, és reszketnek a halmok; tekintetétől megrendül a föld, s a földkerekség és minden lakója. (Náhum, 1,3,5). Egyúttal a próféta hirdeti Istennek az Ő kiválasztottai iránti irgalmát is: Jó az Úr és megerősít ő a szorongatás napján, és ismeri a benne bízókat. (Náhum, 1, 7). Náhum próféta lelki szemeivel látja Annak eljövendő eljövetelét, Aki elhozza a régóta várt békét Isten népének, látja Krisztus eljövetelét: Íme, a hegyeken van a jó hírt hozónak lába, azé, aki békét hirdet. (Náhum, 1, 15 [2, 1]).

A próféta nevében hordozza az Úr áldása napjának eljöveteléről szóló előhír, mivel annak héber jelentése: „béke”, „vigasztalás”. Küldetését teljesítvén Szent Náhum próféta békében hunyt el és talált örök nyugodalmat atyáinak földjében.

[1] Ebben a hónapban, Krisztus Születését fogadván, több próféta emlékét ünnepeljük: Náhum, Habakuk (dec. 2.), Szofoniás (dec. 3.), Aggeus (dec. 16.), Dániel (dec. 17.). A jeruzsálemi régi hagiográfiai emlékek arról tanúskodnak, hogy december 4-én a Krisztus Feltámadása templomban (Szent Sír Bazilika) a Tizenkét Próféta ünnepét tartották (Garitte. Calendrier, p. 402).

[2] Görögül Elkosz. Boldog Jeromos véleménye szerint ez a település Türosz várostól húsz kilométerre dél-keletre volt. Más írásmagyarázók az Eleutheropolisztól dél-keletre található Elkeszin várossal azonosították. Egy jóval későbbi hagyomány Náhum próféta születésének helyét a mai Irak területén lévő Mosul melletti Alkosz faluval azonosítja, ahol napjainkban is megtalálható a próféta sírjának tisztelete.

[3] Ez az esemény Kr. e. 612-re vonatkozott.

Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 2-й, ноябрь-декабрь. // Издательство Сретенского монастыря – Москва, 2011.  407-408. o.