KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A Szent Teréz liturgikus emléknapjához (október 15.) kapcsolódó búcsúszentmisét Horváth Zoltán, az Avilai Szent Teréz-templom plébánosával együtt  Stjepan Beretič, a szabadkai Avilai Szent Teréz Székesegyház plébánosa celebrálta.

Az ünnepi nagymise olvasmánya az Énekek énekéből hangzott el („Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja. Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni.” – Én 8, 6-7), összhangban a Szent Teréz által az imában megtapasztalt szívsebzés kegyelmével. A János-evangélium részlete a szőlőtő és a szőlővessző példabeszédéről szólt (Jn 15, 1-8), amelyet szentmise szónoka az Istennel való egyesülés képi leírásaként értelmezett.

Stjepan Beretič szabadkai plébános ugyanis az imáról beszélt, az Istennel való bensőséges kapcsolatra hívta fel a hívek figyelmét Szent Teréz életpéldáján keresztül. Miután a plébános röviden elmondta Szent Teréz életének legfőbb eseményeit, utalva arra a történelmi kontextusra, a sokszor háborúktól övezett európai eseményekre, amelyek Avila szentjének életében történtek, Teréz személyiségét mutatta be a híveknek. A nagy társasági életet élő Teréz szerzetesként is örömöt és vidámságot vitt a körülötte élők közé, hogy a derű uralkodjon a kolostorokban. Mindenekelőtt azonban, amint arra rámutatott, Szent Teréz az ima mestere volt, aki eljutott az Istennel való egyesülésre. Szent Teréz azonban nem az általa is megtapasztalt lelki élményekben, látomásokban látta a szeretet teljességét, hanem az emberi akarat Isten akaratába való belehelyezésében. A plébános felhívta a figyelmet, hogy a szeretet nagysága a szilárd elhatározáson múlik, azon, hogy mindent Isten kedvéért tegyünk. Szent Teréz személyén keresztül imádságos életre buzdította az ünneplőket, idézve a kármel szentjét: „(Az imádság) nem más, mint egy baráti kapcsolat, gyakori megosztás és együttlét kettesben azzal, akiről tudjuk, hogy szeret minket.” (Önéletrajz, 8,5.) 

Stjepan Beretič a Szent Terézi lelkülettel állította párhuzamba Árpád-házi Szent Margit példáját, de utalt Prohászka Ottokárra és Mindszenty Józsefre is, akik valamiképpen ugyanazt az imádságos, mély istenkapcsolatra törekvő lelkiséget élték, amellyel sok gyümölcsöt teremtek az egyházban. A szabadkai plébános arra szerette volna felhívni a hívek figyelmét, hogy egy-egy ember milyen sokat tehet az ima által. Prédikációjának végén csak annyit kívánt önmaga, és valójában minden jelenlévő számára, hogy az ima, a munka, a remény és a cselekvő szeretet emberei tudjunk lenni. Szentbeszédét Avilai Szent Teréz versével zárta: „Semmi ne zarajon, semmi ne rémisszen... Annak, aki Istené, semmi nem hiányzik, Isten egyedül elég.”

A szentmise zenei szolgálatát a Capella Teresiana és a Vox Mirabilis Kamarakórus látta el. Elhangzott Joseph Haydn Missa brevis (Kleine Orgelmesse) című műve, Merczel György vezénylése alatt szólót énekelt Zemlényi Eszter.

A szentmise után a hívek körmenetben kísérték Szent Teréz ereklyéjét a templom körüli téren, amelyet a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium fúvósai kísértek.

Fotó: Lambert Attila

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír