Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök, mindketten Szent Pál apostol tanítványai voltak. Szent Pál két hűséges tanítványához, munkatársához és barátjához szól három levél (1Tim, 2Tim, Tit), amelyeket a népek apostola nekik küldött. A későbbi években mindketten közösségek elöljárói, presbiter-püspökök lettek, akik nagy tanítómesterük apostoli munkáját folytatták.
Timóteus Lykaonia tartományának Lisztra nevű városából származott. Apja pogány, anyja Euniké és nagyanyja Loisz buzgó zsidókeresztények voltak. Timóteus a keresztséget Szent Páltól nyerte el Kr.u. 45-49 táján (1Tim 1, 2). Szent Pál második útján maga mellé vette Timoteust és szinte állandóan a kíséretében volt. Hogy mennyire megbecsülte őt Pál, kitűnik abból, hogy több levélben szerepel mint munkatárs vagy címzett. Pál képviseletében Makedóniába (ApCsel 19, 22), Tesszalonikába (1Tesz 3), Korintusba (1Kor 4,17; 16,10) és Filippibe (Fil 2,19-23) utazott. A filippieknek arról is beszélt Pál, hogy mennyire ragaszkodik Timóteushoz, mivel Jézus ügyével törődik. Szent Pál Efezus püspökévé tette. Pál második fogsága idején Rómába ment, de az Apostol vértanúsága (Kr.u. 67) után visszatért Efezusba.
A fiatal görög, Timóteus jellemképében talán az a legszebb vonás, hogy sohasem a saját személyét érvényesíti, hanem minden igyekezete az, hogy a szüntelenül tevékenykedő Pál útjából elhárítson minden akadályt. Amikor Efezus püspökeként nem kímélte egészségét, ezt a gondoskodó, atyai tanácsot kapta Páltól: "Ezentúl ne csak vizet igyál, hanem gyomrod és gyakori rosszulléted miatt egy kevés bort is" (1Tim 5,23). A halálra készülő Pál utolsó levelében így vallott Timóteusról: "Te követtél a tanításban, életmódom és életcélom tekintetében, a türelemben, az üldöztetésekben és a szenvedésekben" (2Tim 3,10-11). És így kérte római börtöncellájából: "Gyere, siess mielőbb!... Köpenyemet Troászban hagytam, ha jössz, hozd magaddal. A könyveket is, főleg a pergamen tekercseket" (2Tim 4,9-13). A legenda tudni véli, hogy Timóteus még sok éven át az efezusi egyház élén állt, és Nerva császár idején, Kr.u. 97-ben egy Diana-ünnepség ellen szólalt fel, és ezután kövezték halálra a Diana-templom szolgái a baccháns fölvonulások alkalmával.
A nyugodt és megfontolt Titusz ugyancsak görög és nemes személyiség volt. Titusz antiochiai pogány szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Az első apostoli, jeruzsálemi zsinatra elkísérte Szent Pált és Barnabást (Gal 2,13). Szent Pál maga mellé vette apostoli útjain, és több fontos küldetést bízott rá és Timoteusra. Pál annyira becsülte "testvérét", Tituszt, hogy még utazási terveit is hozzá igazította (2Kor 2,13). Titusz később egy kényes üggyel kapcsolatban Korintusba ment, és jó hírekkel tért onnan vissza Pálhoz (2Kor 7). Pál követeként békét tudott teremteni a viszálykodó korintusiak között. Szent Pál Kréta püspökévé tette, majd magával vitte Rómába. Kr.u. 66-ban Dalmáciába küldte, ahol állítólag Titusz alapította a kereszténység első sejtjeit. Szent Pál halála után visszatért Kréta szigetére, és ott fejezte be életét. Tituszt a Szentírás buzgó misszionáriusnak ábrázolja, aki nemcsak Pál kéréseit teljesítette, hanem saját kezdeményezésre is cselekedett. 
Szent Pál két tanítványának égi születésnapja ismeretlen. Béda Martirologiuma (735) Szent Timóteust január 24-re teszi, és Rómában a XIII. században ezen a napon kezdték ünnepelni. Szent Titusz ünnepe csak 1854-ben jelent meg a római naptárban, február 6-án. 1969-ben mindkettőjük emléknapját áthelyezték január 26-ra.