Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Szeptember 28-án Ruiz Lőrincre és vértanútársaira, továbbá Vencel fejedelemre, Csehország fővédőszentjére emlékezik az egyház.
Vencel
907 körül Csehországban született, a cseh Premysl uralkodóház
sarjaként. Atyja, Vratiszláv herceg a csehek második keresztény
uralkodója volt; édesanyja, Drahomira hercegnő keresztény volt ugyan, de
lelkületében pogány szellem élt. Vencelre nagy hatással volt
Vratiszláv édesanyja, Ludmilla, akit később szentként tisztelt az
Egyház. Neki köszönheti keresztény neveltetését. Legendája szerint igen
jártas volt a latinban s a görög nyelvben; a zsoltárokat könyv nélkül
tudta imádkozni.
922-ben vette át az ország vezetését. A tizenhét, legfeljebb tizenkilenc éves fejedelemnek sok nehézséggel kellett megküzdenie nemcsak a hercegség ügyeiben, hanem az evangélium terjesztése folytán is. Vértanúként adta életét Krisztusnak.
Nyugatról jött papokkal és szerzetesekkel népesítette be udvarát, akik magukkal hozták a német királyság kormányzásának mesterfogásait is. A nyomor és műveletlenség enyhítésén fáradozott. Templomalapításai a kereszténység terjesztésével együtt a műveltség terjedését is széles körben elősegítették. Egyházpolitikájában a clunyi reform mellé állt, azt tűzve ki célul, hogy végleg eltűnjön a pogányság Csehországban.
Ítéleteiben
igazságos, felebarátai iránt irgalmas, önmagával szemben szigorú ember
volt. Uralkodóként is személyesen is gondozta a betegeket és a
nyomorultakat, éjszakánként mezítláb járta a templomokat, ahol
virrasztott és zsoltárokat imádkozott. Az Oltáriszentség iránti
tiszteletből apródaival maga aratta, csépelte és őrölte a búzát,
amiből ostyát sütöttek, ő szüretelte, préselte és gondozta a bort, ami
az oltárokra került. Emiatt lett a szőlők, szőlőhegyek patrónusa.
Ünnepnapja is a szüreti hetekre esik.
Népe örömmel fogadta szent királya vezetését, ám a pogányságot ápoló ellenségei növekvő haraggal figyelték, ahogy Vencel keze nyomán megerősödik a kereszténység országukban. A nagyurak azt rótták föl Vencelnek, hogy a német királyság felé húzó politikájával elárulja a cseh nemzetet. Ellenei Vencel öccsében, Boleszlávban találtak nekik tetsző vezérre, aki örömmel vette a lázadók által fölkínált hatalmat.
Vencel
(feltételezhetően) 935. szeptember 27-én Boleszláv meghívására
Altbunzlauban ünnepelte a Szent Kozma és Damján-templom dedikációs
ünnepét, melyet ő építtetett a két szent tiszteletére. Vissza akart
térni Prágába, ám öccse marasztalta. A tiszteletére adott vacsora végén
Vencel áldást mondott, Szent Mihály arkangyal tiszteletére ürítve
poharát. Másnap reggel misére sietett, ám a templom kapuja előtt
Boleszláv és néhány embere várta. Boleszláv nyájasan üdvözölte bátyját,
majd kardot rántott, és a fejére sújtott. Vencel, a csapást kivédve, e
szavakkal taszította földre öccsét: „Bocsássa meg neked az Úr, öcsém!”
Elmenekülni azonban nem tudott, mert a Boleszláv kíséretében lévők
rárontottak és megölték.
Vencelt halála után vértanúként tisztelték nemcsak Csehországban, hanem hamarosan egész Európában is. Holttestét még I. Boleszláv uralkodása alatt vitték át Prágába, az általa alapított Szent Vitus-templomba. A csehek Szent Vencel családjának tekintik magukat, és Vencel koronája a nemzet szimbóluma.
Ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba, szeptember 28-ára.
Szent
Vencel tisztelete hazánkban sem volt ismeretlen. Napját a
Szelepchényi-kódex és más középkori misekönyveink is számontartják;
pozsonyi misekódexeink ereklyéi átvitelének március 4-ére eső ünnepéről
is megemlékeznek. A nyugati gyepűvidéken, Gyanafalván (Jennersdorf) a
középkorban templom állott a tiszteletére; ma is ő a falu védőszentje.
Kőhalom (Steinberg) is patrónusául választotta. Selmecbányán a XIV.
században kápolnája volt. Tótvázsony középkori patrónusa. Budán a tabáni
templom egyik mellékoltárának barokk Vencel-szobrát szőlőművesek
állíttatták.
*
Ruiz
Szent Lőrinc és társai Japánban, Nagaszaki városában és a
Fülöp-szigeteken haltak mártírhalált a XVII. század első felében.
1987-ben avatták őket szentté. A vértanúk között domonkos áldozópapok
voltak, továbbá két szerzetes, két leány és három világi férfi, akiknek
egyike Ruiz Lőrinc, a Fülöp-szigetekről származó családapa volt. 1633
és 1637 között hirdették a krisztusi hitet a Fülöp-szigeteken,
Franciaországban és a Japán-szigeteken; életükkel és vértanúhalálukkal
tanúságot téve a kereszténység egyetemességéről.
Magyar Kurír
(gj)
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!