Október 20-a Vendel, a jószágtartó gazdák, pásztorok, juhászok védőszentjének emléknapja. Legendája szerint ír, más forrás alapján frank származású; mesébe hajló hagyomány szerint királyfi volt. Remetetársaival a Rajna-vidéken élt; egy uraság nyáját legeltette. Ereklyéit St. Wendelin városában őrzik, mely híres búcsújáróhely lett.

Vendelt (Skócia, 554 körül – Tholev, 617), akit  Wendalin, Wandalin és Windilin néven is említenek legendái, gyermekkorától mély hit jellemezte. A keresztény műveltség, a papság iránti vonzódását atyja nem nézte jó szemmel, s nyájainak őrzését bízta rá. Ám az ifjú szívében a juhok legeltetése közben, a mezők csendjében megérlelődött a szemlélődés utáni vágy: elhatározta, hogy remete lesz. Hat társával Rómába zarándokolt.

Hazatérvén, a remeteség iránti vágytól vezérelve, egy Trier közeli erdőben kunyhót építettek. Szigorú böjtöléssel és imádsággal pusztai remeteként éltek, olykor koldulni kényszerülve. A legenda szerint egyszer egy gazda megszidta Vendelt: ahelyett, hogy tétlenkedve koldul, inkább dolgozna és ő segítene másokon. Vendel elszegődött a gazdához, aki előbb disznóit, majd marháit és juhait bízta rá. Mindig a legjobb legelőt kereste a juhoknak, fáradságot nem kímélve járta nyájával a dombokat.

A körülötte letelepedett remeték mélyen tisztelték és elöljárójukká választották. Az egyik legenda szerint szerzetesrendet alkottak, kolostort építettek, és a bencés regula szerint élő közösség apátjává választották Vendelt.

617-ben halt meg. Azon a helyen temették el, ahol remetekunyhója állt. Sírját nagy tisztelet övezte; fölé kápolnát emeltek, mely – a nevéhez fűződő csodáknak köszönhetően – zarándokhellyé vált. Csodás közbenjárásáról főleg a járványos betegségek áldozatai tettek tanúságot, illetve azok, akik állataik bajaiban hívták segítségül. 

1320-ban pestisjárvány ütötte fel a fejét Trierben, ám Szent Vendel közbenjárására megszűnt a járvány. Hálából templomot építtettek, melyet 1360 pünkösdjén szenteltek fel. Vendel ereklyéi a kápolnából az új templomba kerültek. 1506-ban márvány szarkofágba helyezték, s mindaddig, amíg a tholeyi kolostor állt, ünnepi körmenettel emlékeztek meg az ereklyék átviteléről.

A római naptárba ugyan nem került be ünnepe, de Európa-szerte több mint ezerötszáz templomot ajánlottak oltalmába – közülük csaknem kétszáz zarándokhellyé vált. Tiszteletét a német telepesek hozták magukkal Kelet-Európába, így hazánkba is.

Magyarországi kultuszának elterjedése Padányi Biró Márton veszprémi püspöknek is köszönhető, aki a Sümeg melletti Deákiban kápolnát építtetett tiszteletére, ahol az 1755. évi marhavész idején körmenetet vezetett. Vendel szobrai főleg a Dunántúlon, Buda vidékén, Heves megyében és a Jászságban gyakoriak. Gyakran szerepel üvegképeken is. Marhavész után számos községben helyeztek el Vendel-szobrot, rendszerint a falu végén vagy a határ azon részén, ahol az állatokat a legelőre hajtottak. Szent Vendel napján sok helyütt körmenetben vonultak szobrához, kérvén, hogy védje meg a falut a dögvésztől.

Szent Vendelt a jószágtartó gazdák, a pásztorok, elsősorban a juhászok tisztelik védőszentjükként.

Magyar Kurír

(gj)