„Egymással, egymásért és egymásban éljünk!”
A napokban olvastam a Szentatya, Ferenc pápa 2015 Szentháromság vasárnapján mondott beszédét, amelyben arra biztat valamennyiünket, hogy olyan egyházi közösségeket építsünk, amelyek egyre inkább családként működnek, s amelyek a szeretetnek és egymás befogadásának a helyei.
„Ma üljük a Szentháromság ünnepét, amely a három személyben – az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben – létező egyetlen Isten misztériumára emlékeztet minket. A Szentháromság isteni személyek közössége, amelyben e személyek mindegyike a másikkal van, a másikért van és a másikban van: ez a közösség Isten élete, az élő Isten szeretetmisztériuma. Jézus pedig feltárta előttünk ezt a misztériumot.
Ő beszélt nekünk Istenről mint Atyáról, beszélt nekünk a Szentlélekről és beszélt önmagáról mint Isten Fiáról. Ily módon kinyilatkoztatta nekünk ezt a titkot. Feltámadása után pedig, amikor elküldte tanítványait, hogy hirdessék az evangéliumot a népeknek, azt mondta, hogy kereszteljék meg őket „az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,19). Krisztus ezt a parancsot adja minden időben az egyháznak, amely az apostoloktól örökölte a missziós megbízatást. Ezt a parancsot nekünk, mindnyájunknak is adja, akik a keresztség erejében közösségéhez tartozunk.
A mai liturgikus főünnep tehát arra indít minket, hogy szemléljük azt a csodálatos misztériumot, amelyből származunk, (mi keresztények), amely felé tartunk, és ezáltal megújítja azt a küldetésünket, hogy az Istennel és egymással való közösséget az isteni szeretetközösség mintája szerint éljük meg. Az a feladatunk, hogy ne egymás nélkül, ne egymás fölé kerekedve, és ne is egymás ellenében, hanem egymással, egymásért és egymásban éljünk.
Ez azt jelenti, hogy egymással összhangban befogadjuk az evangélium szépségét, és tanúságot teszünk róla; kölcsönös és mindenki iránt tanúsított szeretetben élünk; megosztjuk egymással örömeinket és szenvedéseinket, megtanulunk bocsánatot kérni és megbocsátani, megtanuljuk megbecsülni a pásztorok vezetése alatt működő különböző karizmákat.
Az evangéliumban a feltámadt Úr megígéri, hogy örökre velünk marad. És éppen jelenlétének és Szentlelke erejének köszönhetően meg tudjuk valósítani ránk bízott küldetését. Mi ez a küldetés? Hirdessük mindenkinek evangéliumát és tegyünk róla tanúságot. Így szélesítsük ki a vele való szeretetközösséget és a belőle fakadó örömet. Isten velünk együtt haladva eltölt bennünket örömmel, és az öröm egy kissé a keresztények első nyelvezete.
Egyetlen mondatban összefoglalva azt a feladatot kaptuk, hogy olyan egyházi közösségeket építsünk, amelyek egyre inkább családok, képesek visszatükrözni a Szentháromság ragyogását, valamint evangelizálni nemcsak szavakkal, hanem a bennünk lakó és a velünk együtt haladó Isten szeretetének erejével is.
A Szentháromság, az a végső cél is, amely felé földi zarándoklásunk tart. A keresztény élet útja ugyanis lényegileg „szentháromságos” út: a Szentlélek elvezet minket Krisztus tanításainak teljes megismerésére, és arra is emlékeztet minket, amit Jézus tanított nekünk; Jézus pedig azért jött a világba, hogy megismertesse velünk az Atyát, elvezessen hozzá és kiengeszteljen minket vele.
A keresztény életben minden a szentháromságos misztérium körül forog, és e végtelen misztériumhoz rendelve valósul meg. Legyünk tehát azon, hogy életünk „tónusát” [hangszínét] mindig magasan tartsuk, és emlékezzünk arra, mi végett, milyen dicsőségért létezünk, dolgozunk, küzdünk, szenvedünk, és milyen bőséges lesz a jutalmunk.
Szentháromság vasárnapjának ünnepe arra késztet, hogy szemléljük Isten misztériumát, aki szüntelenül teremt, megvált és megszentel, mindig szeretettel és a szeretetért. Minden teremtményt, aki őt befogadja, megajándékozza szépségének, jóságának és igazságának egy sugarával, hogy azokat visszatükrözze. Isten kezdettől fogva azt választotta, hogy együtt halad az emberiséggel és létre hoz egy népet, amely legyen áldás kivétel nélkül minden nemzet, minden személy számára.
A keresztény nem egy elszigetelt személy, egy néphez tartozik: Isten népéhez. Szűz Mária segítsen nekünk, hogy örömmel teljesítsük a küldetést és tegyünk tanúságot a szeretetet szomjúhozó világban, hogy az élet célja éppen a végtelen szeretet, az Atya, a Fiú és a Szentlélek konkrét szeretete.
Bízzuk magunkat Szűz Máriára. Ő, aki minden teremtménynél jobban ismerte, imádta és szerette a Legszentebb Háromság misztériumát, vezessen kézen fogva minket, segítsen, hogy fel tudjuk ismerni a világ eseményeiben Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek jelenlétének jeleit; esdje ki számunkra, hogy egész szívünkkel szeressük az Úr Jézust; hogy haladjunk előre a Szentháromság látása, vagyis azon csodálatos cél felé, amely felé életünk tart. Kérjük, hogy segítse az egyházat is, hogy legyen a szeretetközösség és mások befogadásának misztériuma, ahol minden ember, különösképpen a szegények és kirekesztettek, befogadásra találnak, és magukat Isten gyermekének, Isten által szeretettnek érzik.