Jubiláló házasok zarándoklata, együtt járók és gyermekre vágyók lelkigyakorlata, a varsói érsek látogatása és a búcsújáróhely új létesítményeinek megáldása – események a Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhely 2015-ös naptárából. Kálmán Peregrin ferences atyával, kegyhelyigazgatóval beszélgettünk.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

– Mi fogja össze ezeket a szerteágazó programokat?

– Az egyház nagy irányvonalainak megfelelően kegyhelyünkön a családi élet és az irgalmasság lelkületének megerősítését szeretnénk a 2015–16-os év középpontjába helyezni. Mondhatjuk, hogy ebben számunkra olyan nagy irányváltás nincsen, hiszen az imameghallgatások jelentős része éppen a család, a gyermekáldás kérésére, a felnövekvő ifjúság jövőjére irányult, illetve igyekeztünk azt előmozdítani, hogy mindig mindenki be tudjon kapcsolódni a búcsúnyerés lehetőségébe, hogy erről a helyről senkinek se kelljen úgy elindulnia, hogy szentgyónását ne tudta volna elvégezni. Most mindezt szeretnénk elmélyíteni, élve azokkal az új lehetőségekkel, amelyeket a közel két évig tartó felújítás és építkezés immár lehetővé tesz.


– Milyen programokat tudna kiemelni az idei évben?

– A hagyományos zarándoklatok mellett elsőként pünkösdhétfőt emelem ki, amikor a tíz, huszonöt, harmincöt, ötven éve házasodottakat várjuk kegyhelyünkre, hálaadásra, ha szükséges bocsánatkérésre és kapcsolatuk megerősítésére, melynek legfontosabb köteléke az Eucharisztia. A 11 órakor kezdődő szentmise után megújíthatják házassági esküjüket, amelynek szimbólumaként újra megáldjuk jegygyűrűjüket. Bíró László püspök úr gyakran hangsúlyozza, hogy a házasságra való előkészület nem a jegyesoktatással kezdődik, hanem előbb, ezért ő július 3–5. között az együtt járókat hívja lelkigyakorlatra hozzánk. Ezzel párhuzamosan pedig a gyermekáldásra vágyók számára lesz lelkigyakorlat ebben az időben Papp Miklós morálteológus, görögkatolikus lelkipásztor vezetésével, hogy azok a párok, akik ilyen élethelyzetben vannak, segítséget kapjanak a gyermekre várás időszakának megszentelésére, vagy éppen a gyermek hiányának elfogadásában. Ezt azért is tartjuk fontosnak, mert egyes felmérések szerint a családok ötödének szembe kell nézniük ezzel az állapottal. A lelkigyakorlat július 5-én az együtt járók, jegyesek, fiatal házasok, gyermeket várók és gyermekre vágyók búcsúnapjával és megáldásával zárul. Fontos lenne, hogy akik olvassák ezeket a sorokat, plébániájukon, családjukban hívják fel erre a lehetőségre az érintettek figyelmét. Honlapunk hírrovatában már megtalálhatók a jelentkezéshez szükséges információk.


– Milyen jelentőséggel bír Kazimierz Nycz bíboros, varsói érsek látogatása?

– Nycz bíboros Boldog Jerzy Popiełuszko ereklyéjét hozza el számunkra a főbúcsúra, augusztus 16-ára, amit a szeptember 5-én sorra kerülő oltárszentelésen Erdő Péter bíboros több huszadik században vértanúhalált halt közép-európai hitvalló ereklyéivel együtt helyez el a szabadtéri oltárban. Ezáltal a környékbeli népek sorsát, hitben való hűségét is szeretnénk megjeleníteni nemzeti kegyhelyünkön. Hiszen, ahogy manapság a közel-keleti keresztények üldözése kapcsán mondani szokás, a hit tanúi, a Krisztushoz életük árán is ragaszkodók példája irányítja a figyelmet leginkább a keresztény közösségek és népek összetartozásának új útjaira, segít hozzá a régi sérelmeken való felülemelkedésre. Huszonöt évvel a rendszerváltozás után ez a két ünnep hálaadás is azért, hogy nem szűnt meg, hanem vértanúkat, az evangélium hírnökeit hagyta ránk az egyház.


– Milyen céllal valósult meg a kegyhely jelentős mértékű megújítása, átalakítása?

– A két éve kezdődött, közel 3 milliárd forintos nagyságrendű felújítás – amelynek fedezetét európai uniós pályázati és magyar állami finanszírozás biztosította – jelképesen az ember átalakulását szeretné segíteni. A templombelső terét plébániából a bazilikális, zarándoktemplom típusra alakítottuk át. Kialakítottuk az új szentségi kápolnát, jól elhatároltuk a szent tér, a gyóntatóudvar, a szent kút, a szentély szabad megközelítésének útvonalát a vendéglátás tereitől, hogy a szakrális zónába mindenki szabadon juthasson el, és lehetőleg semmi ne zavarja az Úristennel való találkozását. A hálatáblák méltó elhelyezésével kiemeltük fontosságukat, hiszen azok a hit, az imameghallgatás bizonyságait hordozzák számunkra.

Az új lourdes-i barlang az idősek számára jobban megközelíthető, a szent kút mellett van, amely még jobban kiemeli a nagy zarándokhellyel, Lourdes-dal való lelki kapcsolatát és a templomban lévő kegyszobor jelentőségét, hiszen eddig sokan azt hitték, hogy a lourdes-i Szűz Mária a hely kegyszobra. A szabadtéri oltár mozaikkompozíciója pedig Szent Péter székével való egységünk megjelenítője – ami a basilica minor titulus, a búcsúnyerés miatt e kegyhelyen különösen is fontos. Központi motívuma Mária megkoronázásának ábrázolása – a római Santa Maria Maggiore-bazilika apszismozaikja nyomán –, szimbolikája a nyugati egyház jelképrendszerét követi, a magyar szentek alakjai pedig mintegy összefoglalják történelmi identitásunkat. Azt szeretnénk, ha az ideérkező zarándokok egy olyan utat járnának be a Szűzanya szeretetétől övezve, amely a megérkezés után a gyóntatószéknél folytatóik, az Eucharisztiához vezet és a szentek közösségében találja meg „kifutását”.


– Az építkezés során mi volt az, amire örömmel emlékszik vissza, és mi okozott fájdalmat, nehézséget?

– Visszatekintve az elmúlt időszakra, hálát adhatunk azért, hogy a tervek 85-90%-ban aszerint valósultak meg, ahogyan 5-6 éve közösen megálmodtunk. Jó volt megtapasztalni emellett rendtársaink és testvérkegyhelyünk, Máriapócs, valamint a budapesti Szent István-bazilika egyházközségének figyelmességét, azt a háttérbiztonságot, amit rendtartományunk vezetése nyújtott az egész projekt számára. Jó volt látni, ahogy a környékbeli családok, vállalkozások helyzete stabilizálódott az itteni foglalkoztatással, hogy a közigazgatásban szinte mindig segítőkészséget tapasztaltunk, gyakran már az első találkozás után, az illetékesek személyes élményei nyomán („én is járok oda, ismerem a helyet”), vagy többször volt részem abban, hogy a hivatalos ügyek intézése után mint lelkipásztort is megkerestek. A negatívumok közül a legszomorúbb az úgynevezett „magyar betegséggel” való találkozás volt: „Miért nem hagyták úgy, ahogy volt?!”, „Régen minden jobb volt!”, „Fizessenek a papok!”, „fölösleges pénzkidobás”.


– Milyen új terveik vannak a felújítás után?

– A felújítások során azt a célt tűztük magunk elé a munkatársakkal, hogy a környezet szépsége, rendezettsége is Istenhez vezető úttá legyen, hiszen a szívet először a szépség ragadja meg, azután következik az értelmi vagy életviteli megfontolás. A tér felújítása lehetővé tette az elsőszombati imaalkalmak és hozzájuk kapcsolódóan a gyertyás körmenetek meghonosítását, amivel a környékbeli plébániák felé tudtunk nyitni. Szeretnénk újból, akár több napra is otthont adni a gyóntatói továbbképzéseknek, ősszel meghívjuk a Kárpát-medence zarándok- és búcsújáróhelyeinek vezetőit egyfajta tapasztalatcserére, közös gondolkodásra. Szeptember közepén helyet adunk a Mária-háló konferenciának, melynek alkalmával Európa húsz legjelentősebb Mária-kegyhelyének képviselői találkoznak, továbbá új színfolt lesz a kiállítások szervezése: a kegyhely történetének, a ferencesek kínai missziójának, a népek betlehemeinek és más tárlatoknak a bemutatása.

A kegytárgyak területén egységes szentkúti „termékcsalád” kialakításán dolgozunk. Emellett Szentkút egyéni vagy közösségi lelkigyakorlatoknak, egyházközségi programoknak, szerzetesrendi káptalanoknak, családi kirándulásoknak is helyszíne szeretne lenni. A szerzetesek április 26-ai zarándoklatán – azt hiszem –, nagyon jól vizsgázott az egész zarándokközpont: immár nagyobb (lelkiségi) találkozók befogadására is nyitottak és alkalmasak vagyunk. Az egyházi iskolák számára a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolával együtt kidolgoztunk egy lelkigyakorlatos programot, három korosztálynak és különböző vallási háttérrel rendelkezőknek, amivel a katolikus oktatás felé is nyitni tudunk.


– Mit kínálnak a kegyhelyen a vendégfogadás céljából elkészült új épületek?

– Szálláshelyeink, az étterem az év minden napján fogad vendégeket. 55 főt 1–2 ágyas, vizesblokkal ellátott szobákban is el tudunk helyezni, közösségi szállásainkon pedig 108 férőhely van, 6–14 ágyas helyiségekben, közösségi terekkel ellátva.


– Végül röviden meg tudná fogalmazni milyen sajátos szentkúti lelkiséggel fogadják a zarándokokat?

– Rendtársaimmal szeretnénk az ideérkezők számára közvetíteni mindannak tapasztalatát, amit mi is ajándékba kaptunk: Krisztust, az egyházat, a szentségek, a liturgia életadó erejét, az egységben végzett munka szépségét, a népi áhítat, az egyes hagyományok lelkesítő megnyilvánulásait, a hit örömét és bátorságát.

Fotó: Szentkút.hu, Merényi Zita, Thaler Tamás, Kuzmányi István

Magyar Kurír