SZEPTEMBER 14. - NOTBURGA TIROLI SZOLGÁLÓLÁNY ÜNNEPE





Notburga tiroli szolgálólány (+ 1313), akit fáradhatatlan munkakedvéért, hűségéért, embertársainak szeretetéért, egyszerű, de mélységes jámborságáért Tirol népe évszázadokon át szentként tisztelt.
A népi hagyomány előtt meghajolva, hivatalosan az Egyház is oltárra emelte (1862).
Ő a szolgálólányok osztrák védőszentje.
A tiroli parasztok szülés és jószágbetegség idején kérik az ő közbenjárását.
Egyik kezében fölemelt sarlóval, a másikban korsóval, felfogott kötőjében pedig a föld termésével, hazájának népviseletében szokták ábrázolni.

A legenda szerint Notburga egy gazdánál aratott, de az egyességnél kikötötte, hogy esti harangszó után nem dolgozik tovább, mert akkor nem lesz az imádságra kellő ideje.
Egy alkalommal azonban a gazda mégsem engedte el.
Erre Notburga tanúságtételül sarlóját emelte föl, amely lebegve maradt a levegőben.
A legenda azt is tudja, hogy a sajtárban, korsóban tejet szokott vinni a szegényeknek.
Gyanakvó gazdája megszégyenült, mert ő lúgot talált benne.





Notburgát hazánkban - tudomásunk szerint - csak a somogyi Bőszénfa választotta egyházának (1782, új templom, 1902) védőszentjéül.
A titulust nyilvánvalóan az egykori kegyúr Festetics-családnak a bécsi udvarral, illetőleg az osztrák barokkal való kapcsolatai magyarázzák.
Megjegyezzük még, hogy magyar lakosságának egy része német eredetű.
Notburga helyi kultusza már teljesen elenyészett.

A kecskeméti piarista templom a barokk ikonográfiának egyik alföldi kincsesháza.
A Szentcsalád oltárának egykori neve altare opilionum, vagyis pásztorok oltára (1741), mert az ő áldozatukat dicséri.
Oromzati szoborcsoportján a Jópásztornak, a pásztorok pásztarának Notburga és Vendel, a délnémet parasztság két híres védőszentje hódol.





Notburga tisztelete hazánkban nem eresztett mélyebb népi gyökereket.
Tudomásunk szerint nálunk nem vált paraszti keresztnévvé sem.