Kisboldogasszony napja, (Kisasszony napja), Szűz Mária születésének emléknapja, ami pontosan kilenc hónappal van a Szeplőtelen fogantatás (dec. 8.) ünnepe után. Már a XI. században számontartott ünnepünk, amelynek a középkorban vigíliája és nyolcada is volt.

Mária születéséről a Szentírásban semmit sem olvashatunk. Csak apokrif hagyományból ismerjük történetét. Eszerint Joachim és Anna sokáig magtalan volt és csak idős korukra született kislányuk. A születés keddi napon történt és a néphagyomány szerint Mária születésekor Gábor főangyal is megjelent.

Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, amelyek főleg a Legenda Aurea és a Stellarium révén kódexirodalmunkba is belekerültek (Teleki-, Horváth-, Tihanyi-, Debreczeni-, Érdy-kódex). A középkori templomok többségének eredetileg Mária-patrónusa volt, a barokk időkben aztán a Kisasszony-búcsúnapot választották hozzá. Egy korabeli eredetű legenda szerint Kisasszony hajnalán angyalok zengnek éneket a mennyekben. E régi hiedelemnek jellegzetes népi hajtásai is vannak.

Tápén, például, e jámbor hagyománynak hódolva még napjainkban is sok asszony megy ki Kisasszony-nap hajnalán a Tisza partjára „napköltét” várni – írja Bálint Sándor. Azt mondják, akinek „érdeme van rá”, az a felkelő napban megláthatja Máriát és amint a nap sugarai rózsát szórnak.

Kisasszony napjára a jámborabb asszonynép másfelé is virrasztással készül – írják krónikáink. Ősi pogány őszkezdő nap. A fecskék is összesereglenek, hogy melegebb égtájak felé repüljenek, ezért nevezik ezt a napot „fecskehajtó Kisasszonynak”. Dologtiltó nap lévén, az asszonyok sem dolgoznak, különösen a fonás tilos. Megkezdődik a termények betakarítása. Leverik a diót is, de a vetésre is kell gondolni, hogy „Szent Mihály napra má fődbe kerüjjön a mag”. Az időjárást is figyelik a gazdák, mert ha esik, nem lesz jó idő a vetésre.

A Balaton vidékén és Göcsejben volt szokás az, hogy a vetőmagot Kisasszony napjára virradó éjszaka, illetve kora hajnalban kiteszik a harmatra, hogy az Úristen szentelése fogja meg. Napkeltekor már be is viszik. Az a hiedelem, hogy az ilyen búza nem üszkösödik meg, és bőven terem. Ez a nap volt sokfelé a cselédek szolgálatba lépésének ideje is. E nap után kezdik szedni a fűszerpaprikát, majd rövid fonnyasztás után felfűzik, és az eresz alá akasztják száradni.

Hegyvidékeink parasztsága úgy véli, ha Kisasszony napján nem köszönt be az éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg lesz az ősz.

Az ünnep, eredetileg annak a jeruzsálemi templomnak felszentelési évfordulója, amely ott áll, ahol a hagyomány szerint Mária született. Ez a templom, a ma is álló jeruzsálemi Szent Anna templom. Bizáncban és Rómában egyaránt már a VII. században megünnepelték Mária születésnapját. Rajta kívül csak Jézusnak és az előhírnök Keresztelő Jánosnak üljük meg földi születésnapját. Ez a nap tehát, a nagy Mária-ünnepek közé tartozik, népi elnevezése Kisboldogasszony ünnepe.

Mária születésének táblaképével találkozunk az erdélyi Berethalom (Biertan, 1515), Eperjes (1497) szárnyasoltárain.

Ma Magyarországon közel 180 Kisboldogasszony templom vagy kápolna van, melyeknek ezen a napon van a búcsújuk. A legismertebb zarándokhely a a máriaremetei Kisboldogasszony templom, ahol már számos csoda és jelenés megtörtént.

Népénekek: SzVU 169, 170. és EN 241, 308, 322, 343, 349, 412.