A negatív társadalmi folyamatokkal, lelki és erkölcsi hanyatlással, elszigetelődéssel szemben valódi közösségeket szeretnének építeni a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye egyháztanácsosai – derült ki a január 22. és 24-e között Erdődhelyen zajlott találkozójukon.

Hogyan leszünk igazi közösséggé? Mivel tudunk többek lenni, mint csoport, egylet, társaság? – ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatták az egyháztanácsosok találkozójának résztvevőit, akik száznál is többen érkeztek szerte az egyházmegyéből. Él bennük ugyanis a vágy, hogy igazi keresztény közösségeket építsenek falvakban és városokban, olyan közösségeket, ahol odafigyelnek egymásra, ahol ha valaki beteg vagy rászoruló, nem kerül peremre, ahol a gyerekekről nem mondanak le, és az öregeket nem irányítják idősotthonok felé. Megértés, megbocsátás, még inkább szándék és meghívás, legfőképp azonban szeretet kell ehhez… A plébánia pedig lehet a családokat és egyedülállókat, időseket és gyerekeket keresztény szeretetközösségbe fogó központ.

Ezek a következtetések jó helyen értek meg, hiszen az egyháztanácsosok véleményének van súlya, a plébánosokat segítik mindenhol a döntések meghozatalában, a tervezésben és cselekvésben.

Január 23-án, szombaton Hársfalvi Ottó általános helynök előadásában épp a közösségek jellemzőire világított rá. Véleménye szerint a kölcsönös tisztelet minden kapcsolat alapja: „Az együttélésnek megvannak a szabályai, és mindennek az alapja a kölcsönös tisztelet. Tisztelem a másikat mint embert, Isten teremtményét, és az én szabadságom nem avatkozik be az ő szabadságába, hiszen ez épp önzés lenne. Ez egy szabály, ahogy törvényekre és szabályokra bizony szükség van. A közösség nagy értéke ugyanakkor a bajtársiasság. Ahogy a szó is mutatja, abban mutatkozik meg, hogy a gondokban egymás mellé állunk. Örüljünk az örvendezőkkel és sírjunk a sírókkal – együttérezve. És soha ne legyünk restek megbocsátani! Mindenhol akadnak súrlódások, viták, de ha meg tudunk bocsátani, nem szigetelődünk el és nem szigetelünk el másokat.”

Az előadást három pódiumbeszélgetés követte. Az első során papok és világiak, közösségek vezetői ültek a hallgatóság elé, és a közös foglalkozások szervezésének módjáról beszélgettek. Kiemelték, fontos, hogy a plébánia mint intézmény, és az azt alkotó emberek maguk is nyitottak legyenek. Nagy segítség továbbá, ha megerősítik az elképzelésekkel, szándékkal és cselekvőkészséggel rendelkezőket. Mindazonáltal pedig a szeretet működjön, az sugározzon a közösségből, annak vezetőjéből és tagjaiból, és engedjék, hogy a Szentlélek működjön – nem kell mindent foggal-körömmel irányítani. Fontosak a plébánián a könnyed, szabadidős programok is, amelyek elérik a távolabb lévőket, kialakítják a kapcsolatokat, megadják az otthonosság érzését – tették hozzá.

Hársfalvi Ottó általános helynök előadása végén kiemelte, hogy az egyházmegyei Krisztus-közösség éve és az irgalmasság szentéve szorosan összekapcsolódik, ahogy a közösség sem élhet irgalmasság nélkül. A délutáni két pódiumbeszélgetés ezért az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek megvalósításáról szólt. Szeretetszolgálati intézmények, csoportok (Szatmári Egyházmegyei Caritas, Máltai Segélyszolgálat szatmári kirendeltsége, Szent Rita Egyesület, Hit és Fény Közösség, piarista nővérek gyermekotthona, önkéntes beteglátogatók csoportja, plébániai szeretetszolgálat-csoportok) vezetői és képviselői válaszoltak moderátori kérdésekre, mutatták be segítő tevékenységüket, és beszéltek az általuk megismert összefüggésekről.

Előbb a gyermekek, majd a felnőttek és az idősek helyzetéről volt szó: romló szociális körülmények, a társadalmi olló nyílása, erkölcsi hanyatlás körvonalazódott. A beszélgetés résztvevői kiemelték, elsősorban lelki segítségnyújtásra, elfogadásra és szeretetre van szükségük a rászoruló gyerekeknek, a felnőtteknek és a betegeknek egyaránt. A többség nem látja, milyen mélységei vannak közvetlen környezetükben a nyomornak, pedig az ő feladatuk, keresztény küldetésük is lenne észrevenni és segíteni a közelükben szükséget szenvedőket. Elmondták, a lelki erényekben való szegénységet és a társadalom degradációját mutatja, ha állami segítő intézményeknek kell bekapcsolódniuk egy családtag ápolásába, az idős szülő vagy nagyszülő gondozásába, a gyermekek nevelésébe. Nem is olyan régen faluhelyen az ilyen eseteket a helyi közösség felvállalta, ugyanígy pedig a plébániai és egyházmegyei szeretetszolgálati csoportok mindenki előtt nyitottak.

Vasárnap a szentmise mellett az egyháztanácsosoknak lehetőségük nyílt kitekintésre is: összefoglalót hallhattak a családszinódusról, Löchli Tünde, a Szatmári Egyházmegyei Caritas munkatársa pedig a Németországba érkező migránsokkal való foglalkozások során szerzett tapasztalatait mutatta be. Előadásában Löchli Tünde több kellemes meglepetésének adott hangot. Így beszámolt a bevándorlóktól kapott kedvességről, figyelmességről, a félelmeket sok esetben felváltó szeretetről, és arra kérte a hallgatóságot, hogy a migránsokra ne mint tömegre tekintsenek, hanem lássák meg egyenként az arcokat.

A következő egyházmegyei szintű egyháztanácsos-találkozóra egy év múlva Máriapócson kerül sor, és a következő témakörök közül választanak majd: ifjúság, irgalmasság, az egyháztanácsosi feladatkör pontosítása, Oltáriszentség, közösségfejlesztés, az egyház pereme.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír