El Greco, érzékeny művész lévén, úgy örökítette meg a szent alakját, hogy a leglényegesebbet emelte ki: ferences ruhában, kezében zarándok-bottal, lábánál két földre helyezett püspöksüveggel ábrázolta. Szent Ferenc hűséges követőjeként ugyanis Bernardin két ízben is visszautasította a pápa püspöki kinevezését, kitartva a lángoló, sokszor küzdelmes hitszónoki hivatásában. A zarándokbot felső végén fénykoszorúba foglalt „JHS”-monogram (Jesus hominum Salvator = Jézus az emberek Megváltója) arra utal, hogy Bernardin Jézus nevének lángoló szívű apostolává vált. Miért fontos ismernünk e nagy hatású szent életét, működését? Mert világító, útmutató és figyelmeztető, nem egyszer felkiáltójellé vált minden, az isteni igazságot kereső ember számára.

Sziéna közelében született 1380- ban, egy gazdag bányatulajdonos családjában. Kisgyermek korában váratlanul árván maradt, s ezután három nagynénje nevelte. Egyiküket idős korában hónapokon keresztül ápolta. A megvakult, ágyhoz kötött beteg hősiesen viselte keresztjét. Amikor már beszélni sem tudott, Jézus nevét ejtette ki, ebbe tömörítve minden imádságát s erejét. Mindez mély, egész életre szóló benyomást tett Bernardinra. Az ifjú alapos nevelésben részesült. Tanítói a sziénai egyetemen megcsodálták gyors felfogóképességét, szorgalmát, lelki tisztaságát és szeretetét. Amikor húsz évesen szembe kellett néznie a Sziénában kitört pestissel, Bernardin a pestises betegek szolgálatába állt, s így a pestis őt is megfertőzte. A halálos betegséggel való küzdelme során lélekben nagy utat tett meg, s miután visszanyerte egészségét, mély elhatározásra jutott. Vagyonát szétosztotta a szegények között, s 1402-ben fölvételét kérte egy minorita kolostorba, majd nemsokára csatlakozott az obszervánsokhoz, a ferences rend legszigorúbb ágához.

1404-ben pappá szentelték. Mégis hosszú ideig egy magányos hegyi kolostorban élt. Isten egy véletlennek látszó eseményen keresztül szólította meg. Egyik hitszónok testvér megbetegedése miatt Bernardinnak kellett őt kisegítenie, s beszéde olyan mély benyomást keltett, hogy a nép milánói nagyböjti szónoknak követelte.

Innentől kezdve ő lett „Sziéna harsonája”, a reneszánsz Itália egyik legnagyobb hatású népszónoka. Hiteles, rajongó istenszeretetével sok ezer embert indított igazi bűnbánatra, egész Itáliában szónoklatainak csodás hatásáról beszéltek. Hallgatóságát hol szelíd és biztató, hol villámként lesújtó és leleplező szavaival tudta rábírni a változásra. Ugyanakkor foglyokat szabadított ki, súlyos adósságok elengedését sikerült elérnie. Szükség esetén magát ajánlotta föl váltságdíjul. A krónikák tanúsága szerint „olyan volt, mintha tavasz köszöntött volna a világra”.

Ennek ellenére az ő életéből sem hiányzott a keresztútjárás. Mivel a tévtanítások ellen határozottan szót emelt, alattomosan bevádolták Rómában, s egy időre eltiltották az igehirdetéstől. Aki viszont nagyszerűen beszélt, most még nagyszerűbben hallgatott – csak még nagyobb alázatot tanulva. Ekkor sietett segítségére a jogász képzettségű Kapisztrán Szent János, aki tisztázta Bernardint. A pápa elismerte ártatlanságát, és fölajánlotta neki a sziénai püspökséget, Bernardin azonban elhárította.

Nem sokkal később, az új pápa idejében, prédikáció közben, másodszor is letartóztatták. A nagynevű és nagybefolyású hitszónok, akinek miséjét számos nemes, sőt maga Zsigmond császár is látogatta, mindjárt menthette volna magát. Mégsem tette, s nem is ellenkezett. Szentül hitte, hogy vallási dolgokban a lázadáson nincs áldás, s hogy az Egyház szavát engedelmesen kell fogadni. Amikor idővel tisztázta magát, prédikációi csak még inkább megtalálták az utat az elkeseredett emberek szívéhez.

A középkori nagy ferences hitszónoknak, Kapisztrán Szent Jánossal együtt, nagy szerepe volt a rend megreformálásában is. Élete főfeladatának mégis Jézus szent nevének hirdetését tekintette, hogy azt maradandóan belevésse az emberek szívébe. A kék alapon aranybetűs „IHS” feliratú táblát mindig magával vitte, prédikációi végén is felmutatta. E jelet köntösébe varrta, sőt, néha e szent betűket a házak falaira pingálta, ami bevett szokássá vált Itáliában. Bernardin hatására később Jézus neve lett a keresztények csatakiáltása a törökkel szemben is.

Az 1444. május 20-án bekövetkezett halála óta eltelt több száz év ellenére tanítása ma is érvényes. Hiszen Jézus ma is ugyanaz: lángoló szeretetű Megváltónk, s nevében változatlan erő rejlik. Szent Bernardin hatására – s közbenjárására – kérjük és hagyjuk, hogy ez az erő naponta átjárja szívünket!
Összeállította: Riskó Mariann