Sziénai Szent Katalin

Sziénai Szent Katalin   (Andrea Vanni freskója, 14. század)
egyháztanító, misztikus
Születése	1347. március 25., Siena
Halála	1380. április 29., Róma
Szentté avatása	1461, Róma Szentté avatta: II. Piusz pápa
Ünnepnapja	Magyarország és világegyház : április 29. Anglikán Közösség : április 9.
Jelképei	liliom, könyv, kereszt, töviskorona
Minek/kiknek a védőszentje?	haldoklóknak, Európának

Szent Katalin szarkofágja Rómában a Santa Maria sopra Minerva templomban

Sziénai Szent Katalin (születési neve: Caterina Benincasa da Siena) (Siena, 1347. március 25. – Róma, 1380. április 29.) olasz misztikus, a domonkos harmadrend tagja és egyháztanító.

Élete 

Elszegényedett nemesi családban született, édesapja kelmefestésből tartotta el népes családját. Gyermekkorában nem járt iskolába, későn tanult meg írni és olvasni. Korán megmutatkozott rendkívüli vallásossága.

Hat éves korában látomást látott a trónon ülő Jézusról, és ennek hatására szüzességi fogalmat tett.

15 évesen csatlakozott a domonkos harmadrendhez, a Mantellátákhoz, és idejét imádkozással, aszketikus gyakorlatokkal, betegek ápolásával és a szegények istápolásával töltötte.

Domonkos barátok segítségével kezdte el olvasni a Breviáriumot és a Szentek cselekedeteit (Acta Sanctorum), de más szerzetesrendekkel is kapcsolatban állt (Ferences rend, Ágoston rend).

Szónoklatainak ereje, melyről imái és levelei tanúskodnak, egyre több embert vonzott köré.

Követői (famiglia) szellemi anyjuknak tekintették Katalint. 19 éves korában misztikus lelkesedéstől áthatva végleg elhagyta szülővárosát, és követőivel békét hirdetve bejárta Itáliát. Elhivatottnak érezte magát arra, hogy felrázza a válságban lévő egyházat és hogy kötelességeire emlékeztesse a papságot:

„Isten előtt nincs utálatosabb, mint azok a virágok, amik az egyház misztikus testéből hajtanak ki, és édes illatok helyett bűnök rothadó szagát árasztják.”

1370 körül politikai és társadalmi követeléseket is megfogalmazott: a keresztények egymás közötti megbékélését, keresztes háborúk indítását a hitetlenek ellen és a Szentszék visszaköltözését Avignonból Rómába.

Fellépése nyugtalanságot váltott ki, és bizalmatlanságot keltett.

1374-ben pünkösdkor eretnekség vádja miatt kellett megjelennie a Domonkos-rend legfelsőbb grémiuma előtt Firenzében, de válaszaival elnémította ellenzőit. Capuai Rajmund domonkos szerzetest jelölték ki gyóntatóatyjául.

Katalin tanácsadója és tolmácsa volt, ő írta meg később életét Legenda maior címmel.

Sienában pestisjárvány tört ki, csodának számító gyógyulásokat tulajdonítottak Katalinnak, és hírneve tovább nőtt.

Gyóntatójának közlése szerint 1375. április 1-jén Pisában a keresztre feszített Jésus előtt részesült Krisztus szenvedésének stigmáiban, de kérésére ezek láthatatlanok maradtak.

1376 júniusában egy maroknyi hívő kíséretében elindult Avignonba. Három hónapig tartózkodott a városban, és találkozott XI.Gergely pápával.

A mai napig vitatott, hogy volt-e szerepe Katalinnak a Szentszék Rómába való visszatérésében.

1376. szeptember 3-án a pápa elhagyta Avignont, és 1377. január 17-én ünnepélyesen bevonult Rómába. XI. Gergely halála után Katalin VI. Orbán pápát támogatta, és kérésére Rómába költözött.

1380. április 29-én 33 éves korában halt meg súlyos betegség következtében.

Rómában a Santa Maria sopra Minerva templomban helyezték örök nyugalomra. II. Piusz pápa avatta szentté 1461-ben, VI. Pál pápa emelte az egyháztanítók közé 1970-ben. 1999-ben II. János Pál pápa – Keresztes Szent Terézia Benedikta és a svéd Szent Brigitta mellett – Európa védőszentjévé avatta.

Írásai 

Fő műve a Libro della divina dottrina (vagy Dialogo della divina provvidenza), amit ő röviden Dialógusnak nevezett. 381 levelet és 26 imát is írt.