Április 29-e a XIV. század és az egész egyháztörténelem egyik kiemelkedő alakjának, a középkor egyik legnagyobb hatású női szentjének emléknapja. Sziénai Szent Katalin a domonkosok harmadrendjének tagja volt. VI. Pál pápa 1970-ben avatta egyházdoktorrá.

Catarina Benincasa az itáliai Sienában született 1347. március 25-én, Jacopo Benincasa kelmefestő huszonnegyedik gyermekeként.

Tizenhat éves korában belépett Szent Domonkos harmadrendi apácáinak kolostorába.

Kivételes szellem volt: noha csupán 33 évet élt, íróként és diplomataként egyaránt maradandót alkotott. A középkor roppant befolyással bíró szellemi vezéralakjaként nagy része volt abban, hogy XI. Gergely 1376-ban Avignonból Rómába helyezte vissza a pápai széket.

Munkássága komoly hatást gyakorolt a következő századok olasz vallásos irodalmára. Igen kiterjedt lelki irodalmi munkássága, levelezése volt. Jóllehet olvasni, írni későn tanult meg, a stílusnak már akkor művésze volt, amikor még diktálta műveit.

Írásainak közvetlen nyelvezete kora sienai köznyelvéhez áll közel. Négyszáz fennmaradt levele közül a legszebbek, amelyeket gyóntatójához, a később boldoggá avatott Boldog Capuai Rajmund szerzeteshez intézett, aki később megírta életrajzát.

A két leghíresebb levél közül az egyik – Lettera a frate Raimondo da Capua (Levél Boldog Capuai Rajmund baráthoz) – azokról az órákról számol be, amelyeket Katalin egy halálraítélt vigasztalásával töltött.

A másik klasszikus levél, a Lettera a maestro Raimondo da Capua dell'ordine de'Predicatori (Levél a prédikáló barátok szerzetbéli Boldog Capuai Rajmund mesternek) lírai mű, melyben Krisztus iránti extatikus, tiszta szerelméről számol be Katalin. Az evangéliumokról írott értekezésének kézirata nem maradt fenn. 1378-ban fejezte be Libro della Dottrina o Dialogo della Divina Provvidenza (A tanítás könyve, avagy párbeszéd az isteni gondviselésről) című, extázisban diktált művét, melyben misztikus-teológikus keresztény politikai rendszert vázol fel. 

A legenda szerint Domonkostól kapta a szerzetesi ruhát, amelyet egy koldusnak adott, és Krisztustól cserébe égi öltözéket kapott. Krisztus őt is eljegyezte, sőt szívet cserélt vele, és sebeinek hordozására találta méltónak.

Katalin Rómában hunyt el 1380. április 29-én. 

Sírjánál sokan meggyógyultak.

1461-ben avatta szentté és egyben Siena védőszentjévé II. Pius pápa.

Avilai Szent Teréz és Lisieux-i Szent Teréz mellett a három női egyházdoktor egyike. 1939-ben nyilvánította Olaszország védőszentjévé Sienai Szent Katalint XII. Pius pápa.

Élettörténetének, legendájának magyar változata – „Sziénabeli dicsőséges apáca szűz Szent Katerina asszonynak ő élete" – az Érdy- és Érsekújvári-kódexben olvasható.

Magyar Kurír