Advent vége felé tartunk, a koszorún mind a négy gyertya ég: hajnalodik, a történelem és a világmindenség éjszakájának végén már dereng a megtestesülés szelíd fénye.
A mai nap evangéliuma igazi élőkarácsonyt tár elénk, annak „születésnapja”, aki Izraelnek és az emberiségnek is először mutatja be a Bárányt, aki majd elvéve a világ bűneit, minden embert meghív az örök lakomára a Szentháromság asztalához.
Az öreg Zakariás, a teológiailag művelt, öreg pap, aki nemcsak a Törvényt ismeri, hanem a prófétákat is, tudja, hogy négyszáz éve nincs próféta Izraelben, de az utolsó, Malakiás – akit hallottunk az olvasmányban –, Malakiás prófétánál az Úr megígérte, hogy nem engedi elveszni sem a népét, sem a papságát, hanem megtisztítja.
Az ígéretben benne van az is, hogy a Megváltó előtt jön majd egy próféta, aki olyan lesz, mint Illés. És ez a néma, öreg pap, újra hallja a próféciákat, és látja, hogy ez a gyermek, akinek a János nevet adja, ő az, akiről az Úr azt mondta: elküldöm nektek (Illés) a prófétát a Megváltó előtt.
Megszületik a gyermek! Micsoda örömteli, boldog nap! Erzsébetnek is, hiszen világra tudta hozni, öreg kora ellenére! Zakariásnak, hogy tényleg fiú lett, ahogy az angyal mondta. A Szűzanyának, Máriának is, hogy íme, a jel valóra vált. Gábor angyal igazat mondott.
Az öröm oka az, hogy Isten olyan dolgot vitt végbe, ami emberileg lehetetlennek tűnt. De még ennél is nagyobb lesz az öröm Jézus születésekor. Örvendezésünk oka itt is az, hogy Isten olyat tesz, amire az ember képtelen: elküldi a Megváltót.
Nélküle nem tudnánk megszabadulni vétkeinktől, s a bűn elleni küzdelem teljesen hiába való lenne. Az irgalmas Isten azonban segítségünkre siet, és elküldi Fiát, a Megváltót.
Az evangélium arra is utal, hogy Jánossal valami új kezdődik: senkit nem neveztek még így a családban. Azonban az igazi újdonság, a megváltás, Jézussal érkezik.
Testvéreim: hisszük azt, hogy Isten képes olyan dolgot végbe vinni, akár a mi életünkben is, Erzsébethez, Máriához hasonlóan, amit emberileg lehetetlennek gondolunk? Ha igen, akkor be kell fogadni az életünkbe a Megváltót, hogy megújítsa, felfrissítse azt.