„Nem vétetik el a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezéri bot az ő kezéből, míg el nem jön az Eljövendő, akinek a népek engedelmeskednek.”
Az adventi előkészület utolsó hetébe léptünk. Felfokozódó vágyakozásunk kifejezői az esti zsolozsmában felhangzó Ó-antifónák, melyek sűrítve tartalmazzák az Ószövetség Jézusra vonatkoztatott szebbnél szebb képeit, s új meg új néven nevezve kérlelik az Eljövendőt, hogy jöjjön és szabadítsa meg népét. Adventi várakozásunknak sajátos mélységet ad annak örömteli fölfedezése, hogy az Ószövetség messiási jövendölései, a homályos és önmagukban értelmezhetetlen kijelentések Karácsonykor mind elnyerik értelmüket, az eddig külön futó szálak most egyetlen közös pontban találkoznak, s innentől már nincs több szál, csak egyetlenegy, erre fűződik föl az egész üdvösségtörténet Ábrahámtól az utolsó napig. Ennek bizonysága az a családfa is, melyet a mai Evangéliumban olvasunk. A sok ismerős bibliai alak, Isten meghitt barátai és hűséges szolgái, pátriárkák és királyok, és a még több ismeretlennek tűnő szereplő most mind felvonul, hogy annak színrelépését készítsék elő, akiért az egész világ teremtetett. Valóban az idők teljessége ez, amikor minden elnyeri az isteni tervben előre látott értelmét.
Persze, számos földi uralkodó dicsekedhetett nemzedékek hosszú során át honalapítókig és mitológiai alakokig visszavezetett családfával, de Jézus családfája különbözik mindezektől, hiszen nem valamely mulandó birodalom faji leszármazásra vagy nemesi ősökre hivatkozó ideológiájának kelléke, hanem mindenestül teológiai mondanivalója van. Nem a test és a vér számít ebben a családfában, hiszen Jézus test szerint nem József fia volt, hanem az az isteni akarat, mely a választott nép történetét saját eljövetelének előkészítőjévé teszi. Ez a családfa nem az egykor volt dicső ősöket foglalja lajstromba, hanem azokat a személyeket gyűjti össze, akik Isten akaratának hordozói és teljesítői voltak, s ma is élnek ennek az isteni akaratnak a jóvoltából, hiszen Isten az élők Istene, nem a holtaké. Ez az a lelki családfa, mely örökké zöldell, és új hajtásokat hoz, s amelyre ha ráoltódsz, te magad is élő ággá, gyümölcsöt érlelő fává leszel.
fr. Barsi Balázs ofm

Bejegyezte: Szilveszter Barát dátum: 0:30 szerda, december 17, 2014