A mai nappal ismét megkezdtünk egy 40 napos szent időszakot, emlékezvén Jézus Krisztus 40 napos böjtjére. A negyven nap nem matematikai érték, hanem az időszak szentségének kifejezése. Negyven napig esett az eső a vízözönkor, negyven napot időzött Mózes a hegyen, negyven napig tartottak a föltámadt Jézus megjelenései.
A Szent Negyven nap, amely hamvazószerdával, a mai nappal kezdődik, különlegesen szent idő: az imádság, a bűnbánat és a szolgáló szeretet kivételes időszaka, aminek a megélési hogyan -járól éppen a mai evangéliumi szakaszban maga Jézus tanított. Ha azt akarjuk, hogy ez a szent időszakot gyümölcsözően és lelkileg gazdagodva járjuk végig, akkor a halála és feltámadása felé tartó Jézusra szegezett tekintettel kell megélnünk.

Látván a saját életünket, meg a körülöttünk zajló világ olykor szomorú vagy éppen megdöbbentő eseményeit, szeretnénk, ha az Egyház bennünket is kitudna józanítani és meg tudna vigasztalni. Mert amikor kérjük a hamut, az Egyház pedig azt mondja a hamvazás alatt: „Ember, emlékezz rá: por vagy és porrá leszel!” – nem ijesztgetni akar, hanem józanítani, azaz a valóságra rádöbbenteni és vigasztalni akar bennünket.
Az Egyház józanítani, a valóságra rádöbbenteni akar: ember, minél felnőttebb vagy, annál inkább gondold meg, hogy elmúlik ez a világ és minden dicsősége, és minden kívánsága. Aki pedig hisz és szereti az Istent, az megmarad. Éppen ezért bármi történik körülöttünk a történelemben, az a mulandó világ mulandó dolga. Nem éri meg, hogy az ember hozzá kösse a szívét.
A másik mozzanata ennek a józanításnak a bűnbánatunk: ember, ébredj rá és gondold meg, hogy mindennek a bűn volt az oka, mindannak, ami ebben a világban az embernek fáj, amitől félünk, ami gyötrelmet és szenvedést okoz.
Aki mer bűnbánatot tartani, az vállalja először Ádámmal a szolidaritást: a bűnbeesett Ádám ivadéka vagyok. És mint ember, a bűneimmel én is oka voltam, oka vagyok a bajoknak, a szenvedéseknek, mások fájdalmának. De nem reménytelen a helyzet és az élet, mert ha a hamura nézek, akkor az Egyház azt mondja: Látod, méltó és igazságos, hogy ez lesz a véged. Te is meghalsz, és egyszer csak por leszel és hamu. De ha a felelősséget vállalod, és üdvös bűnbánatot tartasz, akkor éppen attól menekülsz meg: hogy életed a nagy semmibe torkoljon, hogy a léted a végén a hamuba fulladjon.

A Krisztusba vetett hit hozzáköt a megfeszített és föltámadott Krisztushoz, aki azt ígérte, hogy ha hiszel és szeretsz, s őszinte bűnbánatot tartasz, akkor minden bűnöd megbocsáttatik. Ha pedig egy ember bocsánatot nyer az Istentől, akkor visszakapja az istengyermeki életet, annak minden kincsét, minden reményét, minden jövőjét.
És ahogyan az Ádámmal vállalt szolidaritás össze tudja kötni az embert a többiekkel, úgy a Krisztussal vállalt szolidaritás a hitben és a szeretetben összeköt a Szűzanyával, és a mennyország többi lakójával. És erősíti a reményünket abban, hogy az Egyház bűnbánata, aminek most részesévé és megvalósítóivá válunk, a többieknek is javára válik, akiknek egyelőre eszébe sem jut sem a tulajdon haláluk, sem a világ mulandósága, sem a bajoknak az oka, a bűn. A mi bűnbánatunk, a mi imádságaink, a mi önmegtagadásaink, jócselekedeteink, nekik is javukra válnak.
Kérnünk kell az Úrtól azt a vigasztalást, hogy ebben a világban bármi történik, ha egy emberi szív Őhozzá tartozik, akkor értelme van mindennek, amit Isten enged megtörténni. Mert Ő, aki az Élet, az Út és az Igazság, meg tud ajándékozni, és meg is akar ajándékozni a maga életével.

Ne feledjük, ha hűséggel járjuk a nagyböjt áldozatos útját, akkor rá fogunk döbbenni arra, hogy mennyi veszély fenyegeti manapság a keresztény lelki, vallásos életet, és bátorságot meríthetünk ahhoz, hogy örömmel teljesítsük keresztény hivatásunkat. Mellettünk lesz Mária, a reménység Édesanyja, aki anyai gyöngédséggel kísér el bennünket a húsvéthoz vezető negyven nap során. Az Ő segítségével bensőnkben megújulva ünnepelhetjük a nagy húsvéti misztériumot, az üdvösség központi eseményét és Isten irgalmas szeretetének magasztos kinyilatkoztatását.
Adja meg nekünk az Úr Jézus, hogy a hamu, amit most kérünk és kapunk az Egyháztól, bátorítani, józanítani és vigasztalni tudjon minket. Ámen.