„Az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: ’Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!’” (Vö. Mk 6,30-31)
Vannak emberek, akik soha nem fordítanak elég időt a pihenésre, mert azt gondolják: folyton dolgozniuk kell, a pihenés pusztán ellopott idő. Önértékelésük, öntudatuk csak akkor elég nagy, ha dolgoznak, ha folyton mozognak... Meg sem fordul a fejükben, hogy a testnek is szüksége van a szabad időre! Ezek elkopnak, meghalnak anélkül, hogy éltek volna...
Aztán vannak olyan emberek, akik azért nem fordítanak elég időt a pihenésre, mert nem tudják, mit kell kezdeni a szabad idővel? Mire jó az? Ha nincs mit tenniük, türelmetlenekké és kiállhatatlanokká válnak, s unatkoznak, mert nem fogják fel a szabad perc értelmét... Eszükbe sem jut, hogy az milyen fontos a léleknek! Ezek elsekélyesednek, alig képesek mélyebb érzelemre...
Végül vannak olyan emberek, akik soha nem fordítanak elég időt a pihenésre, mert egyre többet akarnak szerezni. Azt hiszik, hogy az összegyűjtött anyagiak teszik őket boldoggá... Meg sem gondolják azt, hogy a szellemüknek is szüksége van szabad időre, hogy növekedjék, gazdagodjék és nemesedjék... Ezek öreg korukra tompa, „élvezhetetlen” emberekké válnak...
Te tarts néha egy kis szünetet. Kapcsolódj ki. Pihenj is. Fordíts elég szabad időt tested, lelked és szellemed számára. Menj el pár napra, ha szabad időd van...
Miért?
Hogy belehallgatózz önmagadba, figyeld meg apróra, mit mond a tested mielőtt újabb terheket raknál rá... Hogy életed szakaszán pontosan behatárolhasd azt a helyet, ahol most éppen állasz, mielőtt esetleg más irányba mennél... Hogy lelked megtisztulhasson attól a sok kacattól és szeméttől, ami óhatatlanul rárakódik. A folyó akkor tisztul, ha tovább folyik. Te is, ha „tovább mész”... Hogy eltávolodj kissé azoktól a problémáktól, amelyek az utolsó időben annyira foglalkoztattak, és észrevedd: talán nem is olyan nagyok, mint gondoltad, talán nem is olyan fontosak, mint vélted, talán nem is olyan megoldhatatlanok, mint feltornyosulva előtted, veled el akarták hitetni... Hogy felfedezd: más szépség is van annál, mint ami nap mint nap körülvesz, de már nem képes hatni rád... Hogy rádöbbenj: a boldogság nem csak a folytonos lázas munkában rejlik, hanem az önfeledt pihenésben is, mikor egyedül maradsz önmagaddal... A boldogság benned lakozik, csak meg kellene keresd... Hogy Istennek lehetőséget adj arra: új arcokban, új természeti szépségekben mutatkozzék meg előtted... Hogy Te is megmutathasd másoknak az Ő arcát, miközben szóba állsz velük, és barátjukká válsz... Hogy az új környezet új gondolatokra, új ötletekre, új álmokra inspiráljon, és hozzá szárnyakat adjon... Hogy az otthontól távol jobban megbecsüld annak igazi melegét... Hogy lélekben és testben majd kipihenve jöjj haza, és új erővel láss neki életed feladatainak...
Vannak emberek, akik nem fordítanak elég időt a pihenésre. Ezért testük elkopottá, lelkük sekélyessé, szellemük pedig tompává válik.
Te ne légy ilyen!

Te tarts néha egy kis szünetet! Kapcsolódj ki! Pihenj is! Fordíts elég szabad időt testedre, lelkedre és szellemedre!
Meglátod, kiegyensúlyozottabb és boldogabb leszel.

Ezt kívánja Neked, minden kedves Hívének és Olvasójának szeretettel

Imre atya

Stuttgart, 2015-07-20.

Forrás: http://www.stuttgarti-katolikusok.de