Október 28-án az angyalföldi Szent Mihály-plébánia lakóépületének falán, a Babér utca 17/B szám alatt felavatták és megáldották az egykori esperes-plébános, protonotárius kanonok, a XIII. kerület díszpolgára, Vigyázó Miklós emléktábláját. A lelkipásztor 1992-től haláláig a plébánián szolgált.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Vigyázó Miklós október 25-én lett volna 75 éves. Ebből az alkalomból a XIII. Kerületi Önkormányzat kezdeményezésére emléktáblát helyeztek el a plébánia falán. 

Az ünnepi eseményen Hodász András, az angyalföldi Szent Mihály-plébánia kormányzója; Pál Ferenc plebános-helyettes; Kálmán Antal egykori plébániai káplán, Béke téri plébános; Tóth József, a XIII. kerület polgármestere; Borszéki Gyula alpolgármester, Vigyázó Miklós tesvérei és rokonai, valamint a plébánia hívei jelentek meg.

Tóth József polgármester köszöntőjében felidézte Vigyázó Miklós életútját, és kiemelte nyitottságát a hozzá fordulók, különösen a szegények, rászorulók iránt. Hangsúlyozta szerepét a plébánia és a kerület közös – idén már huszonötödik alkalommal megszervezett – Szent Mihály-napi búcsújának elindításában, amikor a templom és a plébánia „falai” megnyíltak a kerület minden lakója számára.

A plébánia részéről Pál Ferenc vagy ahogy mindenki ismeri Pál Feri emlékezett. Vigyázó Miklós most valami olyasmit gondolhat: „Na mi van, már táblát csináltok belőlem?” – idézte fel személyes hangú köszöntőjében a plébános-helyettes, majd folytatta: ha valami távol ált Miklós atyától, akkor az a hivatalos és ünnepi köszöntők világa. Ha valamit ki lehet emelni róla, hogy nyitott volt mindenkire, szerette ha személyesen fel- és megkeresték, de „a legfontosabb, hogy figyelt ránk, ha valamit elmondtunk számára, azt szívére vette, szívén viselte” – hangsúlyozta Pál Feri. – Ezért sem véleltlen, hogy plébániai munkája mellett létrehozta a LEA Alapítványt, mert a lelkére vette, a szívén viselte az emberi sorsokat: az elhagyatott gyermeket, az édesanyát, az édesapát, a családot.

Miklós atya, sosem volt „atyás”, hanem inkább olyan „apucis”. Nem szerette, ha mellébeszéltek. „Szerette, ha hozzá fordultunk, és mi szerettünk hozzá fordulni.” Érdekes – emelte ki Pál Feri, – hogy általában azok kapnak emléktáblát, akinél nem kell figyelmeztetni arra, hogy emlékezzünk rá. Hiszen nemcsak emléke, hanem mondatai, életpéldája is elevenen áll előttünk. Ezért „Miklós atya” élete és az emléktábla arra hív bennünket: „Ugye tudtok rólam olyasmit mondani, emlékezni, amire azt tudjátok most is mondani: jó volt.”

Ezt követően Hodász András plébániai kormányzó és Tóth József polgármester közösen leleplezték az emléktáblát. Miután Hodász András megáldotta, az önkormányzat és a plébánia képviselői koszorúkat helyeztek el Vigyázó Miklós emléktáblájánál. 

Fotó: Kuzmányi István

Magyar Kurír
(ki)