Árpád-házi Szent Margit ünnepe alkalmából január 21-én a Margit-szigeten mutatott be szentmisét Erdő Péter bíboros. Az Isten iránti szeretetből vállalt hivatás életre szóló hűségre kötelez. Erdő Péter az ifjúságot és a hivatást középpontba állító püspöki szinódushoz kapcsolódott szentbeszédében.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Varázslatos arcát mutatta a tél azon a január közepi vasárnapon, amikor hagyományosan zarándokok sokasága gyűlt össze a Margit-szigeten, hogy Árpád-házi Szent Margit égi születésnapját ünnepeljék a domonkos kolostor romjainál. A szigeten fehérbe öltözött fák alatt, szelíden hulló hóesésben gyülekeztek az emberek. 1979 óta hagyomány, hogy Budapesten, a Margit-szigeten, ahol a szent királylány síremléke látható, a mindenkori esztergomi érsek szentmisét mutat be hazánkért.

A domonkos kolostor romjainál felállított szabadtéri oltárnál tartott liturgián nagy számban vettek részt hívek, köztük a Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola, valamint a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium oktatói, diákjai és szüleik, és megjelentek a lovagrendek képviselői is. A budapest-újlaki Sarlós Boldogasszony-plébánia hívei évről évre közösen zarándokolnak el a szentmisére, hogy imáikban kérjék Szent Margit közbenjárását. Ebben az évben a Nagyszombat melletti Galántáról is érkeztek zarándokok Szent Margit ünnepére.

A szentek példája mindenkor hordoz aktualitást. Idén, az ifjúságot és hivatást középpontba állító püspöki szinódusra készülve úgy tekintünk Szent Margitra, mint aki fiatalon kapta a hivatását, és hűséges maradt hozzá egész életében. Szerzetesség, imádság Krisztus iránti szeretet töltötte be életét, mely arra is képes volt, hogy elérje a polgárháború megszűnését, az édesapa és a báty kibékülését – üdvözölte Erdő Péter bíboros, prímás az egybegyűlteket.

A szentmise szónoka Erdő Péter bíboros volt. Szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Újra összejöttünk itt, a Margit-szigeten, a kolostor romjainak közelében, ahol Árpád-házi Szent Margit élt. Itt jutott el a keresztény tökéletességre, amit életszentségnek nevezünk. Lékai László bíboros úr kezdeményezte itt ezeket a különleges szentmiséket. Az azóta eltelt évtizedekben újra és újra átelmélkedtük Szent Margit életének és üzenetének nagy tényeit. A szegények és betegek szolgálatát, az engesztelő imádságot, az odaadó és hatékony könyörgést hazánk békéjéért, azért, hogy szűnjön meg népünk körében a pártoskodás és a viszálykodás. Margit imái annak idején meghallgatásra találtak Istennél. Édesapja és bátyja kibékültek, és véget vetettek a polgárháborúnak.

Az idén azonban Egyházunk új püspöki szinódusra készül. Az ifjúságról és a hivatásokról lesz szó. Ezért állítsuk ma a középpontba Margitot, aki fiatal volt, fiatalon is halt meg, 28 éves korában. Egyben szívvel-lélekkel vállalta a szerzetesi hivatást. Ez a hivatás volt az alapja annak, hogy Krisztus iránti teljes odaadásból, minden fenntartás nélkül áldozta fel egész életét.

A mai szentmise olvasmányában Szent Pál apostolnak a Korintusiakhoz írt 2. leveléből hallottunk egy részletet. Az apostol ezt írja a korintusi keresztényeknek: „Isten szeretetének féltékenységével féltelek titeket, mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy mint tiszta szüzeket vezesselek el Krisztushoz” (2Kor 11,2). Ez az eljegyzés Krisztus és az Egyház, sőt Krisztus és minden egyes keresztény ember kapcsolatára utal. Az Ószövetségben a Mindenható mondja ki a próféták által, hogy eljegyezte magával a választott népet, és hogy ő féltékeny Isten. Nem tűri el, hogy a nép mellette más isteneket is imádjon (Oz 4). Szent Pál a keresztény közösségeket és a keresztény hívőket nevezi Krisztus jegyesének. Ezért mondja, hogy Isten szeretetének féltékenységével szereti őket. Tévtanítók és hamis próféták jártak a frissen megalakult keresztény közösségekben. Akikben csak nemrég ébredt fel a hit Krisztusban, most új spekulációkat hallanak. Ez pedig megzavarja őket. Szent Pál joggal aggódik. Azóta is, minden nemzedékben megjelenik a kísértés, hogy Jézus örömhírét csak szép történetnek vagy puszta kulturális örökségnek tekintsük, amit aztán magunk alakíthatunk tetszésünk és ízlésünk szerint. Pedig már az apostol sem a saját elméletét adta tovább, hanem azt, amit ő maga is másoktól kapott (vö. 1Kor 15,3). Az Egyház nevében pedig azért taníthatott, mert erre megbízást adtak neki (ApCsel 13,1-3). Jézus Krisztus történelmi személyéig megy vissza a keresztény hagyomány. Életét, halálát, feltámadását és egész tanítását híven megőrizte az apostolok és tanítványok közössége. Ezt az örökséget kell megélnünk mindig újra. Minden kor és nép nyelvén kell hirdetünk ugyanazt az egyetlen örömhírt. Hívő ember számára Krisztus műve és tanítása nem csupán egy a sok vélemény és elképzelés közül. Ő maga „az út, az igazság és az élet”, senki nem jut el az Atyához, csak Őáltala (Jn 14,6; vö. Sir 24,25). Ő az egész emberiség megváltója.

Szent Margit ezt a teljességet a szerzetesi hivatásban élte meg. De miféle hivatása lehetett Margitnak, amikor szülei már négyéves korában kolostorba adták és fogadalomból Istennek ajánlották? És mégis, a későbbiekben kiderült, hogy érettebb fejjel, személyesen is elkötelezte magát a szerzetesi hivatás mellett. És ez komolyabb volt, mint a szüleinek a fogadkozása. Politikai okból ugyanis később mégis férjhez akarták adni őt. Ő azonban ellenállt. Kizárólag Krisztust vallotta jegyesének. Ekkor vált személyessé és visszavonhatatlanná a hivatása. Igen, a mi életünkben is sok mindent a körülmények alakítanak ki. De egy ponton fel kell ismernünk és el kell fogadnunk Isten akaratát. Akár a meglévő helyzetünket és sorsunkat vállaljuk tudatosan, akár meghozzuk azt az új döntést, ami azután egy életre szóló hűséget kíván. Lehet az házasság, lehet valamilyen fontos és szép foglalkozás, de lehet a szerzetesi és a papi élet is. Isten iránti szeretetből kell vállalnunk, akármi is lesz a hivatásunk.

Abban lehetünk hősiesek, példamutatók, hűségesek mindhalálig, ahogyan Szent Margit, a domonkosrendi apáca és királylány volt itt, a róla elnevezett szigeten. Kérjük az ő közbenjárását, hogy hivatásunkat felismerjük, nagylelkűen elfogadjuk és hűségesek maradjunk hozzá! Amen.

A Sarlós Boldogasszony-plébánia nevében az egyházközség világi elnökhelyettese, Harmat Péter köszöntötte a zarándokokat. Megemlékezett arról, hogy Erdő Péter bíboros immár tizenötödik éve jár a Margit-szigetre közösen ünnepelni.

A szentmisén a budapesti Sarlós Boldogasszony-templom szkólája énekelt.

A szentmise után a hívek tiszteletüket tehették Árpád-házi Szent Margit vezeklőöve előtt, amely ereklyéi közül az egyik leghíresebb. A Nyulak szigetén élő apácák őrizték évszázadokon át, és vitték magukkal hányattatásaik során. Ma Esztergomban található, és az emléknapon helyezik ki tiszteletadásra.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír