Közös konferenciát rendezett 2014. december 5-én Budapesten a Szociális Testvérek Társasága és a Ferences Rendtartomány; mely után emléktáblát áldottak meg, majd Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius vezetésével ünnepi szentmisét mutattak be a budai ferences templomban.

                                             Képgaléria – klikk a képre!

A Tamás Alajos Közösségi Házban Szerzetesek helytállása a vészkorszakban címmel rendezett emlékkonferenciát Dobszay Benedek ferences provinciális nyitotta meg. Beszédében Assisi Szent Ferencet idézte, aki arra hívott minket: figyeljünk a Jó Pásztorra, akit juhai követtek, és cserébe örök életet nyertek az Úrtól.

Németh Emma SSS előadásában a szociális testvérek a II. világháború előtti években és a háború alatt folytatott sokrétű tevékenységéről beszélt. Mint említette: egy háború nem a hadüzenettel kezdődik. Slachta Margit és nővértársai 1933-tól kezdve folyamatosan dolgoztak hívők és nem hívők tisztánlátásáért: óva intették az embereket a bolsevizmus és a „nemzeti őrületek” minden fajtája ellen, és a társaságon belül is felkészítették a nővéreket az ideológiákkal való szembenállásra. Világnézeti és Társadalomtudományi Tanulmányi Esteket tartottak, imamozgalmat indítottak a békéért, megalapították a Szentlélek Szövetséget, és lapot indítottak A Lélek Szava címmel. Minden lehetséges módon kiálltak az üldözöttek mellett – Slachta Margit XII. Pius pápához is elment, hogy felszólaljon érdekükben, hogy megmentse a szlovákiai zsidókat a deportálástól.

Balogh Gábor történész többek között azt vizsgálta, hogyan reagálhat az egyház egy ilyen politikai helyzetben, mennyi létjogosultsága volt a II. világháború idején a passzív ellenállásnak és az aktív konfrontálódásnak; valamint a konvertiták, a zsidó származású katolikusok számának változását elemezte. Külön kitért a Magyar Szent Kereszt Egyesület szerepére a korszakban.

Mészáros Balázs a katolikus embermentő hálózatokkal kapcsolatban hangsúlyozta: embermentő tevékenységnek számít a lelki vigasz nyújtása is. Három időszakra bontva vizsgálta a korszakot, melyben a fordulópontot 1944 tavasza jelentette, amikor az auschwitzi jegyzőkönyvek révén világossá vált, hogy valójában mi történik a koncentrációs táborokban. A megmaradt zsidók a keresztény egyházakhoz fordultak védelemért, menedékért; menlevelekkel, bújtatással, szöktetéssel segítették őket. Kiemelte Raile Jakab SJ szerepét, aki egyfajta elosztóközponttá vált Budapesten: ő tudta, kit melyik rendházba küldhet menedékért. Kriszten Rafael OFM vidékre bújtatta az üldözötteket Angelo Rotta apostoli nuncius közreműködésével.

Kálmán Peregrin OFM előadásában sorra vette az egykori Mariana (Mariánus) Rendtartomány tevékenységét rendházak szerint: minden ferences kolostor élelmezési központot és menedéket jelentett a környék lakossága számára. Budapesten a „Ferences Bazár”-ban, a szombathelyi, a pápai rendházban akár 200-800 főt is befogadtak; a pápai kolostor nyomdájában készültek a menlevelek.

A konferencia után Dobszay Benedek ferences tartományfőnök megáldotta a Tamás Alajos Közösségi Ház – mely sok rászorulónak jelentett menedéket 1944–1945 között – falán elhelyezett emléktáblát; majd a Margit körúti ferences templomban Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius celebrált szentmisét, melyben a két közösség hálát adott Boldog Salkaházi Sára életszentségéért, és imádkozott a hét ferences vértanú szerzetes boldoggá avatásáért.

Az apostoli nuncius homíliájában elmondta, különösen meghatott ezen az alkalmon, melyen a hetven évvel ezelőtti holokauszt idejének eseményeiről emlékezünk meg. A mai megemlékezés sajátossága, hogy vértanúkat ünneplünk, akik feláldozták életüket másokért, amint azt Krisztus, a mártírok királya tette. Meghatottan olvasta élettörténetüket, hisz mindannyian tudatában voltak a veszélyek súlyosságának, és mégis vállalták mindezeket. Arra hívta a jelenlévőket, újítsák meg magukban a hitet, és ehhez kérjék Salkaházi Sára, Slachta Margit, és a ferences vértanúk közbenjárását.

Fotó: Lambert Attila

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír