A Magyar Katolikus Rádió március 28-án közönségtalálkozót és nyilvános felvételt szervezett, melynek vendége Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek volt. A főpásztort Sályi András felelős szerkesztő és Szikora József főszerkesztő kérdezte.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Néhány, a rádió közönségtalálkozóján szokásos bevezető villámkérdés után – például, hogy mi a vendég kedvenc könyve, mely korba menne vissza – a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezésének kihívásairól és lehetőségeiről beszélgettek Erdő Péterrel.

A felkészülés során alkalom adódik hitéletünk erősítésére, egy városmisszió vagy egy országos misszió megvalósítására, illetve adott annak a lehetősége is, hogy felmutassunk egy szép képet az országról, megmutassuk az értékeit, ami pedig már nemcsak a hívőket, hanem az egész társadalmat érinti – mondta a bíboros. – Az előkészület évei tehát nagy missziós lehetőségeket hordoznak. Ez rákényszerít arra, hogy a mai nyelven szóljunk a hitről, hogy világosan megfogalmazzuk, miben hiszünk, és miért. Lehet, hogy nem mindenki fogja ezt elfogadni, de mindenki számára érthető lesz. Ennek előmozdítására már zajlik az első missziós küldöttek képzése, akik majd kettesével elmennek a plébániákra, hogy ott segítsék megszervezni az eucharisztikus világkongresszus előkészületének programjait. Ebben sokféle, pasztorális, szociális és kulturális tevékenység helyet kap majd.

Emellett zajlik egy egyházművészeti, egyházzenei megújulás is – tette hozzá Erdő Péter. – Az 1938-as eucharisztikus világkongresszus is alkalom volt arra, hogy megújuljon például az egyházzene. Ennek gyümölcse a Hozsanna énekeskönyv. Most újra itt az alkalom. Ha mai szemmel, kicsit kritikusan rátekintünk a liturgikus helyzetre a templomainkban, azt látjuk, a legtöbb helyen hideg van és sötét, kicsit vontatott a cselekmény, mind a zene, mind maga a liturgia levezetése. Nem azért, mert valaki valamit rosszul csinál, hanem mert a templomi közösség hozzászokott egy másik – a külvilágtól eltérő – stílushoz, ritmushoz. És be kell látnunk, hogy ez bizonyos réteg számára nem vonzó. Fontos, hogy rátekintsünk arra, mi történik a világegyházban, mit csinálnak mások, milyen típusú liturgikus rendezvények vonzzák jobban az embereket, és helyet adjunk a különböző irányzatoknak.

A közönségtalálkozón szóba került a házasság intézményével szembeni társadalmi bizalmatlanság. Ez mind az öt világrészen megfigyelhető – mutatott rá Erdő Péter. – Nemcsak a válások száma növekszik, hanem a tartós párkapcsolatban élőké is, akik soha nem is kötöttek házasságot. Emellett természetesen jelen van az újraházasodott elváltak pasztorációjának kérdése. A Katolikus Egyház tanítása világos arról, mikor járulhat valaki szentségekhez. Ugyanakkor a családról szóló szinódusi munkában minden lehetséges állapotot megvizsgáltunk, megnéztük, milyen enyhítő körülmények vannak, illetve milyen különleges jogi helyzetek adódhatnak – mondta el a bíboros.

Erdő Péter említett néhány konkrét problematikus helyzetet, melyekkel rávilágított arra, a személyek lelkiismereti állapotának belső valósága és a látható, közösség előtti valóság néha eltérő. Ez az emberi természetből fakad. Ugyanakkor az eucharisztia sem csak egy lelki valóság, hanem egy communio, a közösség cselekménye. Mindezeket a problémákat körüljárva Ferenc pápa is azt hangsúlyozza, maradjunk hűek a Katolikus Egyház tanításához. Nincs tehát olyan rendelkezés, hogy valamit eddig nem lehetett megtenni, most pedig már igen, vagy hogy tegnapig valamit bűnnek tartottunk, mától pedig nem tekintjük annak. De minden egyedi helyzet különleges elbírálástól függ. Ez a problémakör lelkipásztori oldala, és ezért van szükség arra, hogy a plébániai közösségek befogadóak legyenek, hogy szeretettel hívjunk és vonjunk be mindenkit a különböző programokba és tevékenységekbe. Mert az a cél, hogy mindenki eljusson a saját lelki helyzetének, állapotának tisztázásához.

Korunk egyik legsúlyosabb társadalmi válságával, a migrációval, illetve a keresztényüldözéssel kapcsolatban sokszor hallani, hogy ha lenne egy erős keresztény Európa, nem lenne ekkora a probléma. Erre reagálva a bíboros hangsúlyozta: a keresztény Európa mint jelszó igen elgondolkodtató. Ha megvizsgáljuk, hogy az államok jogrendje hogyan kezeli a kereszténységet, látjuk, hogy Európában ma már nincs olyan ország, ahol a kereszténység egy ága államvallás lenne. Van, ahol valamely felekezetnek különleges jogi státusza van, ami az adott ország történelméből ered, illetve a nép kulturális önazonossága szempontjából indokolt. Vannak országok, ahol e történelmi-kulturális kapcsolat társadalmi bázisa még igen erős, például Görögországban, máshol, mint Angliában vagy a skandináv országokban, már egészen gyenge. De bárhogyan is legyen, ma egy állam nem lép fel a kereszténység képviselőjeként. Ebben az összefüggésben nagy kérdés, hogy Európa, a politikai Európa hogyan áll ki az üldözött keresztények mellett. Biztos, hogy a jelenleginél jobban kell – hangoztatta Erdő Péter.

A beszélgetés során szóba kerültek a pasztorális és missziós megtéréssel, illetve a hivatások számának csökkenésével kapcsolatos jelenkori kihívások. Ennek kapcsán felvetődött a kérdés: mit tehet a világi hívő a paphiánnyal küzdő Egyházban? Budapesten 207 aktív egyházmegyés pap szolgál, ezenkívül 130 szerzetes pap él itt, átlagéletkoruk 59 év – mondta el Erdő Péter. – De minden évben 460 világi kap hitoktatói megbízást, és rajtuk kívül is ezrével vannak olyan világi munkatársak, akik valamilyen más területen tevékenykednek az Egyházban. Nagyon sokaknak van áldoztatási engedélye, a legtöbb plébánián működik karitászcsoport, de említhetnénk azokat is, akik a kórházi pasztorációban vesznek részt.

Szent II. János Pál pápa azt írta a Christifideles laici kezdetű, a világi hívőknek az Egyházban és a világban betöltött hivatásáról és küldetéséről szóló apostoli buzdításában, hogy a világiak elsődleges küldetése a világi dolgok rendjének alakítása az evangélium szerint – mutatott rá a bíboros. – Az igazi cél tehát, hogy a hívő sajátos világi hivatása területén tegyen tanúságot.

A teljes beszélgetés április 5-én 17.04-től lesz hallható a Magyar Katolikus Rádió Délutáni találkozás című műsorában.

Fotó: Lambert Attila

Szalontai Anikó/Magyar Kurír