Az Egyház gyakran megtapasztalta égi Édesanyánk, az Istenszülő hathatós segítségét, a keresztény hit ellenségei által támasztott üldözések közepette is. Már az első keresztény századok óta elterjedt az a szokás, hogy az üldözések viharában a Boldogságos Szűz Máriát hívják segítségül.

Szent V. Piusz pápa mindent megtett az egész keresztény világot végveszélybe sodró török birodalom ellen. Mohács után, 1526-ban minden elveszni látszott. 1541-ben elesett Buda. A pápa 1568-ban adott Miksa magyar királynak 30 ezer aranyat a végvárak védelmére, de a török előnyomulás feltartóztathatatlannak látszott. Ekkor a Szentatya szövetséget hozott létre a török tengeri haderő ellen Velencével és Spanyolországgal; ám az imában bízott legjobban.

A rózsafüzér imádkozását szorgalmazta, melyet környezetével maga is kitartóan imádkozott. Az egyesült keresztény sereg és a túlerőben levő török hajóhad Lepantó melletti összecsapására 1571. október 7-én került sor. A rózsafüzért imádkozva a pápa sugallatban értesült a győzelemről. Elrendelte, hogy október 7-e Mária, Rózsafüzér Királynője ünnepe legyen és a keresztények segítsége megszólítást is a hívek imáiba ajánlotta. 1571 óta e megszólítás a lorettói litánia fohászai közt szerepel.

A Szűz Mária, a keresztények segítsége liturgikus ünnepet VII. Piusz rendelte el szabadulása emlékére: amikor Napóleon elűzte a pápát Szent Péter székéből és fogságban tartotta Franciaországban, a pápai államot pedig birodalmához csatolta, az egész Egyház buzgón imádkozott a Boldogságos Szűz oltalmát kérve.

VII. Piusz a lorettói litánia fohászai között szereplő megnevezéssel fordult védelemért Máriához, a keresztények segítségéhez. Napóleon Moszkva alatt vereséget szenvedett, a pápa 1812-ben kiszabadult. 1814. május 24-én magyar huszárok díszkíséretével és védelmével vonult be Rómába. 1815-ben a pápai állam is visszakerült fennhatósága alá.

VII. Piusz a Szűzanya iránt hálából, Mária tiszteletére rendelte el az ünnepet május 24-ére, a keresztények segítsége címmel.

Magyar Kurír
(gj)