Szűz Mária születése Kisboldogasszony ünnepe 

Jeruzsálemben az 5. században templomot építettek azon a helyen, ahol a hagyomány szerint Szűz Mária született. Keleten ekkor kezdték el ünnepelni Szűz Mária születését – már akkor is szeptember 8-án. Eredetileg a jeruzsálemi Szent Anna-bazilika szentelési évfordulója volt. Számos keleti egyházban a liturgikus év kezdetét jelentette. A nyugati egyházba valószínűleg I. Sergius pápa vezette be a 7. század végén. IV. Ince pápa (ur. 1243–54) oktávát csatolt hozzá, mely 1955-ig élt.

A magyar nyelvterületen kultusza, patro­cí­ni­uma a reformáció és hódoltság miatt csak a barokk időkben bontakozott ki, de akkor (már a búcsújáró helyektől is támogatva) nagy gazdagságban.

Az Istenszülő Szűz Mária a hagyomány  szerint Kr. e. 16–17. körül született Jeruzsálemben a Júda törzséből, Dávid királyi nemzetségéből származó Joákimtól és a Lévi törzséhez tarto­zó Matthán pap és felesége, Mária leányától, Annától.

A néphagyományban Kisboldogasszony napja ősi őszkezdő nap, a népi megfigyelés szerint ekkor kezdenek költözni a fecskék. Hajdan asszonyi dolog-, főleg fonástiltó nap volt. A nép nyelvén a két nagy Mária-ünnep (augusztus 15. és szeptember 8.) közti napok neve: kétasszonynap, az időszak neve a kétasszonyköze.

A Jakab ősevangéliumból

Az Istenszülő születéséről, születésének körülményeiről a hiteles evangéliumokban semmiféle híradást nem találunk. A 2. században keletkezett (az egyház által hitelesnek el nem ismert) Jakab ősevangélium tartalmazza Mária születésének történetét.

Mária szülei, Joákim és Anna öregkorukig gyermektelenek voltak. Egy alkalommal Joá­kim áldozatot akart bemutatni a jeruzsálemi templomban, de a pap visszautasította áldozatát: „ »Nem szabad teneked elsőként felajánlani adományaidat, mert nem támasztottál magvat Izraelben.« Akkor igen elszomorodott Joákim… a pusztába ment”, negyven nap és negyven éjszaka böjtölt, és addig nem akart semmit magához venni, amíg az Úr rá nem tekint.

Otthon felesége, Anna a kertben sétálva egy fán madárfészket látott, és sírásra fakadt, hogy minden állatnak van utóda, csak neki nincs gyermeke. Az Úr angyala ekkor megállt előtte és megvigasztalta, hogy gyermeket szül, akiről az egész földkerekségen beszélni fognak. Anna ekkor fogadalmat tett. Megfogadta, hogy akár fia, akár leánya születik, az Úrnak szenteli, hogy egész életére Isten szolgája legyen. Az Úr angyala ugyanekkor Joákimot is meglátogatta a pusztában, és kérte, hogy menjen haza, mert felesége foganni fog méhében. Így is történt. A szent házaspár találkozott. Másnap Joákim felajánlotta a templomnál adományait, és visszatért feleségéhez. Anna hónapjai beteltek és szült. „Így szólt a bábához: »Mit szültem?« Az így válaszolt: »Leányt.« Lelke igen megörvendezett ezen a napon, és pólyába csavarta őt. Majd letöltötte Anna tisztulásának napjait, táplálta gyermekét, és a Mária nevet adta neki. Nap nap után egyre növekedett a kisleány, hat hónapos korában anyja letette a földre, hogy próbáljon meg felállni. Utána már hét széket is körbejárt, és úgy tért vissza anyja ölébe. Akkor Anna magához szorította, és ezt mondta: »Ahogyan él az Úr, az én Istenem, nem ezen a földön fogsz járkálni, mert felviszlek tégedet az Úr templomába. «”

-----------------------------------

Szívek édessége, Szűz Mária,

Fejér liliom szálnak bimbója,

Melyből majd jő föld virágja,

Az édes Jézus, Istennek Fia.

Ezerszer az a Nap légyen áldott,

Melly szeplőtelen szent Szüzet adott,

Kivel Kígyó megrontatik,

Asszonyi rend felmagasztaltatik.

Üdvözlégy, gyenge oltoványocska,

Szépen illatozó virágocska,

Néked mérges bogaracska

Nem árt, nőj kedvesen, szép ágacska.

Ezerszer, s még ezerszer üdvözllek;

Oh, Mária, víg szívvel dicsirlek!

Nevelkeggyél bűnösöknek,

S minden tebenned bízó híveknek.

Tavaszi virágok, vigaggyatok,

És illatozván virágozzatok,

Kik Ádámtól hervadtatok;

Mert e Szűz által megújúlhattok.

Minden jóság e szűz virágszálban,

Feljebbvaló, mint szerafinokban:

Azért ember, te jártodban,

Szent Szüzet dicsird minden órában.

(Kisasszonynapi ének, Cantus catholici, Kassa 1674)