A hetedik családos tábor keretében csaknem tíz család táborozott együtt Erdődhegyen augusztus 29. és 31. között; az ifjúsági táborban pedig mintegy ötven gyermek és fiatal vett részt a Hargita megyei Szentegyházán – tájékoztat a Szatmári Egyházmegye.

                                          Képgaléria – klikk a képre!

A Szatmári Egyházmegye ifjúsági táborát augusztus 25. és 30. között, a Hargita megyei Szentegyházán rendezték meg. A „Láttam az Urat, s ezt mondta nekem” (Jn 20,18) mottójú rendezvényen idén mintegy ötven gyermek és fiatal vett részt.

A természetben, a csendben, a vidámságban, a játékban, az imában, a szentmisében, az Oltáriszentségben, de a segítségre szoruló társukban is meglátták Jézust az egyházmegyei ifjúsági tábor résztvevői.

 A tábor alatt volt idejük megismerkedni egymással, és megismerni egymás gondolatait, feszítő kérdéseit, keresésük útját és irányát. A csoportos beszélgetések alkalmával rájöttek: nincsenek egyedül, álmaik, vágyaik, nehézségeik társaikkal közösek, s egy azonos pontban feloldódnak: Istenben. Ehhez pedig meg kellett nyugodni a zavaros hétköznapoktól, sokféle ingertől eltávolodva, egy hegyekkel és erdővel, a természet tisztaságával és szépségével átitatott helyen.

A Szent Gellért Alapítvány háza és annak környéke ideális helyszínnek bizonyult, hamarosan mindenki maga mögött tudta hagyni „zakatolását”, és egymásra, Istenre figyelt. Az ifjúsági iroda által összeállított program ezt segítette elő a lelki alkalmakkal, kirándulásokkal, közösségépítő játékokkal, kulturális csemegékkel: kézműves-foglalkozásokkal, néptánccal, koncerttel.

A változatos programban pedig volt egy erős, mindent érintő közös vonal: végig Jézus Krisztusra figyeltek, őt keresték a természetben, a világban, önmagukban és a játékban is. Egy nem várt esemény hatására nehézségeket és fájdalmat megélő társukkal együtt érezték a kihívást és az Istenre hagyatkozást. Volt, aki megtehette, hogy a tábort elhagyva elkísérte őt, mások imájukban kísérték végig megpróbáltatását.

A reggeli és esti imák csendjében, a csíksomlyói kegytemplom Szűzanyához emelt gondolataiban mind ott volt a kérés és a hála.

A legnagyobb érzéseket előhozó momentum azonban egészen biztosan az utolsó előtti nap szentségimádása volt, amikor Vass Loránd ifjúsági és ministránslelkész vezetésével szemlélték az Oltáriszentségben velünk maradó, és életünkben jelenlevő Krisztust, a csendet, amelyben mindig megtaláljuk.

A Tábor hegyi megdicsőülés története kapcsán így elmélkedett: „Uram, jó nekünk itt lennünk – kiáltott fel Péter apostol örömében. Sokan a felkiáltásban érezhetjük, hogy Péter meg akarja állítani az időt. Látja a Jóisten dicsőségét, átformálja őt Isten közelsége, és szeretné ezt a pillanatot megörökíteni a maga számára. Így van ez velünk is, amikor boldogok vagyunk, és ezért szoktunk gyakran ilyen eseményeken fényképet készíteni. Péter apostol megtapasztal valamit Isten közelségéből, és hihetetlen boldogság járja át a szívét. Az embert az teszi igazán emberré, hogy szívében él a vágy Isten közelsége után. Péter sátrat akar építeni és le akar horgonyozni.

Talán veled is előfordult, hogy megtetszett a táj, megálltál, leütötted a sátradat, elidőztél, gyönyörködtél a természet szépségében. Ott akartál maradni, mert számodra ott, azon a helyen összeértek a vonatsínek, valahol érezted azt, hogy a menny és a föld találkozik, és nem szerettél volna onnan elmenni. Mikor érezted utoljára a lelkedben a vágyat az Úrral való csendes együttlét után? (...) Mi a csend? Írók és költők, nagy emberek mintha mind ezt áhították volna. Altató- és szerelmes énekek nyugtató hangulata, remegő pillanat, melyben levegőt sem veszünk, mert tudjuk és érezzük, az igazán nagy dolgok a csendben születnek meg. Csendben sír fel a gyermek egy viharos és talán hangos szülés után. Csendben halljuk könnyeink kopogását, amikor egy jó barátot elveszítünk, és ott állunk koporsója mellett. Ott csak mi vagyunk és a magunk fájdalma. Csendben és halkan mondja ki egyik ember a másiknak azt a szót, hogy »Szeretlek«. A csend, amely soha nem kér és követel, nem akar rád telepedni, és nem akar rémisztő erőként befolyásolni, csak egyszerűen hangulatot ad a te örömeidnek, bánataidnak. Arra kérlek, vigyázz, hogy mindig legyen egy-egy pillanat, amikor megállva és végiggondolva megérezheted és megtapasztalhatod: a Jóisten szeret téged.”

                                                                   * * *

 

Az idei, immár hetedik egyházmegyei családos tábort a családoktól érkező impulzus és kezdeményezés hatására szervezték meg ismét a tavalyi kihagyás után Erdődhegyen, augusztus 29. és 31. között. A Szatmári Római Katolikus Püspökség Világiak Irodája teremtette meg a tábor feltételeit.

Ahogy az előző években, az idei tábor célja is az volt, hogy lehetőséget biztosítson a családoknak eltölteni nyáron egy nyugodt hétvégét keresztény, hasonlóan érző és Istent kereső családok körében. Egyszerre töltekeztek lelkileg és pihentek, szórakoztak, miközben a gyermekeiket jó kezekben tudhatták. A legkisebbek ugyanis külön, vezetett foglalkozásokon vettek részt, a nagyobbak társasjátékoztak, a szülők pedig a dr. Varga Péter Pius budapesti egyetemi tanár által vezetett bibliodrámán vettek részt. Ez idén az önátadásról szólt, és segítette a résztvevőket az elmélyülésben.

Az előző alkalmakhoz képest érdekesség, hogy a családok többsége most először vett részt egyházmegyei családos táborban, bár az egyházzal való kapcsolattartás házas hétvégék, hitmélyítő találkozók, szentmise-látogatások által eddig is élő volt.

Magyar Kurír