Polyák Imre esperes parókus elmélkedését a Miskolci Apostoli Exarchátus honlapja nyomán adjuk közre.

Olykor megkísért minket a gondolat: milyen jó lett volna akkor élni, amikor Jézus itt volt a földön. Látni, hallgatni Őt, esetleg szót váltani vele.

Ez azért is hiú ábránd, mert kortársai közül is csak nagyon keveseknek adatott meg a vele való személyes találkozás lehetősége, főleg az általunk álmodott kegyelmi találkozásé. Krisztus Urunk azonban ezt mondja a feltámadásában kételkedő, majd a látás nyomán mégis hitre térő Tamásnak: „Mivel láttál engem, hittél; boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek” (Jn 20,29).

Mi mindannyian „nem látó”, de mégis hívő boldogok lehetünk. Ezek után már azon sem lepődünk meg, ha az Úr saját elmenetelét is jó dologként állítja be: „Hasznosabb nektek, hogy elmenjek…” (Jn 16,7). Különösen a következő ígéretek fényében: „...én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké: az Igazság Lelkét…” (Jn 14,16). A Jézus helyébe lépő Szentlélek az ígéret szerint elvezet minket „a teljes igazságra” (Jn 16,13). De „mi az igazság?” (Jn 18,38). Helyesebben ki az Igazság? A választ Mesterünk szájából hallhatjuk: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6).

A Szentlélek tehát elvezet minket Krisztushoz, megmutatja, élővé teszi számunkra Őt. Általa van velünk „minden nap a világ végezetéig” (Mt 28,20). Erről beszélnek a Szentlélekkel eltelt atyák tanúságtételei is. Áthoszi Szent Sziluán jegyzeteiben, imáiban újra és újra felemlíti ezt a tapasztalatát: „Szentlelked megadta, hogy megismerjelek, lelkem pedig örvendezik, hogy Te vagy az én Istenem és Uram”.

Valóban jobb nekünk tehát így, hogy elment. Mert míg itt volt, a történelem egy pontján, emberi alakban lehetett találkozni vele, de azóta „minden időben és minden órában” bárhol bekövetkezhet a találkozás, sőt a folyamatos együttlét kiváltságára vagyunk meghívva. Mindez pedig a Lélek által és a Lélekben történik.

A Lélek élővé teszi bennünk Krisztust és élővé teszi a lelkünket is.

Az elmúlt hetekben, hónapokban újra elevenné vált a teremtés. Az életnek ezeket a jeleit visszük át pünkösdünkbe, amikor zöldbe öltöztetjük templomunkat, hogy ünneplésünk, s majd további életünk is eleven legyen.

„A Szentlélek (aki) ömleszti a kegyelem árját és italával minden teremtményt megelevenít”, tegyen élővé mindnyájunkat!

Magyar Kurír