Az egyházmegye főpásztora megköszönte a tanárok és nevelők éves szolgálatát, és bátorította őket, hogy a jövőben is bátran, bizalommal legyenek a Teremtő munkatársai.

Az egyházmegye elöljárója József példáját állította a tanárok elé, hiszen véleménye szerint az ő szerepe fölött eléggé könnyelműen át szoktunk siklani a karácsonyi ünnepkörben, és mégis igen fontos a mi számunkra. Józsefnek volt egy álma, és ő azt követte. A tanárok és nevelők is kövessék álmukat, ne adják fel, még akkor sem, ha úgy, mint József esetében, az ellentmond az észszerűségnek, a megszokottnak.

Isten a semmiből teremtette a csodálatos világunkat, és néha a tanárnak is az az érzése, hogy szinte a semmiből kell valamit kihoznia, tudást teremtenie. Jó érzés az, amikor munkája eredményeként valami szép valósul meg. Értékeljük a pillanatokat, mert Isten ott van a pillanatokban, és bármikor alkalmassá tehet az Ő terve megvalósítására. Ne álljunk ellen Isten tervének, hiszen József sem ellenkezett, még akkor sem, amikor az nem egyezett meg az ő saját tervével. Értékeljük a pillanatokat, a helyet, ahol munkánk kibontakozik, kapcsolatainkat, még akkor is, ha embertársainkkal mindennap találkozunk. Egész életünk egy kapcsolathálózat. Isten mindig egy élethelyzetet használ fel, hogy megjelenjen közöttünk, ezért értékeljük az életünkben adódó helyzeteket.

Egy német püspököt idézve Böcskei László rámutatott arra, hogy Jézusnak nem származott haszna abból, hogy emberré lett, és mégis vállalta ezt. Ezért nemcsak a betlehemi jászolnál hajoljunk meg a megtestesülés csodája előtt, hanem a munkahelyen, otthon, ahol élünk, ott, ahol Jézus Krisztus születésének örömhíréről beszélünk, tanúságot teszünk róla. A jászol ott van embertársunk ajtaja mögött. Kopogni kell rajta tisztelettel, de nyomatékosan. És nekünk is ki kell nyitnunk ajtónkat embertársunk és Isten előtt.

A találkozóról szóló beszámolót teljes egészében ITT olvashatják.

Forrás és fotó: hirek.varad.org

Magyar Kurír