Magyarok Nagyasszonya ünnepén Veres András püspök mutatott be a szentmisét Máriaradnán, a történelmi Magyarország jelentős kegyhelyén október 7-én. A katolikusok többségét alkotó magyarok mellett az itt élő román, német, cseh, bolgár, horvát és szlovák hívek közös otthonuknak érzik a kegyhelyet.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Maros-völgye fölé emelkedő, tölgyerdők borította domb oldalában fekszik Máriaadna, a „magyar Jeruzsálem", – ahogy Bálint Sándor nevezte Arad-Hegyalja legfőbb ékességét. A hatvanhét méter magas, kéttornyú barokk kegytemplom és a mellette lévő háromszintes hatalmas kolostor, fenségesen uralkodik a tájon. A korábban ferencesek lakta rendház három-négy vármegye katolikus népét szolgálta népmissziók tartásával. Ma, a szentelése 250. évfordulóját ünneplő kegytemplomba messzi vidékekről járnak a Szűzanya soknemzetiségű tisztelői, lelki megnyugvást, kegyelmet keresve.

Magyarok Nagyasszonya ünnepe hagyományosan a magyar zarándoklat napja. Reinholz András, a kegyhely igazgatója elmondta, az egykori csanádi egyházmegye területe ma sok nemzetiség otthona, templomaiban, így a kegytemplomban is hét nyelven – román, magyar, német, szlovák, horvát, bolgár és cseh - miséznek. Az utóbbi évtizedben alakult ki az a szokás, hogy a nagyobb búcsúkat többnaposra szervezik meg, és az egyes anyanyelvű közösségek egy-egy napot kapnak ünnepelni. „Azért láttuk ezt szükségesnek, mert az elvándorlással drasztikusan lecsökkent az egyes nemzetiségekhez tartozók száma, valamint a vegyesházasságok következtében a román nyelv vált a meghatározóvá, így a szentmise lehetőséget ad összegyűjtve a híveket ápolni az anyanyelvet. Mivel a hatvanas évek óta a településen magyar iskola sincs, így a gyerekek a hittanórán gyakorolhatják anyanyelvüket” – magyarázta a németajkúként felnőtt plébános, aki azt szeretné, ha mindenki megtanulna anyanyelvén imádkozni. Reinholz András hangsúlyozta, itt évszázadok óta együtt élnek a nemzetiségek, összefogja őket a katolicitás, megtanulták egymást kölcsönösen tisztelni.

Magyarok Nagyasszonya ünnepére nagy sokaság gyűlt össze Máriaradnán. A Maros menti falvak plébániái mellett érkeztek buszok távolabbi településekről és Magyarországról is. A szentmisére zsúfolásig megtelt a templom. A főcelebráns és szónok Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke volt, koncelebrált Roos Márton, a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye főpásztora és a közösségekkel érkezett számos paptestvér.

Veres András szentbeszédében azt az örömét fogalmazta meg, milyen sokan voltak, akik lemondtak minden más tennivalójukról, és eljöttek a Szűzanya szentélyébe. „Égi édesanyánkhoz jöttünk, őt köszönteni, hálát adni és közbenjárását kérni. Hitünk és szeretetünk hozott ide minket, és a hitünk megadja nekünk az öröm ajándékát.” A főpásztor utalt korunk kedélybetegségére, az örömtelenségre, mely éppen a hit gyengeségéből ered.

„Ha hiszek, Jézus minden rosszat legyőző erejében, így nem ereszthet hosszú távon gyökeret életemben az örömtelenség.” A püspök arra figyelmeztetett, ha hittel nézzük életünk sok esetben nehéz, fájdalmas, szenvedést jelentő időszakait, megbékélést találhatunk. „Mária is megtanulta másképp, a hit szemével látni a világot, ez adott neki erőt, amikor pusztán emberi közelítésben kétségbeesés uralkodott volna el benne fia szenvedését látva.” Mária abban hitt, hogy Isten számára mi mindennél többet érünk – mondta Veres András, és biztatott, hogy ez a szeretet a legsúlyosabb szenvedésből is fel tud emelni. „Fogadjuk el, hogy minden szenvedésnek van értelme, ha azt hittel hordozzuk. Felemelkedhetünk a béke és az öröm állapotába, így visz minket a szenvedés mindig közelebb Istenhez. Nézzünk ezzel a hittel a szenvedésre, és megtaláljuk a szív örömét.” A püspök arra emlékeztetett, itt, Máriaradnán, fordulhatunk bizalommal Égi édesanyánkhoz, kérve tőle a hit és béke ajándékát. De figyelmeztetett is: meg kell tanulnunk Máriától a szeretet művészetét, mely nem szab feltételeket, nem személyválogató, elfogadja azt is, aki esetleg ellenséges, rosszindulatú. Nekünk a szeretet tanúivá kell válnunk abban a világban, mely annyira szenved a hűtlenségtől, az elhagyatottságtól – buzdított a főpásztor.

A szentmisét követően a búcsús sokaság keresztutat járt a templom mögötti dombra felvezető stációknál imádkozva. Az 1889-ben felállított majd 1914-ben felújított stációk Maros menti és anyaországi egyházközségek, hívek adományai, tanúskodnak arról a szeretetről, ami a kegyhelyet évszázadok óta körbeveszi.

Erről tanúskodnak a gyóntatófolyosón és a kolostor más részein elhelyezett votív képek, amelyek a Szűzanya közbenjárásáért adnak hálát a vidék valamennyi nyelvén közvetítve a hívek köszönetét. De a radnai templom mögött elterülő erdős hegyoldal is tele van kápolnákkal, szobrokkal, keresztekkel, amelyeknek mindegyikét jámbor szándékból emelték a Radnát járó búcsúsok.

Máriaradna története hosszú évszázadokra tekint vissza. Már a Szent István előtti időből vannak keresztény emlékei, melyekről a szegedi piarista, Dugonics András számol be 1810-ben megjelent Radnai történetek címmel. A piarista történésznek köszönhető a Máriaradnához kapcsolódó legendárium legteljesebb feldolgozása. Ez a legendárium csodás események gazdag tárháza. mesél a menekülő Szent István király mögött összezáródó sziklafalról, Máriaradna kegyképe – 1668-ban Vrichonassa György katolikus bosnyák kereskedő ajándéka – csodálatos megmeneküléséről egy tűzvész során, számtalan gyógyulásról. Így arról az esetről, amikor 1709-ben az Aradon pusztító pestis azonnal megszűnt, amint Bumer Mária tanácsára az egész város ide zarándokolt imádkozni. De beszédes a néphagyomány is. Bálint Sándor arról számol be, íratlan törvény volt, hogy a legények és leányok addig nem léphettek házasságra míg meg nem járták Radnát.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír