8000 ministráns gyűlt össze Svájc német nyelvű területeinek 4. ministráns találkozóján 2008. szeptember 7-én Aarauban, amikor Tarzíciusz először lépett a nyilvánosság elé övéi körében. Nagy lendületet véve útra kelt Aarauból Einsiedelnbe, azután Sankt Gallenbe, hogy a 2010-es nemzetközi ministráns találkozóra Rómába érjen. Ott lesz a helye – csodaszép tájékon a Via Appia Antica mellett, a Kallisztusz-katakombák közelében –, ahol Szent Tarzíciusz vértanú sírját sejtik.

Tarzíciusz minden ministránsé, s az ő szolgálatukra hívja fel mindannyiunk figyelmét az egyházban. A szobor „ministránsaink követe”, s ugyanakkor minden gyermeket és felnőttet arra bátorít, hogy szolgálják Istent és az embereket az egyházban és a világ sokféle útján.

Útravalóul ministráns fiúk és lányok a szobor belsejébe tettek egy aláírásaikkal, fényképeikkel és dokumentumokkal ellátott okiratot azért, hogy Tarzíciusz mint pártfogó és szent is mindig egy legyen velük.  
 

Tarzíciusz életéről

Szent Tarzíciusz a ministránsok védőszentje. Életét és vértanúságát Damazusz pápa (366-384) latin költeményéből ismerjük. A fiatal Tarzíciuszt pogányok ölték meg, amikor Rómában beteg és fogoly keresztényekhez vitte az Oltáriszentséget, és azt nem adta át azoknak, akik meg akarták gyalázni. Damazusz pápa nem írja le, hogyan ölték meg, de a Szent Istvánnal való párhuzam hangsúlyából arra következtetünk, hogy Tarzíciuszt megkövezték.

A 6-7. században a történetet további részletekkel bővíti egy beszámoló Tarzíciusz szenvedéséről, illetve korabeli útleírások. Tarzíciusz eszerint akolitus volt, liturgikus feladatai voltak, és 257. augusztus 15-én ölték meg. Ezek az adatok ma már nem igazolhatók. Nem világos az sem, hogy Tarzíciuszt valamely keresztényüldözés idején – Déciusz vagy Valérianusz üldözése jöhet szóba – vagy egyedi alkalommal ölték meg.

A 7. századból származó útleírások szerint Zefírínusz pápát (+217) és a fiatal Tarzíciusz vértanút más-más időben, de közös sírban temették el, mégpedig Kallisztusz temetőjében a Via Appia Anticán. Földi maradványait később a római San Silvestro in Capite templomba vitték át, ahol július 26-án emlékeztek meg róla. A római martirológiumba azonban augusztus 15-re vették fel.  

Tudnivalók röviden

Tarzíciusz fiatal római vértanú volt a 3. században, akit egy kriptába temettek el a Kallisztusz-katakombák közelében a Via Appia Anticán. A számtalan kisebb-nagyobb szent közül Tarzíciusz azon kevés gyermek egyike, akit szentként tisztelünk.

A liturgiában: emléknapja augusztus 15. Mivel az egyház régóta Mária mennybevételének főünnepét tartja ezen a napon, Szent Tarzíciusz ünnepét lassacskán elfelejtették.

Közbenjáró: a ministránsok védőszentje. Tarzíciuszt emellett az elsőáldozók is védőszentjükként tisztelik.

Névmagyarázat: neve görög eredetű, később latinosították. Jelentése: a bátor! Helyesírása többféle: Tarzíciusz, Tarcisius, Tharsitius. 

Tarzíciusz ábrázolása

Tarzíciuszt leggyakrabban vértanúságának pillanatában, megkövezése közben ábrázolják. Bernhard Lang bázeli művész mozgalmas Tarzíciusz-szobra a gyermeki nyitottságot és a ministránsok védőszentjének felebaráti szeretetét állítja előtérbe. A művész mai ministránsoktól leste el gesztusaikat, amelyeket a szobor megjelenít.

A szobor talapzat nélkül áll, hiszen a fiatalok élete mozgalmas. Tarzíciusz, a ministránsok védőszentje is ilyen fiatal volt. A művész több mint egy évig foglalkozott témájával, rajzolt, gipsz modelleket készített. Az igényes munka eredményét nagyméretű öntőmodellben összegezte: mozduló gyermeket látunk, akit meggyőződése bátran előre lendít, a kezében titkot rejtve.  

A kicsit kinagyítva

A ministránsok fontos szolgálatukkal (latin ministrare – szolgálni) sok-sok liturgikus ünneplésben vesznek részt az oltár mellett megbízhatóan, magától értetődően. Itt az ideje, hogy ez az egyszerre apró és mégis oly nagy szolgálat mindenki számára láthatóan megjelenjen a gyermekek és fiatalok iránti KÖSZÖNETtel együtt. Jézus is középre állította a gyermekeket, sőt példaképül ajánlotta őket. Álljon most középpontban a ministránsok szolgálata, amelyet napról napra hűséggel végeznek.

Gondoljuk meg,

Az ókeresztény idők fiatal vértanúja idegennek tűnhet. 
Ha szemléljük, mégis megszólít, és ma is fontos kérdéseket tesz fel: 

• Tarzíciusz, a bátor. Tarzíciusz élete bátorságot sugároz: Ki az, aki mellett kiállok? Mi az, amiért útra kelek? Kivel és miért vagyok kész összefogásra?

• Tarzíciusz elvitte az Oltáriszentséget a város betegeihez, időseihez, a foglyokhoz: vajon az egyház és a társadalom ma hogyan tekint a peremre szorultakra és rászorulókra? Vajon közelítünk a szegényekhez és a betegekhez? Kivel osztom meg a mindennapi kenyeret?

• Az idők folyamán megváltozott a vértanúság: Ma hol és hogyan üldözik az embereket, hogyan zsákmányolják ki és ölik meg őket?

• Tarzíciusz szívét megnyitotta Isten jelenléte az eucharisztiában: Megsejtettem már Isten titokzatos jelenlétét? Keresem Isten jelenlétének nyomait a világban?

• Tarzíciusz konkrét megbízatást kapott az egyház közösségétől: Felebarátaink szolgálatával is szolgálhatunk Istennek. Megfordítva pedig az istentisztelet ad erőt az emberek szolgálatához. Mennyire becsülöm az emberek szolgálatát? Mit jelent számomra az istentisztelet, a liturgia?

• Tarzíciusz az „első ministráns” – személyében egy fiatal fontos feladatot kapott az egyházközségben. Mennyire bízunk a fiatalokban? Vajon nem éppen a legfiatalabbak mondják-e ki az igazságot, s nem ők hívják-e fel figyelmünket a lényegesre? Hogyan bátorítjuk és vezetjük a fiatalokat, hogy az egyházban feladatot és felelősséget vállaljanak?