A 2005. április 2-án elhunyt II. János Pál pápára emlékezünk.

„Életem nem függ többé vérem ritmusától,
és fáradt lépteim alól nem szökik el az út.
Körülölel az új idő, mely ott csillog a kihunyó szemekben,
és szívemben él.
És végleg beteljesül minden, s a gondolatokat betölti az öröm.”
(Karol Wojtyła)

Tíz évvel ezelőtt, 2005 húsvétján érkezett II. János Pál pápa szenvedésének utolsó napjaihoz. „Halálküzdelme és halála szinte a húsvéti szent három nap meghosszabbítása volt” – fogalmazott egy évvel később XVI. Benedek.

Március 25-én, nagypénteken a pápa már nem tudott részt venni a Colosseumban tartott keresztúton – az Apostoli Palotából, magánkápolnájából követte azt. A kép bejárta a világot: a halál kapujába érkező, szenvedő szentatya képernyőn keresztül kapcsolódik be a keresztútba, magához szorítva a feszületet.

Húsvétvasárnap II. János Pál megjelent az őt éljenző tömeg és a televíziók kamerái előtt az Apostoli Palota ablakában. Áldásra emelte a kezét, de szólni nem tudott, hangja cserbenhagyta. A világ megrendült arcának és szenvedésének láttán.

A következő héten állapota egyre romlott. A Szent Péter téren mind többen gyűltek össze, és imával kísérték a haláltusáját vívó szentatyát. És a téren lévő tízezrekhez százezrek csatlakoztak otthonaikban világszerte.

Egy nővérnek, aki ápolta, ezt suttogta a pápa: „Engedjétek, hogy az Úrhoz menjek!” Utolsó üzenete pedig, melyet nehezen, akadozva mondott el, a fiataloknak szólt, akik oly sokan összegyűltek a Szent Péter téren: „Kerestelek benneteket, most ti jöttetek el hozzám. Köszönöm nektek!”

II. János Pál április 2-án, szombaton este halt meg, az Isteni Irgalmasság vasárnapjának vigíliáján. 2000-ben ő maga rendelte el, hogy vegyék föl ezt az ünnepet az egyházi naptárba. Halálos ágya mellett, az ünnep előestéjén bemutatták az Isteni Irgalmasság vasárnapjáról vett szentmisét.

„Halála egy olyan ember halála volt, akit már mindentől megfosztottak. Bensőleg teljesen kiüresítette önmagát, hogy találkozhasson az Úrral, és visszaadhassa Jézusnak a péteri kulcsokat.” (Renato Buzzonetti, II János Pál pápa orvosa)

„Szeretett pápánk intenzív és gyümölcsöző péteri szolgálata, utolsó napjainak kálváriája és derűs halála valóban megmutatták a mai kor emberének, hogy Jézus Krisztus a »minden«-t jelentette számára. Tudjuk, hogy e tanúságtétel termékenységének alapja a kereszt. Karol Wojtyła életében a kereszt nem csak egy szó volt.” (XVI. Benedek pápa)

A halálhír bejelentése után a Szent Péter téren az imádság csendjét harangzúgás és taps szakította meg: a könnyes szemű emberek ilyen spontán módon kezdték ünnepelni a célba érkező szentatyát.

Az április 8-ai temetésre több millióan érkeztek az örök városba. Talán a történelem legnagyobb szabású gyászszertartása volt ez. A Szent Péter téren összegyűlt sokaság ezt skandálta, és ezt hirdették a táblák: „Santo subito!” (vagyis: Legyen azonnal szent!)

XVI. Benedek pápa 2011. május 1-jén boldoggá, Ferenc pápa 2014. április 27-én szentté avatta a tíz évvel ezelőtt elhunyt egyházfőt. Mind a boldoggá, mind a szentté avatási szertartást az Isteni Irgalmasság vasárnapján tartották.

* * *

Isten irgalmassága II. János Pál pápaságának központi üzenete volt. Az általa alapított ünnep és halálának e különleges időpontja mellett erről tanúskodik Dives in misericordia kezdetű enciklikája is, melyet hosszú pápasága elején, 1980. advent első vasárnapján adott ki.

A 2005. április 3-ára, az Isteni Irgalmasság vasárnapjára szánt szavait pedig akár a szentatya végrendeletének is tekinthetjük, hiszen imáiban is mindig irgalomért könyörgött: „Az emberiségnek – melyet úgy tűnik, olykor megtéveszt és uralma alá hajt a rossz, az önzés és a félelem hatalma – a föltámadott Úr ajándékul kínálja a maga szeretetét, mely megbocsát, kiengesztelődik, és újra reményt ad a léleknek. Olyan szeretet ez, amely megtéríti a szíveket, és békességet ajándékoz. Mennyire szüksége van a világnak arra, hogy megértse és befogadja az isteni irgalmasságot! Urunk, aki haláloddal és föltámadásoddal kinyilatkoztatod az Atya szeretetét, hiszünk benned, és bizalommal mondjuk neked ma is: »Jézusom, bízom benned, irgalmazz nekünk és az egész világnak!«”

A mai ünnep, nagycsütörtök jelentőségéről a 2003 nagycsütörtökén kiadott Ecclesia de Eucharistia kezdetű, utolsó enciklikájában olvashatunk: „Amióta megkezdtem Péter utódának szolgálatát, mindig különös figyelmet fordítottam nagycsütörtökre, az Eucharisztia és a papság napjára, azzal, hogy levelet írtam a világ minden papjának. […] Az Eucharisztia Jézus üdvözítő jelenléte a hívők közösségében, és mint lelki táplálék az Egyház legdrágább kincse, amit csak magáénak mondhat történelmi zarándokútján. […] Szeretném újra megfogalmazni ezt az igazságot, veletek együtt imádva, drága testvéreim, e Misztériumot: e nagy Misztériumot, az irgalmasság Misztériumát. Mi többet tehetett volna értünk Jézus? Az Eucharisztiában valóban »mindvégig« és mértéket nem ismerő szeretettel szeret minket (vö. Jn 13,1).”

Források
A Magyar Kurír híradásai (2005. április, 2006. április, 2007. április, 2011. május, 2014. április)
A bennem növekvő ige – Karol Wojtyła (II. János Pál pápa válogatott írásai) 
Michael Heseman – Arturo Mari: II. János Pál. Örökség és karizma
Katolikus.hu – Könyvtár – II. János Pál pápa írásai

Borsodi Henrietta/Magyar Kurír