Az Umbriával határos Marche tartomány Tolentino nevû városában nemes szülõktõl született kb. 1260-ban. (Ebben a városban apostolkodott abban az idõben Tolentinói Szent Miklós 1276-1306-ig.) Fiatalon lépett a Ferenc-rendbe. A zsolozsmáskönyv különösen két erényét emeli ki: a szegénység szeretetét és apostoli buzgóságát. 1287-ben Ayton örmény fejedelem azzal a kérelemmel fordult a ferences generálishoz, küldjön ferences papokat országába.
   Tamás nagy lelkesedéssel vállalkozott a missziós útra, s négy társával elindult Örményországba. A nép barátságosan fogadta õket; szép eredményt is értek el, sokakat megkereszteltek, sok nesztoriánus szakadárt visszafogadtak az Egyház keblébe. Az örmény fejedelem fenyegetve érezte magát a törököktõl, ezért megbízta Tamást, járuljon segítség iránti kérelmével a pápa, valamint a francia és angol király elé. Tamás tehát két társával visszaindults beszélt a pápával. IV. Miklós (1288-1292) érdemleges anyagi vagy katonai segítséget ugyan nem tudott küldeni, de Tamással útnak indított még 12 ferencest az örmény misszióba. Tamás velük együtt mûködött elõbb Örményországban, majd átment Perzsiába. Ott rendtársakra talált, akik a nagy kínai misszionáriusnak, Montecorvinói Jánosnak izenetét hozták: beszámolóját a mongolok és kínaiak között végzett tevékenységérõl és terveirõl, kérve a pápa segítségét. 
   Tamás újra vállalkozott a követségre. El is jutott V. Kelemen pápához 1308- ban, s beszámolt János atya izenetérõl. A pápa és a bíborosok nagy érdeklõdéssel hallgatták szavait s kinevezték János atyát Kambalek (azaz Peking) érsekévé, s segítségére hét, újonnan fölszentelt ferences püspököt küldtek. Ezek 1309-10-ben utaztak Kínába, sok viszontagság közepette. Tamás pedig harmadszor is visszautazott Keletre.   Az indusok közé akart menni, de hajója máshol, Thanaban kötött ki (a mai Bombay közelében). A városban a mohamedánok feje, a kádi vallásuk felõl faggatta Tamást és 3 társát, s azt is kérdezte, mit tartanak Mohamedrõl. Õk õszintén megmondták, hogy Mohamed csaló, hamis próféta. Ez a vallomás életükbe került. Miután nem voltak hajlandók hitüket megtagadni, lefejezték õket. Tamás a kivégzés elõtt térdenállva imádkozott. Ez 1321. ápr. 21-én történt. Holttestüket késõbb elvitték Kínába (Zaytunba), Tamás fejét pedig Tolentinóba vitték és a székesegyházban õrzik. Tamást XIII. Leó pápa 1894-ben avatta boldoggá. 

  „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni... Két verebet ugye egy fillérért adnak? De Atyátok nélkül, egy sem esik a földre. Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva. Ne féljetek tehát! ,Sokkal többet értek ti a verebeknél.” (Mt 10,28 sk.) Imádság:
Istenünk, te megadtad Boldog Tamás vértanúnak, hogy mindhalálig küzdjön
az igazságért. Közbenjárására segíts minket, hogy szeretettel és türelemmel
viseljünk érted minden megpróbáltatást és teljes erõnkbõl törekedünk
hozzád. A mi Urunk Jézus Krisztus által.