Tom Uzhunnalil szalézi szerzetes, akit tizennyolc hónappal az elrablása után szabadítottak ki tavaly szeptemberben, átvette a Teréz anyáról elnevezett díjat (Mother Teresa Award 2017), amelyet a mumbai Harmónia Alapítvány hozott létre.

A díjat Abraham Mathai, az alapítvány elnöke adta át. A szervezet 2007 óta adományozza a Kalkuttai Szent Teréz emlékére alapított kitüntetést. Tom atya esetében a díj szimbolikus értékét növeli, hogy a szalézi szerzetes Jemenben együtt dolgozott a Szeretet Misszionáriusaival, és az ő egyik központjukból rabolták el 2016. március 4-én. A rajtaütés során négy nővért meg is öltek.

Az alapítvány indoklása szerint Tom atya az elismerést munkájáért és a veszélyhelyzetben tanúsított elhivatottságáért és elkötelezettségéért kapta. Tom Uzhunnalil „az együttérző emberiség inspiráló példája, mert továbbra is folytatta munkáját Jemenben a Szeretet Misszionáriusainál, annak ellenére, hogy lehetősége volt elhagyni az országot (…) Dicsérjük Tom atya elhivatottságát és elkötelezettségét a nagy veszélyhelyzetben, amikor munkatársait hidegvérűen meggyilkolták” – áll az alapítvány írásbeli nyilatkozatában.

A 2005-ben létrejött Harmónia Alapítvány hirdeti és terjeszti a béke, a párbeszéd és a közösségi támogatás gondolatát – nem, kaszt, etnikai vagy vallási hovatartozás alapján való megkülönböztetés nélkül. A Teréz anyáról elnevezett díjat az emberi jogok iránt elkötelezett személyeknek és szervezeteknek ítélik oda: megkapta már például a dalai láma, az Orvosok Határok Nélkül szervezet, továbbá a Nobel-békedíjas pakisztáni Malála Júszafzai. Idén pedig többek között a Caritas Internationalis is ebben a kitüntetésben részesült.

A kitüntetés kapcsán a szalézi szerzetes újra beszélt arról, mit élt át, és újabb szempontokat is felvetett a történtekkel kapcsolatban.

„Hogy éberen tartsam a lelkemet, felidéztem az evangélium azon verseit, amelyekben Jézus azt mondja, ne aggódjunk, mert Isten még a hajszálakat is számon tartja a fejünkön. Tehát tudtam, hogy mindaz, ami történt, a Mennyei Atya jóváhagyásával történt (…) Szeretett, áldott Atyánk sosem adna nekünk semmi rosszat; időnként szenvedésnek tűnhetett mindez, de végül látom, hogy nem voltam elég szerencsés vagy elég méltó arra, hogy mártír legyek.”

„Az eseményekben – folytatta – látom Isten kezét. Ő küldetést ad mindannyiunk számára. Talán az én küldetésem az volt, hogy visszatérjek Jemenbe, és erőt adjak a nővéreknek, mivel nem öltek meg; talán az Úr azt akarta, hogy imádkozzam ezekért az emberekért, mert az emberrablók is megváltozhatnak.”

„Tudom, hogy a családom, az egész Szalézi Család és a Szentatya is imádkozott értem. Még a hinduk és a muszlim testvérek is imádkoztak, és ezek az imák segítettek, hogy megőrizzem a belső nyugalmamat, és óvtak a szenvedéstől. Lehet, hogy ma már mentálisan zavart lennék, vagy elvesztettem volna az ép eszemet, de ez nem történt meg, nincsenek rémálmaim, semmi. Ez az Úr kegyelme, amit sokak imáinak köszönhetek” – fogalmazott Tom atya.

Végül hozzátette: „Isten mindent jól lát, azt is látja, hogy a tizennyolc hónap alatt min mentem keresztül, a visszatérésemet Jemenbe, majd a kiszabadulásomat… Isten arra használta ezt az alkalmat, hogy megerősítse az emberek hitét mint bizonyítékot arra, hogy Ő létezik, hogy élő Isten, és válaszol az imáinkra.”

Forrás: Szaléziak.hu

Fotó: Szaléziak.hu; Catholicforlife.com

Magyar Kurír