“A Kazahsztán földjén feltündökölt szent újvértanúk és hitvallók ikonja”

Szent Feodoszij Belenykij presbiter újvértanú

Feodoszij Petrovics Belenykij 1885. március 23-án született Dnyepropetrovszk vidékén, Uszpenszkoje faluban papi családban. Elvégezte a teológiai szemináriumot, 1917-ben szentelték pappá és 1933-ig szolgált Ukrajna területén.

1933-ban letartóztatták és az OGPU Különleges Tanácsa három év adminisztratív száműzetésre ítélte Kazahsztánba. A száműzetés idején Vannovka faluban élt. Büntetése lejárta után Alma-Atába ment, hogy felkeresse a püspököt és kérje elhelyezését valamelyik egyházközségbe. Kiderült azonban, hogy Alekszander (Tolsztopjatov) alma-ata-i püspököt 1936. szeptember 3-án letartóztatták és három év Javító-Munkatáborra ítélték. Ekkor Feodoszij atya Taskentbe ment. A taskenti püspöktől engedélyt kapott a szolgálatra, de csak azzal a feltétellel, ha átadja a hívők lajstromát a püspökségre.

Feodoszij atya további életéről csupán a nyomozati anyagból tudunk meg néhány részletet:

„Taskentben segítőt talált magának N. Svarov felolvasó személyében, aki munkanélküli volt és csupán kenyérdarabok és pénzadományok gyűjtéséből élt, vagyis koldus volt”. 1937. januárjában Feodoszij atya N. Svarov felolvasóval Szergejevka faluba költözött (Dél Kazahsztánban).

A. D. Alejnyikov egyháztanácsi tag vallomásából: „1930-ig a faluban még volt templom. A gondnok halála és a pap hiánya miatt a hívők csoportja szétesett. Beszéltünk az öregekkel és a hívőkkel és levelet írtunk Szergij atya esperesnek, hogy küldjön nekünk papot, 1936-ban feljegyzést is írt nekünk, miszerint küld. Egy idő múlva megérkezett Feodoszij Belenykij atya. Értesítettem az öregasszonyokat, és nálunk a házamban kezdtük végezni az istentiszteleteket”

A nyomozati anyagból: „Belenykij Taskentből való visszaérkezése után Szergejevka Antonovka, Bogoszlovka falvakban és Szasztjube állomáson Belenykij és Svarov istentiszteleteket kezdtek végezni a Járási Végrehajtó Bizottság (Tanács) engedélye, a hívők lajstromának és felsorolásának összeállítása nélkül, ezáltal Belenykij és Svarov megsértették a szovjet alkotmányt. Belenykij vádlott jó cukorkákat vásárolt, cukorkákkal kínálta az iskolás gyerekeket, egyidőben pedig agitációt folytatott az iskolások között, hogy keressék fel a rokonaikat és velük együtt jöjjenek vissza megkeresztelkedni, rábeszélte a gyerekeket, hogy járjanak az imaházba imádkozni. Belenykij és Svarov a fenti falvakban istentiszteleteket végeztek”.

Feodoszij atya vallomásából: „Azzal vádolnak, hogy úgymond engedély nélkül kezdtem volna istentiszteleteket végezni, de ez nem igaz, mert az akták között ott vannak a tanács dokumentumai arról, hogy jogom van istentiszteleteket végezni. Ráadásul, amint megérkeztem Szergijevkába, megjelentem a falusi tanácsban. A gyerekek iránti viszony: őket nem kellett rábeszélnem, mert a szüleik maguk jönnek el hozzám és hozzák a gyerekeiket és kérik, hogy kereszteljem meg őket”.

A nyomozati anyagból: „1937. februárjának elején, Antonovka falu boltjában nyilvánvalóan elégedetlenségét fejezte ki a Szovjethatalommal szemben, diszkreditálta a párt és a kormány vezérét”.

Feodoszij atya vallomásából: „Igen, valóban jártam a boltban, szappant és fogport akartam venni. Elmondtam, hogy a párt vezére teológiai szemináriumban tanult és forradalmi tevékenysége miatt az 5. évfolyamból kizárták. Hogy mivel kapcsolatban mondtam ezt, arra nem emlékszem”.

A bírósági tárgyalás során Feodoszij atya visszautasított minden ellene felhozott vádat, de 1937. április 6-án a dél-kazahsztáni tjulkubasszi járás Népbírósága négy év szabadságvesztésre ítélte a „huliganizmus” cikkelyei alapján. A helyi ügyészség azonban nem fogadta el a bíróság döntését, ezért 1937. június 2-án az ítélet alapját az 58-10. cikkelyre (ellenforradalmi tevékenység) változtatták. 1937. október 4-én Feodoszij atyát letartóztatták. A kihallgatás során az alábbiak hangzottak el:

– A nyomozás tudja, hogy Ön száműzött, és a száműzetésből való szabadulása után illegális vallási tevékenységet folytatott. Ezt megerősíti?

– Igen, megerősítem.

– A nyomozás tudja, hogy Ön vallási tevékenységét szovjetellenes célokra használta.

– Nem végeztem vallási tevékenységet szovjetellenes célokból, minden általam végzett keresztelési szertartás vagy istentisztelet a szülők és a hívők beleegyezésével történt, nem követtem semmilyen szovjetellenes célokat. Többet nincs mit vallanom.

Feodoszij atyát azzal vádolták meg, hogy „járta a falvakat, a lakosság között a szovjethatalom elleni agitációt folytatott, Tjulkubasz állomás pályaudvarán a szovjet alkotmányról beszélt, diszkreditálta azt, valamint a párt és a kormány vezéreit, istentiszteleteket végzett, győzködte a gyerekeket, hogy járjanak az imaházba istentiszteletekre”. 1937. november 4-én az NKVD dél-kazahsztáni Trojkája Feodoszij atyát halálra ítélte. Az ítéletet végrehajtották. Szent Feodoszij újvértanú testét ismeretlen helyen temették el.

Szent Natália, Natália, Jevdokija, Anna, Matróna, Varvara, Anna, Jevdokija, Jevfroszinija, Agrippina és Natália újvértanúk

Natalija Ivanovna Szundukova 1887-ben született papi családban. Az 1930-as években Tadzsikisztánba, Sztalinabadba száműzték. Ott újból letartóztatták és öt év szabadságvesztésre ítélték. A vád szerint „szervezője és vezetője volt a Sztalinabad városban működő egyházi-monarchikus szervezet ellenforradalmi sejtjének, szovjetellenes ellenforradalmi agitációt folytatott… a szovjethatalom intézkedései – a tanácsválasztások, a szovjet ünnepek, a párt és a kormány vezérei – ellen”. A lágerben Natália Szundukováról az alábbi jellemzést adták: „Egyetlen napot sem dolgozott, kategorikusan kijelentette, hogy nem fog dolgozni az antikrisztusokra”.

A Karlagban (Karagandai Láger) Natália Ivanovnával együtt még 10 asszonyt letartóztattak: Natália Tyihonovna Szilujanovát, Jevdokija Szemjonova Nazinát, Anna Sztyepanovna Borovszkaját, Matrjona Kuzminyicsna Navolokinát, Varvara Dmitrijevna Gyerevjaginát, Anna Nyikiticsna Popovát, Jevdokije Ivanovna Guszevát, Jevfroszinija Fedorovna Gyenyiszovát és Natália Vasziljevna Vasziljevát, akiket különféle időszakokra ítéltek el. A lágerben ezek a nők visszautasították a munka felvételét, kijelentvén, hogy nem hajlandók olyan hatalomra dolgozni, amely ellenséges az Egyházzal. 1941. július 11-én a lágerben letartóztatták őket és csoportos eljárást indítottak ellenük. Az aktában írták: „Az NKVD Karlagba való megérkezésük után ellenforradalmi célokból minden alap nélkül visszautasították a munka felvételét a lágerben, ellenforradalmi szabotázst folytattak… Emellett a vádlottak a foglyok között szovjetellenes propagandát folytattak, kihasználván ehhez a vallási előítéleteket…” A kihallgatás során mindannyian hívő keresztényeknek vallották magukat, visszautasították a vallomástételt és nem ismerték el magukat bűnösnek.

A Karlag mellett működő Karagandai Területi Bíróság mindnyájukat halálra ítélte. A szent vértanúkat a Karagandai Lágerben kivégezték. Eltemetésük helye ismeretlen.