A nagyváradi Szent József-templomban mutatott be szentmisét nagyböjt első vasárnapján, március 10-én Böcskei László megyéspüspök Martin Roos nyugalmazott temesvári püspök, valamint Bărbuț Péter helyi plébános koncelebrálásával.

Bár a bevezető részben, amikor a plébános köszöntötte az egyházmegye elöljáróját és a vendég püspököt, sejtette a hívekkel, hogy egy rendkívüli esemény nyújtotta a különleges vasárnapi szentmise apropóját, a főpásztor jelenlétének oka csak a szentmise végén derült ki, amikor Böcskei László elmondta, hogy nem üres kézzel jött, hanem egy új oltárképet hozott, amelyet a helyi közösségnek szeretne adományozni.

Ilyenkor nagyböjtben – mondta a megyéspüspök – igyekszem meglátogatni az egyházmegye plébániáit, hogy ott a helyi közösségekkel együtt készüljünk a közelgő húsvéti ünnep titkának megünneplésére. Böcskei László azt is elmondta, hogy az ajándékba adott festmény egy külföldi templomból származik, amelyet felszámoltak, így itt most új otthonra lelt a gyermek Jézust és Szent Józsefet ábrázoló kép, amelynek alkotóját eddig még nem sikerült azonosítani.

Bărbuț Péter plébános örömmel fogadta az adományt a plébánia alapításának harmincadik évfordulóján (amit hivatalosan október 1-jén fognak megünnepelni).

A szentmise áldása előtt Böcskei László megáldotta az új főoltárképet. A következő napokban kerül a festmény a régi helyébe, míg ez utóbbi a plébánia épületében kap helyet.

Prédikációjában a nagyböjtről és annak fontosságáról beszélt a főpásztor. Ez egy új időszámítás a keresztény ember számára – hangsúlyozta. – Isten az ember elé siet, és segít, hogy jobban figyeljen magára. Újra és újra meglep minket ajándékaival. Keresztelő Szent János Jézus előtt járt mint futár, és arra szólított, hogy készítsük az Úr útját. Erről inkább adventben emlékezünk meg. De nagyböjtnek is van egy ilyen felszólítása. A Teremtés könyvében (Ter 3,8–9) olvassuk, hogy miután az első emberpár, Ádám és Éva nem engedelmeskedett Istennek, és ettek a tiltott gyümölcsből, tisztává vált számukra, hogy mit is tettek. Hallották az Úr lépteit és hangját: „Ádám-ember, hol vagy?” Ezzel próbálunk szembesülni a nagyböjti időben: Ember, hol vagy, te, akinek feladataid vannak, akinek szerepe van a közösségben, családban, aki eljössz a templomba? Hol vagy a minőségi skálán? Miért teszed azt, amit teszel? Kötelességből, vagy azért, mert komolyan keresed az Istent? A nagyböjtben nemcsak előírásoknak akarunk megfelelni, hanem saját lelki életünk színvonalát vizsgáljuk, és próbálunk igazítani rajta.

A római közösséghez írt levelében Szent Pál apostol arra figyelmeztet, hogy nemcsak külsőségek vannak az ember életében, hanem mélységek is. Aki Krisztust megvallja, annak élete nemcsak abból áll, amit mindennap megtapasztal, hanem meglátja ilyenkor a mélységet is. Ez rádöbbent arra, hogy mennyire gazdagok is tudunk lenni Isten színe előtt. Sokszor leragadunk a megszokottnál, a felszínesnél és a felületesnél. Sokszor az ürességek megtapasztalása teszi lehetetlenné hétköznapjainkat. És mégis tartunk az Istennel való élet kihívásától és kalandjától. Teremtsük meg magunkban a megszólítás lehetőségeit, és tudjunk hallgatni Istenre! Próbáljunk időt, teret és csendet teremteni a magunk számára, hogy tudjuk meghallani és meghallgatni az Úr szavát! – tanácsolta a püspök.

Az evangélium Jézus megkísértéséről szólt. Jézus helytáll, nem enged a gonosznak, és ezáltal felkészül a nyilvános tevékenységre, amikor tanít, gyógyít, halottakat támaszt fel, majd életét áldozza a bűnösökért. Megkísértésekor Jézus a pusztában van. Sokszor ezt a pusztát fedezzük fel magunkban is. Sőt, néha a világot is pusztaságnak látjuk, ahol nem érezzük jól magunkat. Félünk a pusztától, mert nem szeretjük a bizonytalanságot, a kiszolgáltatottságot. Szeretjük, ha ott van és elérhető mindaz, amiről azt tartjuk, hogy szükségünk van rá. Pedig a puszta nem is üres, segít másképp látni a dolgokat, észrevenni, hogy mi igazán lényeges, és hogy meg lehet lenni sok kacat nélkül, miközben a lényeget hagyjuk ki. A puszta szép is lehet, mert van benne rejtett élet, néha kivirágzik, amikor nedvességhez jut. A pusztában van az élet ereje, csak meg kell keresni, találni. Azért volt szükség Jézus megkísértésére, hogy ugyanazzal a szerénységgel, szeretettel, egyszerűséggel, alázatossággal tudjon fellépni az emberek előtt, mint a betlehemi jászolban. Ezáltal edződött meg, hogy helyesen tudja teljesíteni küldetését.

Most, a nagyböjt elején elmélkedjünk az Ószövetségen: mit tett Isten az Ő népéért és értünk, majd gondoljunk az újszövetségi Jézusra, és keressük a látásunkat tisztító pusztát, és tisztítsuk ki életünkből mindazt, ami megnehezíti a vele való kapcsolatot – biztatta a híveket Böcskei László püspök.

Forrás és fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír