Már e világra születése is a mi üdvösségünkért történt, megkeresztelkedése pedig még nyilvánvalóbbá teszi, hogy Jézus életének minden mozzanata a megváltásunkat szolgálta. Nem azért keresztelkedett meg ugyanis, mintha neki lett volna szüksége a megtisztulásra, hanem ezzel jelezte, hogy beállt a sorba közénk, bűnösök közé.

Keresztelő János fellépése különleges esemény volt, hiszen hosszú ideje nem volt próféta Izraelben. Az a keresztség, amelyre ő felszólított, lényegében különbözött azoktól a tisztálkodási szertartásoktól, amelyek akkor megtalálhatók voltak a jámbor zsidók körében. János keresztsége egyedi és megismételhetetlen, egész életre szóló esemény volt, amely megkívánta az emberektől, hogy fordulat történjen az életükben. A Jordán folyóban való alámerítés a megtisztulást és az újjászületést szimbolizálta. Hatalmas tömegek jöttek Júdeából és Jeruzsálemből, hogy megkeresztelkedjenek nála. Jézus is csatlakozott azokhoz, akik a Jordán partján várakoztak, és megvallották bűneiket. E lépésében benne volt az emberekkel való szolidaritás kifejezése, hiszen, bár maga bűnt nem követett el, mégis ott állt a bűnösök között. Jézus a kereszten vette végérvényesen a vállára az egész emberiség bűneinek terhét. Most pedig – mintegy a keresztáldozatot elővételezve – levitte azt a Jordán folyóba. Működését így a kereszt elővételezésével kezdi meg, azáltal, hogy a bűnösök közé lép. Ezért majd csak a kereszten lesz nyilvánvaló Jézus megkeresztelkedésének igazi jelentése. A keresztségben a halált veszi magára az emberiség bűneiért, és lesz ezáltal minden igazságosság hordozója.

Nemcsak halandó életünket vette tehát magára, hanem bűneink terhét is hordozta. Először akkor, amikor megkeresztelkedett Jánosnál, majd akkor, amikor vállára vette a keresztet, és meghalt értünk. Mindent értünk tett. Ezért Urunk megkeresztelkedésének ünnepe egyúttal a mi ünnepünk is, keresztségünk ünnepe. Alkalom számunkra, hogy hálával gondoljunk arra a napra, amikor újjászülettünk. Ekkor lettünk Isten gyermekei, Egyházának tagjai, s ezáltal méltóvá váltunk arra, hogy az evangélium szerinti földi élet után Isten országának polgárai is legyünk.

Máté evangéliuma úgy írja le ezt az eseményt, mint Jézus első isteni megnyilvánulását: az egek megnyílnak, megjelenik egy galamb, az Atya szózata hallatszik, amely kinyilvánítja, hogy Jézus az ő szeretett Fia, ő az, akiben kedve telik. Keresztelő Szent János, amikor látja, hogy Jézus közelít felé, a Szentlélektől megvilágosítva felismeri, hogy ő az Üdvözítő. Mondhatnánk, az egész Szentháromság jelen van ennél az eseménynél, amely Isten Fia földi működésének kezdetét jelzi. Az „Isten szeretett fia” kifejezés nyilvánvalóvá teszi Jézus hivatását: ő az Atya mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig engedelmes Fia (Fil 2,8). Ezzel is példát ad nekünk. Az ember útja is az Istennek való engedelmességben vezet el oda, hogy dicsőséges feltámadásának is részese legyen.

Ternyák Csaba érsek