A végleges magára hagyatottság veszélye fenyegette az épületet, de egy alapítványi támogatás és a montpellier-i francia ferences közösség megérkezése újra életet lehelt belé. A tazarti kolostor, amely Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatásáról kapta a nevét, Marrákestől 60 kilométerre fekszik Marokkóban. Több mint nyolcvan évig biztosította a diszkrét keresztény jelenlétet a területen és szolgálta a vallásközi párbeszédet.

A kolostort Charles-André Poissonnier (1897–1938) francia ferences atya alapította, aki Boldog Charles de Foucauld (1858–1916) nagy követője volt. Foucauld atya az észak-afrikai muszlim tuaregek evangelizálója, vértanú, akit XVI. Benedek pápa avatott boldoggá 2005-ben. A ferences és a remete spiritualitás, illetve a francia felfedező mentalitás keverékéből született meg Poissonnier atya egyedülálló hit- és párbeszéd-tapasztalata. Ennek köszönhetően nyerte el a helyi berber közösségben a „fénytől ragyogó kezű ember” nevet, amelyet a betegeknek és a szegényeknek nyújtott nagylelkű segítsége miatt kapott. Tífuszban halt meg 1938-ban mindössze negyvenéves korában. Poissonnier atya örökségül hagyta a kolostort a ferencesekre, akikhez négy évtizeddel később csatlakozott egy melkita klarissza közösség.

2013-ban a klarisszák arra kényszerültek, hogy elhagyják Tazartot hivatások hiányában. A Coeur Maghrebin Alapítvány civil szervezetnek köszönhetően, amely a magrebi lakosság támogatásában vállal szerepet, a kolostort restaurálták és egy új ferencesrendi női szerzetesközösség rendelkezésére bocsátották. A szerzetesnővérek december 8-án költöztek be az épületbe. A felszentelés szertartását Cristóbal López Romero bíboros, Rabat érseke vezette. Az alapító atya szellemiségéhez hűen a kolostor az ima és a vallásközi párbeszéd helye lesz. A szemlélődő jelenlét mellett a befogadás és lelkigyakorlatok helyszíne is, amely a 12 szobás vendégháznak köszönhető.

* * *

Marokkóban a katolikus egyháznak 23 ezer tagja van, amely a 36 milliós lakosság 0,07 százalékát adja. Nagyrészt külföldiekből, elsősorban európai hívekből áll, akikhez a Szaharától délre eső országokból tanulmányi célból Marokkóba érkező afrikai fiatalok csatlakoznak. Az ország területén két főegyházmegye található: a rabati és a tangeri érsekség. 35 plébánián 46 pap, illetve szerzetes végez szolgálatot. A helyi egyház tevékenységének legfontosabb területei az oktatás, a szociális ellátás, a vallásközi párbeszéd, illetve a muszlimok és a keresztények közötti kölcsönös megértés elősegítése.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír