Ünnepi szentmise a Mátyás-templomban Boldog IV. Károly király koronázásának centenáriumán Boldog IV. Károly magyar királlyá koronázásának századik évfordulója alkalmából Erdő Péter bíboros mutatott be ünnepi szentmisét december 30-án a Mátyás-templomban Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius, Cserháti Ferenc püspök és Varga Lajos váci segédpüspök koncelebrálásával.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ünnepi szentmisén a Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás)-templom stallumaiban foglalt helyet Habsburg Károly, Habsburg György és családja, Habsburg Mihály és felesége, Christina főhercegnő, valamint a megjelent magyar állami és közjogi méltóságok közt Áder János köztársasági elnök és felesége, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Az oltár két oldalán a Monarchia történelmi zászlóit vonultatták fel.

Süllei László, a Mátyás-templom plébánosának köszöntője után a szentmisén részletek csendültek fel Liszt Ferenc Magyar koronázási miséjéből a Mátyás-templom ének- és zenekara, valamint Szabóki Tünde, Heim Mercedes, Komáromi Márton, Páni János énekművészek előadásában. Száz évvel ezelőtt, IV. Károly az utolsó apostoli magyar király budavári koronázásakor is Liszt művét hallhatták a jelenlévők, szintén magyar művészek előadásában (az egykor Ferenc József koronázási ünnepségére írt művet 1867. június 8-án még bécsiek adták elő, és Liszt nem lehetett jelen.).

Az idei, centenáriumi szentmisén a tizenöt éves Habsburg Zsófia olvasta fel az olvasmányt magyar nyelven, jelképezve a Habsburg leszármazottaknak IV. Károly király óta töretlen szimpátiáját a magyarok iránt.

Erdő Péter bíboros szentbeszédében hangsúlyozta: az emberileg tragikus helyzet (az éppen zajló első világháború—a Szerk.) és az isteni Gondviselés örömet sugárzó ereje közötti feszültség végigkísérte Boldog IV. Károly király életét, s ez megmutatkozott koronázásában, a békéért végzett fáradozásaiban és száműzetése idején is. 

Száz esztendővel ezelőtt, 1916. december 30-án, a budai koronázás idején IV. Károly még csak 29 éves volt, már megismerte a háború borzalmait, szolgált a galíciai és az erdélyi fronton, s az első világégés közepette lépett trónra. „Szinte fáj a feszültség a háborúba sodródott ország végső erőfeszítései” és a koronázási ceremónia előkészületeinek történeti leírásaiból, valamint a fennmaradt, korabeli filmrészletekből ismert »túlérett cicomája« között” – mondta Erdő Péter.

„De vajon Károly király is érzelgős módon rabja volt a részleteknek? – tette fel a kérdést a bíboros. – Ennek az ellenkezője látszik az ünnepi ebéd történetéből. A pohárköszöntők elhangzása után a király véget vetett az ebédnek, a meg sem kezdett ételeket pedig a város kórházaiba küldte a sebesült katonák számára. A versengés és a pompa mögött már ott rejtőzött a szomorúság és a tragédia. Károly király éleslátásában és szeretetében pedig már felcsillant Isten emberének bölcsessége” – mondta Erdő Péter. 

A Gondviselésbe vetett hit, és a háborús történelmi körülmények kaotikus, embertelen világa közti feszültségben egyértelmű volt Károly király álláspontja, kiállása a béke ügye mellett. „Uralkodásának kezdetétől fogva a béke híve volt” – mondta Erdő Péter, történelmi hivatkozásokkal alátámasztva a király béketörekvéseit.

„A külső tragédia és a belső világosság feszültsége jellemezte Károly király száműzetésének éveit is – folytatta a bíboros. – Mélyen átérezte a felelősséget, amely a királykoronázás és a krizmával való felkenés vallási szertartása révén a vállára került. Az eskü is a vallási kötelesség tudatát erősítette az uralkodó lelkében. Ezért nem fogadta el Károly azt az ajánlatot, hogy mondjon le a trónról és ennek árán mentse meg családi vagyonát. A koronázáskor rábízott népek atyjának érezte magát.”

Mielőtt Magyarországról végleg távozni kényszerült, meglátogatta őt Lorenzo Schioppa, a budapesti apostoli nuncius. A találkozásról szóló dokumentumból idézett Erdő Péter bíboros: „Károly király és Zita királyné bibliai nagyságú személyiségek. Sok mindent láttam életemben, de sohasem fogom elfelejteni a királyi pár távozását. Papi lelkem épült és gazdagodott ezzel az élménnyel. Meg kellett állapítanom, hogy vannak még nagy lelkek, akik valóban keresztények. A király emberfeletti nyugalommal fogadta sorsát, és amikor együttérzésemet akartam kifejezni, ő vigasztalt engem mondván: Isten akarta, hogy így legyen”.

A Madeira szigetén, betegségben elhunyt „Boldog Károly király életének példája arra tanít, hogy minden emberi látszat ellenére is bízzunk Istenben. Akkor emlékezünk méltón utolsó apostoli királyunk koronázására, ha megújítjuk magunkban a közösségért vállalt felelősséget és a bizalmat a gondviselő Istenben, aki a mi életünket is az örök boldogság távlatában szemléli” – zárta beszédét a bíboros.

A szentmise keretében beszédet mondott Habsburg Károly, Boldog IV. Károly egyik unokája is. Beszédében kiemelte, hogy „a Magyarország iránti vonzalomnak volt köszönhető, hogy a Ferenc József császár halála utáni egyetlen koronázási ünnepségre a háború viszontagságai ellenére is Budapesten, Szent István koronájával került sor.” Habsburg Károly hangsúlyozta a király mély vallásosságát, szociális meggyőződését is. „A hadiözvegyek és árvák jogaiért érzett aggodalma, az élelmezésre és a készletezésre való törekvése, a népegészségügy iránti elkötelezettsége eredményeképpen erősödött meg rövid, két éves uralkodása alatt az ország első szociális minisztériuma” – mondta.

A centenáriumi misén a magyar kormány részéről Balog Zoltán emberi erőforrásokért felelős miniszter mondta el gondolatait. „Szent István és Boldog IV. Károly olyan emberek voltak, akik képesek voltak felemelni tekintetünket a legnagyobb magasság felé, ugyanakkor példát mutattak arra, hogy a mindenkori kormányzás úgy lehet sikeres, ha azokra is tekintettel van, akik nehezen élnek, és segíti felemelkedésüket” – mondta a miniszter. Balog Zoltán megemlékezett arról, hogy az európaiságában megkérdőjelezhetetlen, a magyarokért sokat tevő, 2011-ben elhunyt Habsburg Ottó, IV. Károly fia még kisgyermekként jelen lehetett a száz évvel ezelőtti koronázási eseményeken. Az ő alakja is azt sugallja számunkra, hogy „Európának új együttműködésre, integrációra van szüksége a megmaradásért és a gyarapodásért, szellemi és erkölcsi értelemben is” – mondta Balog Zoltán.

A Boldog IV. Károly száz évvel ezelőtti budai koronázására emlékező szentmise után hagyományőrző katonai bemutató következett a Szentháromság téren.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír