„A 2015-ös évben is küldetésünk van egymáshoz. Meg kell fognunk egymás kezét, hogy együtt tudjunk szembefordulni a bizalmatlansággal, a szeretetlenséggel, a közönnyel” – írja a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség honlapján megjelent újévi üzenetében a csíksomlyói ferences templomigazgató.

 

Az új év magával hozza az új kezdet lehetőségét is. Jó alkalom, hogy fontolóra vegyük, mit hibáztunk el, mit kellene a jövőben másképp tennünk. A megújulást, az újrakezdést a történelem egyenesére írjuk. Megértünk a megújulásra. Csalódunk azonban, ha a megújulást, a változást csak kívülről nézzük. A változáshoz mindenkinek hozzá kell járulnia a maga területén: család, közösség, munkahely stb. A kapu mindannyiunk előtt nyitva áll, kérdés, hogy van-e bennünk bátorság, hogy átlépjük a megújulás kapujának a küszöbét.

 

Még fülünkben cseng főpásztorunk karácsonyi üzenete: „Kérem kedves híveimet, hogy ne a sajtóra, ne állítólagos, ellenőrizhetetlen magánkinyilatkoztatásokra hallgassanak, hanem úgy, ahogy azt a keresztségi fogadásban – nevünkben – ígérték keresztszüleink, a bérmáláskor már mi magunk tudatosan megismételtük, hogy a katolikus egyház tanítását követjük. A régiek nagyon szépen fogalmazták meg nagyanyáink imakönyvében: »Hiszem mindazt, amit katolikus Anyaszentegyházam hinnem elébem ád.« Az Úr Jézus mennybemenetelkor nem adott szent apostolai kezébe kis katekizmust, hanem élő egyházat alapított, rábízta az örök élet igéinek hirdetését: »Aki titeket hallgat, engem hallgat.« (Lk 10,16) Elküldte a Szentlelket, aki »elvezet benneteket a teljes igazságra.« (Jn 16,13) Ezért mi, öntudatos katolikusok, csak anyaszentegyházunk hivatalos tanítására hallgatunk, és azt követjük.”

 

Húzzuk együtt a hálót... ne adjunk teret a Sátánnak, aki mint ordító oroszlán körbejár, és keresi, hogy kit nyeljen el. Erősen álljunk neki ellen a hitben (vö. 1Pét 5,8–9). Ne hagyjuk, hogy ritkuljon körülöttünk a megértésnek, a szolidaritásnak, az egymásért vállalt áldozatvállalásnak a levegője.

 

Ne engedjük, hogy gyengüljenek az összetartozás szálai. A 2015-ös évben is küldetésünk van egymáshoz. Meg kell fognunk egymás kezét, hogy együtt tudjunk szembefordulni a bizalmatlansággal, a szeretetlenséggel, a közönnyel. Felelősek vagyunk egymásért, családjainkért, városainkért és falvainkért, nemzetünkért, nehéz helyzetben lévő felebarátaink anyagi, lelki, intellektuális felemeléséért. Sokszor imádkozzuk: „Áldjon meg az Isten, minden szenvedő, jövő-magot vető, béke-szerető, vendég-szerető, igaz magyar embert.” (Dsida Jenő: Emlékül).

 

A fölséges és dicsőséges Isten áldását és a Csíksomlyói Segítő Szűzanya közbenjárását kérve kezdjük az új esztendőt, igaz hittel és közös erőfeszítéssel.

 

Urbán Erik OFM

Fotó: Erdély.ma

Magyar Kurír