A világegyház – a magyar szokásoktól eltérően – Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön ünnepli Úrnapját. Május 26-án a külhoni magyar egyházmegyékben is szentmisével és körmenettel ülték meg az Úr testének és vérének ünnepét.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Gyulafehérvárii Római Katolikus Egyházmegye

Székelyudvarhelyen a Márton Áron téren felállított szabadtéri oltárnál Tamás József püspök együtt mutatta be a szentmisét a kerület papságával. A meghívott szónok Lövéte szülötte, Fazakas Zoltán Márton premontrei szerzetes, csornai apát volt.

A 352. udvarhelyi búcsúünnepen Mátyás Károly főesperes-plébános bevezetőjében elmondta: 1664-ben ünnepelték első alkalommal a főesperesi kerület úrnapi búcsúját Székelyudvarhelyen. A szentmisét a Jézus-kápolnánál mutatták be egészen 1780-ig. Innen minden évben körmenettel vitték végig az Oltáriszentséget a város fő utcáin. 1780-tól a Szent Miklós-hegyi régi templomban mutatták be az úrnapi szentmisét. 1800-tól a főtéren az iparosok testületének tagjai készítették az úrnapi oltárokat és mind a mai napig ezen a helyen mutatják be az úrnapi, körmenettel egybekapcsolt legszentebb áldozatot, kivéve a kommunizmus éveit, amikor a temető szolgált a körmenetek színteréül.

Fazakas Zoltán Márton, az ünnepi szónok arra hívta fel a figyelmet, hogy Jézus hagyatéka a kenyér és a bor. Az utolsó vacsora újra és újra megtörténik minden egyes napon a legkisebb templomban és a legnagyobb székesegyházban, a legműveltebb és a legegyszerűbb ember találkozhat Istennel. Jézus hagyatéka újabb és újabb embereket von be ebbe az eseménybe. Ma, itt, velem és veled történik meg kenyértörés gesztusa.

Kivételes alkalom, hogy ma a székely anyaváros terein és utcáin körbehordozzuk az Oltáriszentséget. Az év többi napján a szívünkben kell hordozzuk, a tetteinkben, a beszédünkben, abban, ahogy egymáshoz viszonyulunk. Hogyan alakítjuk mindennapi életünket?  Jó életté tesszük vagy pokollá már itt a földön? – tette fel a kérdést a híveknek az apát.

Isten köztünk lakhat? – kérdezzük Salamonnal. Igen, köztünk lakhat. Bennünk lakhat. Isten kevés eszközt adott egyháza kezébe. Kenyeret és bort, vizet a keresztséghez, olajat a megkenéshez, a kézrátétel gesztusát, szavakat, az igét, amely szíven talál. Valóban kevés ez az eszköz, de mégis éppen elég az üdvösséghez – hangsúlyozta a szónok. Fazakas Zoltán Márton szerint csak rajtunk múlik, hogy mit választunk; mit hagyományozunk át az utánunk jövőknek: csak fényes, hatalmas emlékhelyeket, vagy akár még a lábmosásra lehajló irgalmas Isten gesztusát és példáját. Kérdezzük meg hát, mit cselekszünk mi az ő emlékezetére. Az irgalmasság évében vagyunk, az újjászületés nagy lehetősége van előttünk. Nincs olyan ember, akinek ne lenne szüksége letérdelni az oltár elé, mint egykor. Idézd fel egykori vágyaidat, ígéreteidet és nézz szembe önmagaddal. Bánd meg alázattal, hogyha van mit. Ne halogassuk és ne hitegessük magunkat. Bizony talán sokunknak 180 fokos fordulatra van szüksége. Még azoknak is, akik ma itt vagyunk. És a mi példánkra a többieknek – buzdított a szónok.

Emberi szóval mondhatjuk: a te arcodat keresem, Uram! Sokszor nehéz meglátni a felmutatott szentostyában, a monstrancia aranyozott tartójában, a tömjénfüst mögött az Úr arcát, de ott van. Megláthatjuk, hiszen itt hagyta magát nekünk. Lakhat közöttünk, ha Istent tiszteljük, egymást szeretjük – hangsúlyozta a premontrei szerzetes. „Őseink ezt nagyon röviden fogalmazták meg. Az én szülőfalum, Lövéte templomi zászlajára azt hímezték fel annak idején az asszonyok, hogy »Istennek dicsőség, egymásnak segítség!« E kettő pontosan elég az üdvösséghez” – mondta az ünnepi szónok.

A főpásztori szentmisén közreműködött a székelyudvarhelyi római katolikus egyházközségek egyesített kórusa: a Szent Miklós Schola, a Psallite Vegyeskar, a Jubilate Deo, a Musica Sacra Kamarakórus, valamint a kerület kántorai. Vezényelt Rózsa Imre-János karnagy.

* * *

Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Böcskei László megyéspüspök a helyi hagyomány szerint a város papjaival ünnepi szentmisét mutatott be a nagyváradi székesegyházban. A szentmise bevezetőjében a főpásztor kihangsúlyozta, hogy kiérdemesült elődje, Tempfli József püspök elhalálozásának ellenére örömre ad okot ez az ünnep, hiszen Jézust ünnepelik a hívek, aki itt maradt közöttünk és velünk az Oltáriszentségben. Az ünnepi alkalmon a főpásztor külön meghívására jelen voltak a város plébániáinak idei elsőáldozói és bérmálkozói is.

Prédikációjában Böcskei László püspök Jézusnak az utolsó vacsorán elhangzott szavaiból indult ki, amelyeket minden szentmisében megismétel a pap: „Ez az én testem. Ez az én vérem. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Ezek a szavak biztonságot adnak: egyszerű hétköznapjaink részévé válik Isten az Oltáriszentségben. Ő teszi meg az első lépést, Ő siet elénk. A határokat nem ismerő Istennel találkozunk, aki Fiában testvérként jött el közént – mondotta a főpásztor. Majd a bevezető gondolatok folytatásaként az ünnep öröméről beszélt: ez a mai ünnep öröme, Isten siet az ember elé, hogy kereséseiben el ne tévedjen.

Az ember egyik legalapvetőbb biológiai szükséglete a táplálkozás, nélküle hamar megszűnik bennünk az élet. De nemcsak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van táplálékra, Isten pedig magát adja táplálékul az Oltáriszentségben, nem pedig egy műtáplálékot vagy egy kémiailag előállított terméket nyújt.

A kommunizmus idejében nehéz volt beszerezni a mindennapi kenyeret. Mivel az emberek átérezték fontosságát, felszeletelése előtt tisztelettel keresztet rajzoltak rá. Mennyivel fontosabb ennél is a mennyei kenyér, amelyet Isten ad. Fontos utána vágyakozni, és tisztának maradni, hogy bűntelenül táplálkozzunk az isteni eledelből – fogalmazott Böcskei László.

A püspök arról is beszélt, hogy az egyház születését pünküsdkor ünnepeljük, de megalapozása az utolsó vacsora termében történt meg Jézus szavai által: „Ez az én testem, ez az én vérem. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Az Oltáriszentségben jelenlevő Jézus az építő, mi pedig a formátlanul kezébe kerülő kövek vagyunk. Ő az alap. Az Oltáriszentségben ezzel a Jézussal találkozunk, aki életünk építője, alakítója, alapja. A szentségi Jézussal való találkozásból merítsünk örömet, bátorságot, erőt.

Úrnapkor kivisszük az Oltáriszentséget a terekre művészi alkotásnak számító monstranciákban, amelyeken minden ragyog. A lényeg azonban az Oltáriszentség maga, a sugár nem a szentségmutatóból jön, hanem magától Jézustól. Hagyjuk, hogy ez a sugár érintsen meg minket mindennap, és vigyük el másokhoz is az örömet, a békét – bíztatta végül a híveket az egyházmegye elöljárója.

A szentmisét követően úrnapi körmenetet tartottak a püspöki palota kertjében. Az ünnepélyesen feldíszített, hagyományos négy sátrat az Erdélyi Mária Rádió munkatársai, a Háló Egyesület munkatársai, a Nőszövetség tagjai, valamint a Szent László Iskola tanárai és diákjai készítették.

* * *

Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Minden évben tanúságot tesznek a szatmárnémeti katolikusok arról, hogy az Úrnapja kiemelkedően fontos ünnep számukra, és idén is sokan elmentek az esti nagymisére a székesegyházba. Schönberger Jenő megyéspüspök a szentmise elején arról beszélt, hogy ezen a napon  hálát adunk  a jó Isten végtelen nagy kegyelméért, irgalmáért, mellyel egyszülött fiát nekünk adta.

A szentbeszédet Hársfalvi Ottó általános helynök mondta, a titokra, a misztériumra irányítva a hívek figyelmét és buzdítva őket, legyen vasárnapról vasárnapra lelki táplálékuk: „Minden szentmise az Eucharisztiának az ünnepe. De van két nap, amikor különösképpen is megemlékezünk róla, az egyik nagycsütörtök este, a másik pedig ez a mai nap, Úrnapja, amikor dicsőségesen, körmenettel ünnepeljük a köztünk jelen lévő Jézust.” A páap minden szentmisében rámutat a kenyérre és a borra, Krisztus testére és vérére ezekkel a szavakkal: „Íme, hitünk szent titka.” Titok ez, és amikor titokról beszélünk a teológiában, arra gondolunk, hogy valamit nem érthetünk meg, nem vagyunk képesek emberi ésszel felfogni. Nem tudjuk megérteni, hogyan lehetséges, hogy egy kis ostyában jelen van Jézus, a hatalmas Isten egyszülött fia. Nem jelkép ez, hanem valóság, két évezreden keresztül valljuk, hogy ez hitünk titka, csúcsa és forrása – figyelmeztetett a szónok. Feltekintünk rá, és azt mondjuk, „Köszönjük, Jézusunk, hogy nekünk adtad magad, hogy itt maradtál.” Ezért soha ne legyen vasárnapunk szentmise nélkül, és ne legyen szentmise szentáldozás nélkül – figyelmeztetett Hársfalvi Ottó.

„Ma hitünknek a nagy titkát körbehordozzuk a körmeneten. Ünnepeljük és áldást osztunk vele. Mindezzel tanúságot teszünk a hitünkről, mert szükségünk van rá a mindennapi életben. Szükségünk van az ünnepre, amely kiemel és felemel bennünket, és szükségünk van az áldásra, amely Isten számára foglal le bennünket, felé irányít és elszakít a gondokkal teli világból. Küzdelem az életünk, harc a megélhetésért, az emberi méltóságért, és ehhez kell az erő, a bátorítás. Ezt adja meg nekünk az Eukarisztiában velünk maradt Jézus” – tette hozzá a helynök.

Az áldozás után került sor az úrnapi körmenetre, melynek élén Schönberger Jenő püspök vitte az uitcán az Oltáriszentséget.

Forrás és fotó: Rómkat.ro, Hírek.Várad.org, Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír