Az egyházmegyék tudósításaiból készült összeállítást adjuk közre a 2018-as úrnapjáról, az Eucharisztia, Krisztus Szent Teste és Vére ünnepéről, melyet Magyarországon június 3-án ünnepeltek a katolikus hívek.

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Idén különösen kiemelkedő esemény volt a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház hívei számára ez az ünnep, mert ekkor tartózkodott ott a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós keresztje, amely hazánkat járva a 2020-ban megrendezésre kerülő kongresszusra készít fel lelkiekben. Így már az ünnepi misét megelőzően sokan járultak a kereszthez, letéve elé hálájukat, kéréseiket, imáikban a szeretteiket.

Palánki Ferenc, az egyházmegye főpásztora mutatta be az ünnepi szentmisét. Jelen volt továbbá Szocska A. Ábel püspök, valamint az Apostoli Nunciatúra ügyvivője és titkára, Germano Penemote és Depaula Flavio Silvio SDB, továbbá a városban szolgálatot teljesítő papság, akiket Felföldi László helynök fogadott.

Palánki püspök szentbeszédében Jézus azon szavaira hívta fel a figyelmet, melyeket az Oltáriszentség alapításakor mondott: „Ez az én testem, amelyet értetek adok” (Lk 22,19). Krisztus személy szerint minden istenhívőért adta oda önmagát, hogy életünk legyen benne: az Eucharisztiában magunkhoz véve erősít bennünket a vele való közösségben.

A szentmise keretében kiadták a Csáky Imre-díjat is, mellyel azon személyek – papok és világi hívek – életművét ismerik el, akik az egyházmegye „jelenkori építésében” – anyagi, közösségi és lelkiségi vonatkozásban – kimagasló módon részt vesznek.

A liturgia a belvárosban körmenettel zárult.

* * *

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

A budapesti Szent István-bazilikában Erdő Péter bíboros, prímás, érsek mutatott be úrnapi szentmisét és vezetett körmenetet.

A világ teremtője és alkotója, fenntartója és kormányzója művészként képes játszani a lét egész skáláján. Jó tudni, hogy külön a mi számunkra, emberek számára, a nekünk legjobban megfelelő módon akar jelen lenni. Így akar közel állni hozzánk az Eucharisztiában – mondta el a főpásztor.

Erdő Péter bíboros homíliájának összefoglalását ITT olvashatják.

* * * 

Győri Egyházmegye

Veres András megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke Győr városának plébánosaival mutatott be szentmisét a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. A főpásztor a szentmisét követően úrnapi körmenetet vezetett a Káptalandombról – a Dunakapu téren és a Gutenberg téren át – a székesegyházig. 

Az ünnepről szóló beszámolót ITT olvashatják.

* * *

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Bábel Balázs érsek ünnepi szentmisét mutatott be a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházban. A főpásztor a szentmisében az Eucharisztia szentségi jelentőségéről beszélt.

Elmélkedése kezdetén kiemelte, hogy ez az ünnep szerves részét képezi készületünknek a 2020-ban Budapesten megrendezésre kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Miután Budapesten, illetve Magyarországon utoljára 1938-ban volt ez a rendezvény, fontos, hogy jó időben elkezdjük a készületet, és lelkileg, de missziós szempontból is munkálkodjunk. Jó tudni, hogy az akkori himnusz zenéjét, amelyet a mai napig ismer és énekel minden katolikus hívő –, az 1894-ben Kalocsán született Koudela Géza atya szerezte.

Bábel Balázs érsek beszélt korunk közösségi médiájáról, ahol mindenki előtt nyilvánossá tesszük kapcsolatainkat, véleményünket, tetszésünket vagy nemtetszésünket. A keresztény misszióban Jézus kell, hogy legyen a legfőbb kapcsolatunk, és az ő örömhírét kell megosztanunk az egész világgal. Ez a kapcsolat azért olyan erős, mert ő önmagát adta nekünk. Minden szentmisében vele egyesülhetünk, így lesz élet bennünk. Az Eucharisztia nem egy ajándék, hanem az ajándék, aki cselekvésre indít. A keresztény korokban példaképek állnak előttünk, akik az Eucharisztia legnagyobb tanúságtevői, ők az Oltáriszentség vértanúi: Tarzíciusz például, aki élete árán védelmezte hitünk nagy titkát; és persze ott van a közelmúltban Szombathelyen boldoggá avatott Brenner János, aki a 20. század vészterhes időszakában, fiatal papként lett az Eucharisztia vértanújává.

A szentmisét a hagyományos úrnapi körmenet követte.

* * * 

Kaposvári Egyházmegye

A kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban Varga László megyéspüspök celebrált ünnepi szentmisét. Prédikációjában az egységről beszélt. Homíliáját teljes terjedelmében közli az egyházmegye honlapja:

„A város összes egyházközségéből itt vagyunk, és együtt ünneplünk. Az a kenyér és bor, amelyben Krisztus megtestesül, számunkra az egység szentsége. Ugyanazt a kenyeret esszük, ugyanabból a kehelyből iszunk, és mégis megosztottak vagyunk. Ennek nem lenne szabad így lennie. A világ szemében botrány, hogy a keresztények ugyanannak a Krisztusnak követői, ugyanabban a Szentlélekben részesültek, mégis megosztottak. Azért sem helyes ez, mert amíg megosztottság van – akár egyéni életünkben, a szívünkben, akár kapcsolatainkban –, addig nem tud Isten áldása olyan erővel kiáradni, mint ahogy árad akkor, mikor valaki életében megtestesül az egység.

Valamennyien felelősek vagyunk a világban jelenlévő rosszért, mert a szívünkben megtűrjük azt. Amíg a bűnbánat által nem tisztítjuk meg a szívünket, mindannyian felelősek vagyunk a világban jelen lévő megosztottságért.

Az egység első lépése, hogy ezt fel kell ismerni, és nem a másikban keresni az okokat, hanem saját, személyes utunkon. Ha felismerjük, hogy mi is felelősek vagyunk, ha másért nem, azért, mert mulasztással vétkeztünk, nem árad túl Isten szeretete életünkben úgy, mint ahogyan túláradhatna, hiszen minden szentáldozásban az élő Istennel, a szeretet Istenével egyesülünk. A teljes szeretetet kapjuk, és mégsem árad túl. Nem adjuk tovább. Nem látszik rajtunk, hogy mennyire szeretjük egymást.

Maga a szeretet testesült meg, adta magát táplálékul, hogy aztán mi is szeretettáplálék legyünk egymás és a világ számára. Akik felismerik a felelősségüket, azok bűnbánatban élnek, mely nem orrlógatás, panaszkodás, hanem annak az örömnek a megélése, hogy bár bűnösök vagyunk, Isten megbocsátott, és irgalmas. Aki bűnbánatban él, az megbánja bűnét, és tele van hálával. Akiben ott a hála, abban megjelenik az öröm, a boldogság. Valamennyien felelősek vagyunk a megosztottságért, ha megtűrjük a szívünkben az előítéleteket, és ragaszkodunk hozzájuk. Amíg nem számoljuk fel ezeket az embertársainkkal szemben meglévő ítélkezéseket, addig nem lesz egység közöttünk.

Csak akkor méltó az ünneplés, ha egyek akarunk lenni abban a Krisztusban, akit veszünk és eszünk. Minden szentmisében elhangzik az ajkunkról Jézus imádsága, a Miatyánk. Ha tudnánk, hogy mit mondunk, akkor minden ember testvérünk lenne, akárki is az. Testvérnek tekintenénk, mert ugyanannak az Atyának vagyunk fiai és lányai. Minden különbségtétel nélkül.

Egy Atyánk van, a mennyei, és mi mind testvérek vagyunk. Nem versenytársak vagyunk, akik azon versenyeznek, hogy ki a különb közülük, hanem testvérek, akik egymásra vannak utalva Krisztus titokzatos testében. Ez az egymásrautaltság a szeretet legmagasabb foka. Akik felismerik, hogy ők testvérek és elfogadják az egymásrautaltságot, azok mindig segíteni akarnak testvéreiken. Akárkik, akármilyenek ők, mert ugyanannak az Atyának, a mennyei Atyának a gyermekei.

Ebből az egységből, amelyet Krisztus hozott létre közte és köztünk azáltal, hogy magunkhoz vesszük a kenyérben és a borban, ebből az egységből születik meg a béke. Minden szentmise végén küldetést kapunk: menjetek békével! Vigyétek azt a békét, amely a Krisztussal való egyesülésből fakad.

Minden szentmisén magunkhoz vesszük az élet igéjében Krisztust. Minden szentmisén magunkhoz vehetjük az élet kenyerében Krisztust. Ebből az egységből fakad a mi békénk. Nem fegyverszünet, nem kompromisszumok kötése, hanem mély egység a köztünk és bennünk lévő Krisztussal. Ennek a békének a tanúi vagyunk. A krisztusi békének, amelyet nem úgy ad, ahogy a világ adja. Ennek a békének az ára a keresztáldozat. Az, hogy önként, szeretetből odaadta magát értünk, nekünk.

Csak akkor leszünk a béke emberei, ha hajlandóak vagyunk követni ebben az áldozatban, ebben a szeretetáldozatban az Úr Jézus Krisztust. Ha hajlandók leszünk mi is magunkat megtagadva odaadni szeretetből mások szolgálatára, akkor a küldetésünk, amelyet minden szentmise végén kapunk, beteljesedik és kibontakozik.

Ez a béke jel lesz a világ számára. Ugyanolyan jel, mint az egység. »Legyenek mindnyájan egy!« Ez Jézus végrendelete azon az estén, amelyen nekünk adta a kenyérben és a borban önmagát. Amelyben azáltal, hogy Péter, Jakab, János és minden tanítvány magához vette Jézust, eggyé váltak Krisztusban. Ennek az egységnek és békének legyünk jelei, tanúi nemcsak a mai ünnepen, hanem életünk folytatásában is.”

A szentmise után került sor az úrnapi körmenetre a Kossuth téren. Az Oltáriszentséget négy helyszínen, a Szent Imre-, a Jézus Szíve-, a Szent Kereszt- és a Szent Margit-templom közössége által állított oltárokon fogadták.

* * *

Pécsi Egyházmegye

Udvardy György pécsi megyéspüspök június 3-án, úrnapján szentmisét mutatott be a pécsi székesegyházban. A főpásztor a szentmisét követően körmenetben vitte az Eucharisztiát a Széchenyi téren álló Szentháromság-szoborhoz, végül a szentmise záróáldása a Gyertyaszentelő Boldogasszony-templomban hangzott el.

Az ünnepen az esti szentmise homíliájában Udvardy György pécsi megyéspüspök, a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve azt kérdezte a hívektől: hogyan tekintünk az Eucharisztiára? „Jézus többször is kinyilatkoztatja, hogy velünk akar maradni, az életet jelképező kenyérben és borban. Ez az ünnep nyilvánvalóvá teszi Isten és az ember kapcsolatát, hiszen az éltető Isten táplálékká lesz az Oltáriszentségben. Az emberi élet magányosságába Isten társul szegődik; a megtapasztalt betegségben vagy gyengeségben gyógyítóvá válik. Isten ajándékul adja önmagát az embernek.”

A főpásztor kitért arra, hogy az ifjúság nagy része elfordult a vallástól. „Az őszi, ifjúságról szóló szinódushoz készült felmérés azt mutatja, hogy a mintegy 460 ezer fős Pécsi Egyházmegyéből csupán huszonkétezren vesznek részt rendszeresen szentmisén. Ebből mindössze 2400 a 16 és 28 év közötti fiatal. A hittanra járók kevesebb mint fele vesz részt rendszeresen szentmisén, és ötödük nincs megkeresztelve. A mi példánkon keresztül tapasztalhatják meg mások is, hogy jó Krisztushoz tartozni. A szentségimádás lehetősége segít a hit elmélyítésében, ezért egyházmegyénkben minden nap lehetőség van templomainkban az Oltáriszentség előtt imádkozni. Ahhoz, hogy Krisztus testét rendszeresen magunkhoz vehessük, a szentgyónás hatékonyabb megszervezésén dolgozunk. Az Istennek tetsző magatartáshoz Krisztus teste és vére nyújt támaszt és segítséget, így válik ő életünk kincsévé és hétköznapjaink erőforrásává.”

A szentmise úrnapi körmenettel zárult, amelyen az Oltáriszentséget a templom falain kívülre vitték, ezzel is tanúságot téve a hitről. A menet a pécsi székesegyháztól indult, a Széchenyi téri Szentháromság-szobornál tartott rövid elmélkedés után a hívek a belvárosi Gyertyaszentelő Boldogasszony-templomban kaptak záróáldást.

* * * 

Székesfehérvári Egyházmegye

Közösen ünnepelték az Oltáriszentségben jelent levő Krisztust a székesfehérvári plébániák hívő közösségei. A ciszterci Szent István Gimnázium tanulói, a Szent Imre Általános Iskola és Óvoda diákjai és óvodásai, a hittanosok, cserkészek virágszirmokat szórva, a plébániák képviselő-testületének tagjai pedig zászlóikkal vonultak körmenetben a belváros utcáin, hogy együtt fejezzék ki tiszteletüket Jézusnak, aki az üdvösség eledeleként és italaként ajándékozta önmagát minden embernek.

A szentmisében Spányi Antal megyéspüspök Mindszenty József bíborost idézte, aki fogsága idején is ünnepelte az Úr szentségi jelenlétét, így kapva erőt a kegyetlen szenvedések elviseléséhez. „Méltó, hogy Mindszenty bíborostól tanuljuk meg, életünk nehéz napjaiban milyen nagy áldás, milyen nagy ajándék számunkra a szentmise és a szentségi Jézus” – mondta Spányi Antal. Prédikációjában kiemelte: a vértanú lelkületű főpap emlékirataiban megrendítően írta le, hogyan volt nyolc évig tartó rabsága alatt hűségének, a krisztusi megbocsátásnak és az engesztelő lelkületnek a forrása és egyben fogoly életének legnagyobb vigasza a mindennapi szentmise és Krisztus valóságos jelenlétének imádása a börtönben. „Aggódva őriztem az Oltáriszentséget. Tudtam, hogy séta alatt turkálnak, motoznak cellámban, ezért sétára is magammal vittem: Vácra is. Ebből áldoztam ott is. Szentségimádást is gyakran végeztem, úgyhogy éjszaka is mellettem volt a sötétben. Meg-megérintettem a terítőn át. De sokat jelent a rabnak a zárkában a szentségi Jézus… Amióta megengedik, a szentmise napirendem középpontjává lett. Eltart két és fél, olykor három és fél óráig. Elmélkedem. Sok az oratio. Beléjük helyezem a magyar Egyháznak és hazámnak minden igényét és sebét. Imádkozom a pápa, a bíborosok, a püspökök szándékára; könyörgök a betegekért, édesanyámért… az őrökért és foglyokért. Mint fegyházrabnak mindenre időm volt, és én hálás voltam ezért Istennek” – idézte Mindszenty bíboros szavait a főpásztor.

Hittel kell közelednünk a titokhoz, ahogy tették ezt a szentek vagy akár korunk vértanúi – hangsúlyozta beszédében a székesfehérvári megyéspüspök, és példaként állította Boldog Brenner Jánost is, aki az Oltáriszentség vértanúja lett. Az őt ért brutális támadás ellenére is élete utolsó pillanatáig védte a szentséget tartó táskát szíve felett. Brenner János így tesz tanúságot nekünk arról, hogy a Szentostya már nem kenyér, hanem Krisztus teste, amit értünk adott. „Tudunk-e ilyen hittel és szeretettel gondolni az Oltáriszentségre – tette fel a kérdést a megyéspüspök –, amely Isten mindent felülmúló szeretetének jele, amellyel odaajándékozta önmagát nemcsak a kereszt áldozatába, hanem saját testét odaadva a kenyér és bor színében? Felemelő látni egy-egy beteget, amikor megkapja a szent útravalót, és szívében teljes békét és nyugalmat nyer általa, vagy ahogy egy gyermek hitének tisztaságával először járul az Oltáriszentséghez. De megrendítő nézni, ahogy a megszokottság jelei tűnnek föl a szentáldozáskor, amikor a szentség iránti tisztelet nem a hitből fakadóan, hanem hétköznapi, közömbös módon jelenik meg a híveknél – fogalmazott a főpásztor.

Találjunk időt arra, hogy együtt legyünk az Úrral, hogy betérjünk hozzá, a templom csöndjében találjunk Őrá, aki hallgat ránk, figyeli imánkat, szól hozzánk. Ha a rejtett módon közöttünk élő Krisztust keressük, megkapjuk azt az erőt, amely segít bennünket hétköznapi kísértéseinkben, mindennapi helytállásunkban. Gyengeségünkben hozzá kell fordulnunk, tőle kell kérnünk erőt és vigasztalást, és megkapunk mindent. Isten végtelen szeretetének csodálatosan nagy ajándéka a velünk lévő Úr Jézus Krisztus. „Veletek vagyok mindennap a világ végéig.” Úrnapján ebben erősödjön meg a hitünk, legyünk bátrak a hitvallásban, és merítsünk az Úr kegyelméből, hogy életünkkel hitet tehessünk Őmellette, és tenni tudjunk ezzel a világért – fejezte be beszédét Spányi Antal püspök.

A szentmise után a főpásztor hívek sokaságának kíséretében körmenetben vitte végig az Oltáriszentséget a belvárosban. Felolvastak az evangéliumokból, közösen imádkoztak és énekeltek a Szent Imre-templom Fadrusz-keresztjénél, a püspöki palota és a ciszterci templom kapujában és a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház bejáratánál felállított négy oltárnál. Az eseményen részt vett Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármestere is és több városi képviselő.

A körmeneten résztvevők végül visszatértek a Szent Imre-templomba, ahol a Te Deum és az engesztelő imádság után a megyéspüspök megáldotta a jelenlevőket. Az ünnep a pápai és a magyar himnusszal ért véget.

További képeket ITT talál az eseményről. 

* * *

Szombathelyi Egyházmegye

Székely János megyéspüspök mutatott be szentmisét a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyházban, ahol több szombathelyi plébánia hívei is együtt vettek részt a püspöki szentmisén.

Homíliájában Székely János felidézte Krisztus szavait, amelyet tanítványainak mondott: aki engem eszik, az örökké él. Isten ételként adja magát nekünk, hogy egészen egy legyen velünk. A keresztények ezt mindig is így hitték, ez nem későbbi alakulása Egyházunk tanításának. Kérdés, hogy mi fel tudjuk-e fogni Isten titkát, le tudunk-e borulni előtte. Krisztus ott van közöttünk az Oltáriszentségben, nem kell az életünket kockáztatni, hogy elmenjünk hozzá. Megtesszük-e? – tette fel a kérdést a megyéspüspök, aki felidézte: a székesegyházban is lehetőség van egész nap szentségimádásra, mégis sokszor üres a kápolna. Biztatta a híveket, hogy jöjjenek, és vállaljanak szentórákat.

„Teremtsünk csendet az életünkben, imádkozzunk, hogy meghalljuk Krisztus hangját, üzenetét számunkra!” – zárta beszédét Székely János. Az ünnepi szentmise végén körmenettel folytatódott a liturgia. Az Oltáriszentséget a megyéspüspök vitte díszes baldachin alatt. Négy – ünnepi virágdíszbe öltözött – oltárnál álltak meg, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvastak fel, majd a főpásztor áldást adott.

* * *

Váci Egyházmegye

Június 3-án este Varga Lajos váci segédpüspök celebrált úrnapi szentmisét a váci Nagyboldogasszony-székesegyházban. Bvezetőjében az Oltáriszentségről, mint elsődleges lelki táplálékról szólt, szentbeszédében pedig az Isten Bárányáról, az Úr Jézus szimbolikus nevéről elmélkedett, amely a keresztáldozatra utal. Jézus azért jött, hogy elvegye a bűnöket, az egész emberiség bűnét, mégpedig engesztelő áldozattal. Utalt a minden szentmisében elhangzó szövegre, az ordinárium utolsó tételére: „Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit…”

A Létezőnek, aki az Oltáriszentségben rejtőzik, Bárány megnevezése szimbolikus: Varga Lajos utalt az utolsó vacsorára, amely báránylakoma volt, mivel húsvéti vacsorát ültek az egyiptomi szabadulás emlékére, majd Izaiás próféta jövendölését idézve beszélt Isten szenvedő szolgájáról, a Bárányról, aki saját vérének a kiontásával eltörli a világ bűneit, szenvedésével nyújt engesztelést.

Jézus saját kiomló vére által a kereszten szerezte meg az Istennel való kiengesztelődést, áldozatával megtörtént a megváltás. Áldozatát az irántunk való szeretettből vállalta, Ő az áldozatot bemutató és maga az áldozat is. Nekünk is be kell kapcsolódnunk Jézus titokzatos testének áldozásvállalásába, és áldozattá kell válnunk Isten és embertársaink szeretetében. Ez az Eucharisztia végső titka, amely bennünket is a keresztény élet gyakorlására sarkall – hívta fel a figyelmet a püspök szentbeszéde végén.

A szentáldozás után úrnapi körmenet indult a székesegyházból. A templomba való visszaérkezést követően a szertartás szentségimádással folytatódott. Ezt követően a püspök kifejezte köszönetét mindazoknak, akik hozzájárultak az úrnapja méltó megünnepléséhez.

A szentmisén szolgálatot teljesített a Váci Székesegyház Szent Cecília Kórusa Varga László vezetésével, és a Váci Székesegyházi Kórusiskolának növendékei Verbay Zsuzsanna vezetésével. Orgonán Tóth Rita és Verbay Zsolt játszott.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye; Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye; Kaposvári Egyházmegye; Székesfehérvári Egyházmegye; Szombathelyi Egyházmegye; Pécsi Egyházmegye; Váci Egyházmegye

Fotó: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye; Kaposvári Egyházmegye; Berta Gábor/Székesfehérvári Egyházmegye; Szombathelyi Egyházmegye; Stefán Szilvia/Nyíregyházi Egyházmegye, Magyarok Nagyasszonya Főplébánia; Thaler Tamás/Magyar Kurír; Loósz Róbert/Pécsi Egyházmegye, Váci Egyházmegye

Magyar Kurír