KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Krikor Badichah a liturgia kezdetén kifejezte, milyen nagy öröm számára, hogy az itteni közösséggel megünnepelheti Urunk bemutatását, és külön megköszönte Fülöp Ákosnak, a Fogolykiváltó Boldogasszonyról és Világosító Szent Gergelyről elnevezett örmény katolikus lelkészség kormányzójának, hogy ezt a közös ünnepet lehetővé tette.

A homíliában a rektorhelyettes elmondta, különösen nagy jelentőségű az örmény egyház számára Urunk bemutatásának ünnepe, melynek „Úr elé járulás” az örmény neve. Az evangéliumban az istenfélő, agg Simeonról hallhattunk, akinek a Szentlélek megsúgta, addig nem ízleli meg a halált, amíg meg nem látja az Úr felkentjét. Simeon és Anna prófétaasszony az Úr elé járultak, innen ered az ünnep örmény elnevezése.

Az Istenszülő ünnepét is ünnepeljük egyben, hiszen az Istenanya megtisztulásának a napja ez. Mózes törvénye szerint fiúgyermek születése után negyven, lánygyermeké után nyolcvan nappal az édesanyának a templomban meg kell jelennie, hogy megtisztuljon. Mária, a többi zsidó asszonyhoz hasonlóan, a fia születése után negyvenedik napon elment a templomba, és két galambot áldozott fel.

Ma az Úr elé járulást ünnepeljük – folytatta Krikor atya –, a szentmise után gyertyaszenteléssel és tűzgyújtással folytatódik a liturgia, valamint megáldjuk a világ négy égtáját. A különleges szokás abból fakad, hogy az örmények, mint első keresztény nép, elsőként ismerték el Krisztus világosságát – erről emlékezünk meg ma, amikor Simeonhoz és Annához hasonlóan az Úr elé járulunk a gyertyákkal.

Ugyanakkor február 7. farsangvasárnap is az örmény hagyomány szerint, majd holnap, február 8-án megkezdődik a nagyböjt. Ahol megoldható, a nagyböjt kezdetén behúzzák a szentélyt a kórustól elválasztó függönyt, annak jelzéseképp, hogy mint Ádám, kiűzetünk a Paradicsomból. A nagyböjt kezdete előtti napon azonban Ádámnak a Paradicsomba való bevonulását ünnepli az örmény egyház.

Február 8-án a hamvazkodással kezdetét veszi a nagyböjt, amit az örmények a só és a kenyér napjainak neveznek. Hármas út áll előttünk: a böjtölés, az imádság és az irgalmasság útja. A böjt alatt sokszor csak azt értjük, hogy bizonyos ételektől kell megfosztani magunkat – ami fontos, de még fontosabb az, hogy megszabaduljunk az önszeretettől, önzéstől. Mindenki maga dönti el, mitől fosztja meg magát; „Isten áldja meg mindannyiótok kezdeményezését” – fohászkodott Krikor Badichah.

Az imádság útja nem csupán szavak kiejtéséből áll, hanem sajátos kapcsolatot jelent Isten és énközöttem – hangsúlyozta a szónok. Alapvető ahhoz, hogy életünkben előre tudjunk menni; enélkül olyan az élet, mint egy kiszáradt folyó, vagy mint egy fa, amely nem kap vizet.

Harmadik fontos út az irgalmasság útja. Jézus hangsúlyozza, hogy irgalmasságot akar, nem áldozatot; feladatunk, hogy ápoljuk a kapcsolatot testvéreinkkel. Ferenc pápa sokat beszél a közömbösségről. Gyakran fordítjuk el arcunk a szegényektől – pedig valahogy viszonyulnunk kell hozzájuk… Nem feltétlenül a pénzünkre van szükségük, sokkal inkább a figyelmünkre.

Krikor Badichah felidézte XVI. Benedek szavait arról, hogy a nagyböjt nem a szomorúság ideje – hiszen pontosan ekkor készülünk fel a legnagyobb ünnepre, a feltámadás megünneplésére. Isten áldja meg ezt az utunkat!

Végül a Pápai Örmény Kollégium rektorhelyettese arról beszélt, a szentmise végén a római örmény templomból magával hozott Szent Balázs-ereklyével fogja megáldani a híveket. A Sebastiából származó örmény szentnek nincs jelentősebb kultusza Örményországban, viszont például az olaszországi Caroniában – melynek ő a védőszentje – négyórás körmenettel emlékeznek meg róla ünnepén.

A gyertyaszentelés részeként tűzgyújtásban is gyönyörködhettek a résztvevők: a szentélyben felállított asztalon, egy tálban lobogott a tűz, miközben az égtájáldás liturgiáját mutatta be a celebráns és a szolgálattevők. Ezt követte a Szent Balázs ereklyéjével adott áldás, majd ereklyecsókkal fejezhették ki a szent iránti tiszteletüket a hívek.

Fotó: Merényi Zita

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír