Urunk bemutatásának ünnepe alkalmából február 2-án Böcskei László nagyváradi megyéspüspök gyertyákat szentelt a székesegyházban. A szentmisén Mahajduda János segédlelkész mondott szentbeszédet.

Február 2. a katolikus egyházban Urunk bemutatása, más néven Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, amikor arra emlékezünk, hogy születése után negyven nappal Szent József és Szűz Mária bemutatta Jézust a jeruzsálemi templomban, ahol a jelen lévő idős Simeon a nemzetek világosságnak nevezte őt. Innen ered az egyik legrégebbi szentelmény, a gyertyaszentelés szokása. Ennek megfelelően kedd délelőtt a nagyváradi székesegyházban a 11 órakor kezdődött szentmise elején Böcskei László megyéspüspök elvégezte a gyertyaszentelés szertartását, majd körmenetben vonult az asszisztenciával és a hívekkel a főoltárhoz.

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Mahajduda János segédlelkész beszédében felhívta a figyelmet, hogy a gyertyaszentelés tulajdonképpen Jézus, Szűz Mária és az idősek ünnepe is. Jézusé, az örök főpapé, aki helyett Mária és Szent József bemutatta a szegények áldozatát, mintegy előképeként Megváltónk golgotai áldozatának. A Szűzanyáé, aki meghajolt Isten rendelkezése előtt, és örömmel, szívesen zarándokolt Jeruzsálembe, előképeként annak, hogy fia áldozatvállalásából neki is részt kell vállalnia. Végül pedig az időseké, hiszen Krisztus templombeli bemutatásakor jelen volt az agg Simeon, aki ugyan nem látott fényes angyalokat vagy tündöklő csillagot, mégis a Szentlélek sugallata vezette őt Krisztushoz. Lelkét nem igézte meg a világi pompa, hanem mivel hitt a Szentlélek ígéretében, szemeivel meglátta a lényeget. Bár oka lett volna a csüggedésre, ennek ellenére reménykedve várta Izrael vigasztalóját, az Üdvözítővel való nagy találkozást.

Nem azért jött Jézus, hogy véka alá rejtsük a világosságát! Mária nemcsak Simeonnak, hanem jelképesen a mi karunkba is adta gyermekét azért, hogy ne őrizgessük csupán önmagunknak, hanem továbbadjuk mindazoknak, akiket a szeretet lelke őhozzá vezet – fogalmazott homíliájában Mahajduda János.

Forrás és fotó: Erdély Online

Magyar Kurír