Búcsúját ünnepelte május 29-én, Urunk mennybemenetelének ünnepén a szatmárnémeti székesegyház közössége. Az eseményre az egyházmegye számos pontjáról jöttek a hívek papjaikkal, együtt tekinteni a megváltó Jézusra. A szentmise elején Schönberger Jenő püspök is erre intette a híveket: „Az Önátadás évében, Urunk mennybemenetelének ünnepén a figyelmünk az Úr Jézusra irányul. Aki úgy tud engedelmeskedni Isten szeretetének, mint az Egyszülött Fiú, és úgy tudja elfogadni az Atya tervét az életében, annak a Mindenható örök otthont készít. Akarjuk szeretni Istent, de ne feledjük, a szeretet azt jelenti, hogy mindig megtesszük az Ő akaratát. Naponta többször elimádkozzuk, "legyen meg a Te akaratod", de vajon be is tartjuk ezt? Magunk mondjuk és mégsem fogadjuk el? Krisztus a mennybe ment, de itt is maradt, ez pedig a Szentlélek nagy ajándéka, a pünkösd kegyelme. A Lélek az, amely megerősít bennünket, hogy ezt az önátadásunkat teljesebbé tudjuk tenni, és meg tudjuk élni a mindennapokban. Testvéreim, van még bizonyára az életünkben magunknak fenntartott döntés, lehetőség. Adjuk át ma az Istennek, fogadja el életünket, szabadságunkat, akaratunkat, szeretetünket és bűnbánatunkat.”


Seffer Dániel ugocsai esperes szentbeszédében a korunk jóléti társadalmában élő ember gondolkodásának földhözragadt voltáról beszélt, kiemelve, hogy az igazi értékek nem a materiális világban keresendők: „Annyira belemerültünk ennek a világnak a szemlélésébe, hogy fennáll a veszélye, a természetfölötti kikerül a látókörünkből. Pedig Isten azért adta nekünk ennek a világnak a javait, hogy eszközként segítsenek bennünket a mennyország felé, és nem azért, hogy átvegyék a mennyország helyét. (...) Urunk mennybemenetelének ünnepe meghív mindenkit, hogy figyelmünket Krisztusra irányítsuk, és örök célunkra, a mennyországra. Örömmel gondoljunk arra, hogy Jézus előttünk ment az Atyához, hogy helyet készítsen nekünk. Legalább a mai ünnepen legyen minden keresztény ember testtartása égre néző, ahonnan reményünk boldog beteljesülését várjuk. Jézus mennybemenetele nem csak abban segít, hogy túllássunk a földieken, hanem abban is, hogy amikor szükséges, el tudjunk távolodni. A mi igazi gazdagságunk a mennyben van, minden mást itt fogunk hagyni. Ezért jó megtanulni az elengedés művészetét, hogy ne ragaszkodjunk foggal-körömmel ennek a világnak a kincseihez. Maga Jézus is független volt az evilági dolgoktól, semmihez sem ragaszkodott annyira, hogy ne tudta volna magát szabaddá tenni tőlük. Jézus követőiként gyakran jusson eszünkbe, élhetünk a világ javaival, használhatjuk azokat, de ne tőlük várjuk a boldogságot.”


Szentbeszéde második felében emlékeztetett, az evangéliumot hirdetni örömmel és egyetemesen kell. „Az evangélium egy házi feladatot is ad nekünk: Menjetek és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! (Mt 28,19) – hallhatjuk Jézus küldő szavait. A mennyországról szóló örömhírt hirdetni kell minden embernek, minden időben, minden földrészen. Az apostolok megértették, hogy Jézus munkája befejeződött itt a Földön, de az övék még csak most kezdődik el, és ez ránk is vonatkozik. Lehet, hogy ma nekünk nem olyan formában kell hirdetnünk az evangéliumot, mint az első tanítványoknak vagy a nagy misszionáriusoknak, de valamiben nem különbözhetünk tőlük: örömmel és egyetemesen kell tennünk, hogy igehirdetésünk ne váljon erőtlenné és kirekesztővé.”

A szentmise végén Hársfalvi Ottó általános helynök, plébános mondott köszönetet mindenkinek a búcsú létrejöttében nyújtott segítségért, majd még az áldás előtt, a hívekkel közösen elimádkozták a búcsúnyerésért előírt imákat.

Magyar Kurír